Alapelvek
A technikai elemzés lényege az árfolyamok vizsgálata annak érdekében, hogy a jövőbeni mozgások valószínűségeit meghatározzuk. Ehhez rendszerint a napi minimum, maximum, nyitó és záró árfolyamadatokra, valamint a kereskedés volumenének adataira van szükség. A módszertant gyakorlatilag bármilyen pénzügyi instrumentumra lehet alkalmazni, amelynek árfolyamát a kereslet és a kínálat alakítja (például részvényekre, árutőzsdei termékekre, devizákra, kötvényekre), illetve aminek árfolyamát pszichológiai tényezők határozzák meg.
Mire kell odafigyelni?
• TREND. A trendet és annak erejét az árfolyammozgás lendületéből, a forgalomból, mozgóátlagokból, trendvonalakból lehet megállapítani.
Számos vizsgálat és tapasztalat bizonyítja, hogy kizárólag a kialakult tendenciával egy irányban érdemes közép- és hosszútávon tartani.
• TÁMASZ-ELLENÁLLÁS. Az árfolyamok gyakran nehezen lépnek át egyes árszinteket, sokat elidőznek ezeknél. A pszichológia által kialakított támasz és ellenállás szintek áttörésével kezdődhet el vagy folytatódhat egy trend, esetleg történhet trendforduló.
• VÉTELI-ELADÓI NYOMÁS. A forgalom vizsgálata is fontos szerepet játszik a technikai elemzésben. Jellemzően a nagyobb elmozdulású napokon, heteken erősítheti meg a mozgást a forgalom.
• RELATÍV ERŐ. A részvény vagy más instrumentum kiválasztásánál a technikai elemzők a kedvezőbb lehetőségeket igyekeznek kihasználni, ami jellemzően a jobb relatív teljesítményt mutató papírokat, határidős kontraktusokat, devizákat jelenti.
Szeptember 11. előre látható volt?
A 2001. szeptember 11-ei terrorakcióban használt American Airlines (AMR) részvényeinek árfolyama már hetekkel a támadás előtt komoly eladói nyomás alatt volt. Sokan akartak megszabadulni AMR-papírjaiktól, vagy árfolyamesésre játszva shortolni azokat. A szeptember 11. utáni első kereskedési napon (egy héttel később) a részvények értéke 40 százalékot veszített értékéből. Azok, akik az AMR put opcióiból vásároltak (amelyekkel jelentős áresés mellett lehet megtöbbszörözni a befektetett pénzt), elképesztő nyereségre tettek szert. A terrortámadást megelőző napokon az opciók forgalma a megszokott szint többszörösére ugrott.
Véletlen? Lehet, ám esélyesebb, hogy jó néhányan tudtak arról, hogy mi fog történni, és erkölcstelen módon kihasználták ezt. Aki a technikai elemzést használta, az tehát kapott figyelmeztető jelet. Legalább arra, hogy valami nem stimmel a légitársaságnál.
A legfontosabb benchmarknak számító S&P 500 értéke ma több mint kétszerese a beszéd idején regisztráltnak, és a csökkenő trend legalján, 2002 őszén sem esett le az 1996-os értékig. A főként technológiai részvényeket tartalmazó Nasdaq Composite-index is magasabban van, mint amikor a híres beszéd elhangzott. Aki a Fed elnökére hallgatott, szinte biztos, hogy elképesztő profitlehetőségeket szalasztott el.
A piac hangja
Hiába lett Greenspan a monetáris politika élő ikonja, aki zseniális húzásaival segítette a gazdasági növekedést, alacsonyan tartotta az inflációt, és mindmáig sikerrel akadályozta meg a nagyobb mértékű összeomlást az ingatlanpiacon, egyben elkerülve a gazdaság túlfűtöttségéből származó katasztrófát, a piacot illetően tévedett. Talán nem véletlen, hogy ő maga megtakarításait állítólag rövid távú állampapírokban tartja. Ugyanis a piacok irracionálisak. Ahogy John Maynard Keynes mondta: „Nincs annál szörnyűbb, mint egy racionális befektetési stratégia egy irracionális világban”.
Mit tehetünk hát, hogy az irracionális világban is eligazodjunk, legalábbis befektetéseinket illetően? A kérdést sokan sok szempontból közelítik. A technikai elemzők nem az árfolyammozgások mögötti okok és magyarázatok végtelen tengerében szeretnének eligazodni, ehelyett a piac hangjára és jelzéseire figyelnek. Természetesen többségük számára nem érdektelen a fundamentális elemzés sem, ám jelentőségét kisebbnek érzik. Szerintük az árfolyamokban ugyanis minden tükröződik, amit a befektetőknek tudniuk kell. Csak oda kell figyelni rájuk, és mindent elárulnak – még időben.
A chartistáknak is nevezett technikai elemzők azt vallják, hogyha a vállalatok eredményeit, hátterét, ágazati helyzetét, és a makrogazdasági mutatókat vizsgáljuk, akkor feldolgozhatatlanul sok adattal találkozunk. Ezek mindegyikét lehetetlen értékelni, legfeljebb azok egy részéből lehet következtetéseket levonni. És ha a vizsgált vállalatra levont következtetés még helyesnek is bizonyul, akkor sem lehet biztos a dolgában az ember. Nem tudja ugyanis, hogy a piac hogyan fog reagálni a kérdéses céget illető fejleményekre.
Az olaj jó példa
Remek példa erre az olajár részvénypiacra gyakorolt hatásának vizsgálata. A növekvő üzemanyagárak növelik a vállalatok kiadásait, csökkentik a lakosság fogyasztási kedvét, és még az inflációt is gerjesztik. Az olajban dúskáló államokon és az olajvállalatokon kívül elvileg senkinek sem kedveznek. Nem csoda, hogy a legtöbb elemző a növekvő olajárak idején csökkenő részvényárakkal fenyegetőzik. De a valóság ez esetben is megtréfálta a piacot. Az olajár ténylegesen kockázati tényező, de a piac reakciója egészen mást mutat.
2002 januárja óta az olajárak három és félszeresükre emelkedtek, és az utóbbi másfél hét kivételével szinte mindennap új rekordokat döntögetnek. A reakció pedig: szinte folyamatosan emelkedő részvényárak. Erre persze sokan mondhatják azt, hogy az olajárak csak idén érték el azt a szintet, ami veszélyes a gazdaságra. Nos, az idén 50 dollár alól repülőrajtot vevő olajár itt sem riasztott meg senkit. A világ szinte összes részvénypiaca számottevő nyereségben van idén, még a Katrina hurrikán által sújtott amerikai is pár százalékkal. Apropó, Katrina: a hurrikán első megjelenése óta szinte mindegyik tengerentúli részvényindex magasabban van. A piacot valójában nem érdekelték a hírek, csak ment a maga útján.
Nincs jele fordulatnak
Valahogy most is így van ez a hazai értékpapírpiacon. A fundamentumokat vizsgáló elemzők közül többen már hónapok óta mondják, hogy a mostani száguldás több részvény esetén megalapozatlan. „Technikai szemmel” viszont az látszik, hogy a közel két éve indult hosszú távú trend él, a piac egyelőre semmi komoly jelét nem adta a fordulatnak. Az a tény, hogy a három legnagyobb súlyú részvény, a Mol, az OTP és a Richter felülteljesítik a piacot, és éves csúcsaikat a napokban állították be, rövid távon is pozitív képet fest. Mindaddig érdemes tartani őket, amíg középtávú támaszaik felett vannak.
Egyedül az adhat okot némi aggodalomra, hogy pár nap kivételével a forgalom elmarad a néhány hónappal ezelőtti értékektől. Ez csak azt valószínűsíti, hogy a hosszú távú emelkedő trend az utolsó szakaszába lépett, amely azonban még több ezer pontot rejthet magában. A kockázat mára magasabb, mint egy éve volt, de a piac iránya továbbra is felfelé van.
A technikai elemző nem jós, csak a piac pszichológiáját olvassa, és ez alapján képez valószínűségeket. Ha valamilyen árfolyammozgásnak nagy a valószínűsége, pozíciót vesz fel, de ami még fontosabb: számol a tévedés lehetőségével. A jó technikai elemző mindig beismeri ha téved, és fejlett kockázatkezelési eszközökkel védekezik – sokszor a saját – félelmei, elbizakodottsága ellen. Gyakran nem a piacnál kell okosabbnak lennie, hanem tulajdon érzelmeinél.
