Uniós klubban

Amennyiben bárkinek kétségei maradtak volna azzal kapcsolatban, hogy Magyarország tavaly májusi uniós csatlakozása a nagy cégek európai integrációja szempontjából már csak formális lépés volt, annak elég egy pillantást vetnie a vezető társaságok listájának adataira, hogy e kételyei megszűnjenek. A csatlakozási szerződés ünnepélyes aláírásának napja bizonyosan kiemelt dátummá válik a történelemkönyvekben, a hazai társaságok 2004-es gazdálkodásának elemzéseiben azonban nem kap majd ehhez hasonló nagy hangsúlyt. A vállalati mérlegek összesítése alapján zökkenőktől és drámai változásoktól mentes év rajzolódik ki, mondhatni „business as usual”, vagyis mintha mi sem történt volna. Persze ez voltaképpen nem nagy meglepetés, hiszen a TOP 200 tagjainál döntő többségben meghatározó a külföldi tulajdonosok részesedése, az anyacégek pedig a magyar társaságokat már integrálták multinacionális szervezeteikbe.

NYOMULÓ MULTIK. Talán a kiskereskedelem szereplői tarthattak leginkább a csatlakozáshoz kötődő teljes piacnyitás – számukra esetleg az élet-halál verseny rémképét előre vetítő – hatásaitól, és az ágazat forgalmának egyharmadát adó élelmiszer-piaci szegmensben nem is volt alaptalan az aggodalmuk. Itt az importáruk arányának növekedése a megnyíló lehetőségeknek köszönhetően nem vesztett a korábbi évek dinamikájából, és 2004 végére már elérte a 15 százalékot.

További külföldi multinacionális szereplők jelentek meg, illetve jelezték megjelenési terveiket, a nagyfokú koncentrálódás miatt pedig több ezer kisebb boltnak kellett lehúznia a rolót. A versenyt feladó kisvállalkozások szomorú történeteivel szemben ugyanakkor az elitlista egyik legnagyobb növekedési sikersztorija is ehhez az ágazathoz kapcsolódik. A Tesco-Globál Áruházak Rt. öt év alatt 5,4-szeresére gyarapította nettó árbevételét, és sikerült stabilizálnia pozícióit az első tíz helyezett között. Nem véletlen, hogy tavaly a TOP 200 tagjai közül éppen a Tesco volt az is, amely a legnagyobb létszámbővítést tudta végrehajtani. A mezőny első részében csupán a General Electric Hungary (GE) Rt.-hez köthető hasonló mértékű árbevétel-emelkedés; e társaság tavaly is kimagaslóan teljesített, és egyre előrébb ugrik a listán.

A TOP 200 súlya a kettős könyvelést végző cégeken belül • A nettó árbevételből: 39,2% • Az exportárbevételből: 68,3% • Az üzemi eredményből: 54,9% • Az adózás előtti eredményből: 48,1% • A saját tőkéből: 38,7% • A létszámból: 19,0%

Az ágazatok közül az építőipar zárta kiemelkedően jó növekedéssel az évet, a szektor legnagyobb nyolc vállalkozása összesítve 35 százalékkal tudta növelni az árbevételét, és az arány még nagyobb lehetett volna, ha közülük kettő – a növekedés mértékét tekintve – nem marad el jócskán az élbolytól. Sajnos azonban az építőipari helyzet céges szinten nem ennyire rózsás, ha az összesített számok mögé nézve a szektor szerkezeti változásait is figyelembe vesszük. A fejlődés ugyanis meglehetősen egyenlőtlen belső megoszlás mellett ment végbe. Egyértelmű, hogy az iparág a közúthálózat fejlesztésével kapcsolatos megrendeléseknek köszönheti kedvező mutatóit, csak az innen származó bevétel tudta bőségesen ellensúlyozni a más szegmensekben mért, sokkal szerényebb eredményeket. Ráadásul a szép ágazati mutatókat a kartellügyekben az utóbbi időben hozott elmarasztaló – ám a cégek által bírósági útra terelt – versenyhatósági döntések is beárnyékolják. Hiába a nyilvánvaló konjunktúra, a kialakult helyzetben a mélyépítő szakmának még sokat kell dolgoznia azon, hogy a közvéleménnyel elhitesse a saját igazát, hogy ezt a kimagaslóan jó eredményt valóban tisztességes versenyben érte el.

Vitathatatlan viszont, hogy a posta és távközlés ágazatban minden korábbinál élesebb lett a verseny, ami ellentétes előjelű céges mérlegeket produkált. A korábbi éveket ismétlődően nagyarányú fejlődéssel záró területen 2004-ben a listán szereplő 10 vállalat közül már csak háromnak (!) a növekedése értékelhető dinamikusnak. A többségnek az árbevétel-emelkedés javarészét fel kellett áldoznia az egymással vívott kemény üzleti csatákban.

GONDOK.

A távközlési vállalatok megtorpanása nem nevezhető váratlannak, mégis, talán gyorsabb és nagyobb mértékű, mint ahogyan arról az előrejelzések szóltak. Gondokkal küszködik a távközléshez technológiailag egyre közelebb álló informatika is, az ágazat összesített forgalma alig emelkedett, dacára a kormányzati élénkítő szándékoknak.

A 200 legnagyobb magyarországi vállalat összesített üzemi szintű nyeresége – újabb rekordot döntve – tavaly meghaladta az 1,1 billió forintot. A 125 milliárd forintos növekmény feletti örömöt ugyanakkor lerontja, hogy a kétszázas listát vezető Mol Rt. önmagában ennél nagyobb (éves szinten egyébként háromszoros emelkedést jelző), 167 milliárd forintos eredményjavulást tudott felmutatni, vagyis e nélkül a cégek összesített eredménye üzemi szinten csökkent volna. Ha a szintén nagyon jól teljesítő GE profitját is kivonjuk, akkor a „maradék” 198 társaság romló nyereségessége még inkább szembetűnővé válik. A Kétszázak 18 százaléka zárta üzemi veszteséggel az évet; az összesen 160 milliárd forintnyi ráfizetés mintegy felét a MÁV, a Malév és a BKV hármasa hozta össze. Nem véletlen, hogy az egy alkalmazottra jutó árbevétel tekintetében e három cégből kettő a legalacsonyabb értékeket tudja felmutatni. A BKV és a MÁV a Magyar Postával kiegészülve egy dolgozóra számítva csupán évi mintegy 4 millió forint nettó árbevételt ért el, míg e mutató a 200 társaságra összesítve – kismértékű javulással – elérte a 45 milliót.

ÁTLAGEXPORT. A Kétszázak Klubjába tartozók exportja tavaly is növekedett, ám – s erre évek óta nem volt példa – az ütem alig haladta meg az országos átlagot. A valamivel 9 százalék feletti emelkedés így csupán arra volt elegendő, hogy a TOP 200 cégei megtartsák 68 százalékos részarányukat az összes kivitelből. Nincs meglepetés viszont a tekintetben, hogy az egyes ágazatok közül változatlanul a gépipar cégei exportálnak a legnagyobb értékben. A világpiaci trend szerint a szektor gyártókapacitásának ütemes Ázsiába költöztetése tavaly sem állt meg, ám úgy tűnik, a Magyarországon megtelepedett vezető társaságok többsége a közeljövőben még itt marad. Az esetleg elvándorló összeszerelő üzemek helyébe második vonalbeli piaci szereplők érkeznek, amelyek egyelőre egyensúlyban tudják tartani az ágazat termelőkapacitását.

 

HERNÁDI ZSOLT, a Mol Rt. elnök-vezérigazgatója: „A társaság tovább folytatja regionális növekedési céljainak megvalósítását, minden olajipari privatizációs eljárást figyelemmel követ, így jelenleg tárgyal a boszniai Energopetrol többségi részesedésének megvásárlásáról, a jövőben egyebek közt a szerbiai NIS, a görög Hellenic Petrol és a – már egynegyedében Mol-tulajdonban levő – INA jöhet szóba. Mindezek mellett minden más, az iparágat érintő üzleti tranzakció iránt is érdeklődünk. A hazai piacon jelenleg több mint 360 töltőállomással rendelkező, így piacvezető Mol helyzete igen stabil. Ezt érdemben új szereplők megjelenése sem befolyásolja a közeli jövőben. A diszkontáruházak kútjai, vagy az év eleje óta egyre agilisabban terjeszkedő orosz Lukoil sem hoz gyors változásokat. A kútpiacon egyfajta ár- és szolgáltatásverseny bontakozott ki a fontosabb szereplők közt is, ám ez végső soron előnyös, mert saját hálózatunkban is mind magasabb hatékonyságot kényszerít ki. A régió piacán a meglévő és látványosan erősödő szlovákiai, horvátországi és ausztriai együttműködéseink mellett pár hét múlva nyitjuk meg első szerbiai töltőállomásunkat. A Mol a következő években tucatnyi kúttal kíván megjelenni Szerbia és Montenegró nagyon gyorsan növekvő piacán.” KOCSIS ISTVÁN, a Magyar Villamos Művek Rt. vezérigazgatója: „A tavalyi volt az első teljes esztendő, amelyet részlegesen liberalizált piaci viszonyok mellett élt át a hazai villamosenergia-iparág. Immár biztosan kijelenthetjük, hogy a Magyar Villamos Művek Rt. jól vizsgázott a megváltozott körülmények között is. Szabadpiaci kereskedőcége ma már a versenypiac egyharmadát tartja ellenőrzés alatt. Sőt, a múlt év teljesen új pályára állította a céget, megteremtve az önfinanszírozás lehetőségét az egyetlen nemzeti tulajdonú villamos energetikai társaság számára, az idén februári árkorrekciókkal pedig megkezdődött a korábbi évek veszteségeinek feltöltése. Az eltelt idő tapasztalatai egyértelműen bizonyították, hogy a Magyar Villamos Művek Rt. és az általa irányított társaságcsoport a liberalizált piaci környezetben is a magyar villamos energetika meghatározó szereplője maradt, de emellett képes volt rátalálni azokra a lehetőségekre, ahol jelentős növekedési pályát járhat be a közeljövőben. A társaság stratégiájának megfelelően megkezdődött a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. integrációja, ezzel létrejön az európai gyakorlatnak megfelelő hálózati rendszerirányító társaság. NÉMETH IMRE, a CHS Kft. többségi tulajdonosa: „Négy kedvezőtlen körülmény egybeesése sújtotta a hazai informatikai piacot 2004-ben. Az állami szférában a forráselvonások miatt szinte minden beruházást elhalasztottak, amit csak lehetett, a szükséges technológiai fejlesztések többségének időpontját eltolták. Ezzel párhuzamosan a lakosság általános eladósodottsága – főként a lakás- és gépjárműhitelek miatt – elérte azt a kritikus szintet, amely mellett az áruhitelek iránti kereslet visszaesett; ezt mi különösen a Sulinet Expressz program esetében éreztük. Sajnos a versenyszféra cégei is visszafogottabbá váltak a beruházásaikkal. A negyedik ťcsapásť pedig a technológiai életciklusok meghosszabbodása: a vállalatoknál lévő többéves hardverek teljesítménye jelenleg elegendőnek látszik ahhoz, hogy a legújabb szoftvereket futtassák rajtuk. Az állami döntéshozókat nem sikerült meggyőzni arról, hogy hosszú távon nem az informatikai büdzsé visszafogásával, hanem pont a fejlesztéseket követő hatékonyságjavulással lehet költséget csökkenteni. Az említett kedvezőtlen folyamatok ráadásul 2005-ben megmaradtak, sőt markánsabbá váltak. Átrendeződés is zajlik a piacon. A CHS őrzi vezető szerepét, amit különösen annak fényében szeretnék hangsúlyozni, hogy teljes egészében magyar tulajdonú társaságról van szó, amely multinacionális cégekkel versenyez.” PAUL KENNEDY, a Tesco-Global Áruházak Rt. vezérigazgatója: „Egyre élesebb a verseny a magyarországi kiskereskedelmi szektorban. Új belépő ugyan nem jelent meg a hipermarketek között, mi azonban a szupermarketekkel, diszkont láncokkal és az elektronikai kiskereskedőkkel is versenyben állunk. A Tesco a magyar piac árérzékenységére reagálva folyamatosan bővíti sajátmárkás termékeinek skáláját, az elmúlt évben 200 új cikkel jelentkeztünk. A hazai fogyasztókra nagyon jellemző árérzékenységen túl azonban mindinkább előtérbe kerülnek a minőségi elvárások – egyre igényesebb a magyar fogyasztó. Magasabb minőséget, szélesebb termékskálát és jobb, gyorsabb kiszolgálást vár el. Az év hátralévő részében 13 új üzlet megnyitását tervezzük, hárman ezek közül kisebb alapterületű boltok lesznek, ahol a hipermarketekénél szűkebb termékskálát nagykereskedelmihez közelítő árakkal kompenzáljuk. A következő három-öt évben évente 15-20 üzlet megnyitásával számolunk. Az új áruházak mellett tankolási lehetőséget is biztosítunk, hiszen a benzinkúthálózat fejlesztése növekedésünk egyik meghatározó forrása. Végül, de nem utolsósorban a Tesco személyes pénzügyi szolgáltatások körét is bővíteni kívánjuk, hiszen – mint említettem – a jó minőségű szolgáltatások iránt folyamatosan nő az igény.”