Az idén bevezetett gyorsabb adatközlési gyakorlatnak megfelelően az Ecostat KSH Gazdaságelemző és Informatikai Intézet augusztus 15-én közzétette a második negyedéves GDP növekedésére vonatkozó becslését, amit az előző negyedévhez képest 1,1, a tavalyi év azonos időszakához képest pedig 4 százalékra tippel. Az adat beleillik az elmúlt négy év ingadozó trendjébe, amikor is 2001 első negyedéve óta 2,5 és 4,5 százalékos volt a kiigazítatlan reálnövekedés. Bár a részletes adatok csak augusztus 30-án válnak ismertté, érdemes egy pillanatra eltöprengeni azon, hogy vajon mi okozhatta a 3,8 százalékos elemzői konszenzusnál, illetve az első negyedéves 2,9 százalékos növekedésnél magasabb értéket.
Általánosságban elmondható, hogy exportorientált gazdaságunk erős korrelációt mutat a nyugat-európai konjunktúrával. Korábban szembetűnő volt a német IFO Intézet gazdasági bizalmi indexének és a magyar ipari termelés havi adatainak együttmozgása. A kérdéses időszakban azonban ez elmaradt. Miközben a hazai ipari termelés dinamikája éves bázison az első negyedévi 2 százalékosról a második negyedévben jelentősen, 9,8 százalékra gyorsult, az IFO-index 3 hónapos átlaga a két negyedév között 1 pontot csökkent (94,4-ről 93,4-re). Ráadásul az év eleji felfutást követően április-június között stagnált a német gazdasági növekedés, és az eurózóna többi országa is gyengébben muzsikált. Az uniós csatlakozás óta viszont számottevően nőtt a magyar áruk iránti exportkereslet a velünk együtt belépő kelet-európai országokban, de az alacsonyabb bázisról kiindulva a külkereskedelmi forgalom is dinamikus növekedést mutat.
Export/import
A GDP felhasználási oldalának komponensei közül már az első negyedévben feltűnő volt a nettó export bővülése, ez pedig minden bizonnyal a második negyedévben is folytatódott. Ennek legfőbb oka az, hogy az unión kívülről származó import – a kereskedelmi partnerek bilaterális vámmegállapodásainak megszűnése miatt – jelentősen megnőtt Magyarország uniós csatlakozása előtt, mindez pedig a vállalati készletek felfutását eredményezte. Az Európai Unió tagjaként azonban nemcsak a belső vámhatárok szűntek meg, hanem a vámtarifa-fizetési rendszer is megváltozott, ami a költségvetés áfabefizetéseiben 3 hónapos csúszást, az import mérésében pedig – a vállalatok önbevallása miatt – a korábbinál nagyobb pontatlanságot hozott.
A havi külkereskedelmi forgalmi statisztikák alapján az első félévben a tavalyi 2317 millió euróról, 1180 millió euróra csökkent a külkereskedelmi deficit, ez pedig pozitív hatást gyakorolt a fizetési mérleg alakulására is. A fent említett bázishatás mellett elgondolkodtató, hogy a hasonló magas ütemű gazdasági növekedés idén lényegesen alacsonyabb importdinamika mellett valósult meg, miközben a vállalati szektor nem vált nettó megtakarítóvá. A ludas tehát feltehetően a közösségen belüli behozatal átláthatatlanabb folyamata, ami a külkereskedelmi és fizetésimérleg-statisztikán kívül a GDP-adatok használhatóságát is lerontja. Az uniós csatlakozás után az import hasonló visszaesése tapasztalható a környező országokban is.
A jegybank szerint hasonló jelenséget érzékeltek 2003-ban Nagy-Britanniában is, aminek pontos hatását azóta sem számszerűsítették, de azt feltételezni lehet, hogy azóta ezt a hatást a statisztikusok már kiszűrték. Ez azt jelenti, hogy az egyensúlyi és növekedési adatok néhány negyedéven keresztül a ténylegesnél kedvezőbb állapotot tükröztek, anélkül, hogy azokat később módosították volna.
A publikált makrogazdasági mutatók valóságtól való eltérése a magyar gazdaság más területein is fellelhetők. Elég csak a Pénzügyminisztérium által közölt költségvetési hiányszámokra gondolni, ahol az autópálya-építések PPP-projektekbe történő kiszervezése, illetve a magán-nyugdíjpénztári befizetések – az Európai Bizottságtól kapott átmeneti mentesség alapján történő – kihagyása a kormány tudatos érdeke a konvergenciaprogram teljesítése érdekében.
Infláció
Más természetű probléma, de szintén a makrogazdasági adatok nehezen értelmezhetőségéhez tartozik az áfa felső kulcsának tervezett csökkentése, mely ugyan jelentős fogyasztói árindex-mérséklődést fog eredményezni a jövő évben, önmagában azonban nem jelenti a monetáris politika további automatikus lazítását. Ilyen értelemben 2006-ban a havi inflációs adatok alakulásából nehéz lesz a Monetáris Tanács aktuális kamatdöntésére következtetni. A 2006. év végi inflációs cél ugyanis 3,5 százalék, miközben az infláció szintje egész évben 2 százalék alatt lehet. Ennek a kérdésnek a jobb megválaszolásában nyújtana nagy segítséget a Központi Statisztikai Hivatal részéről a VAI (változó adótartalmú árindex) folyamatos publikálása, mely így az inflációs célt könnyen összevethetővé tenné.
Késleltetett adatsorok
A sor természetesen folytatható például azzal, hogy a közölt adat relevanciáját, piaci használhatóságát az is csökkenti, ha az jóval a tárgyidőszak után jelenik meg. A fizetésimérleg-statisztika a legszélsőségesebb ilyen értelemben, ami a negyedéves adatokat 90 napos késéssel tárja föl. Az európai harmonizációs törekvéseknek megfelelően a GDP-adatok esetében T+45 nap a cél (tehát az, hogy a vizsgált időszakra vonatkozó adat annak lejárta után 45 nappal nyilvános legyen), aminek az Ecostat nemrég bevezetett gyorsbecslése már eleget tesz. A tervek szerint a következő lépésben ez T+30-ra fog csökkenni, azonban ez még mindig elmarad az Egyesült Államok T+25 napos gyakorlatától.
Konklúzióként megállapítható, hogy a hazai pénz- és tőkepiacokon idén tovább csökkent a honi makrogazdasági hírek hatása, amiben jelentős szerepe volt a forint árfolyama számára a magas kamatszint által nyújtott védelemnek is. Mára azonban a forint kamatprémiuma jelentősen erodálódott, a magyar kamatszint történelmi mélypontra, 6,25 százalékra csökkent, miközben – az eurózónát kivéve – a nemzetközi kamatszint emelkedőben van. A leírtakat figyelembe véve a hazai pénzpiacon befektetők, továbbra is a globális kockázatéhségük változása alapján fognak üzletelni. A fundamentális hírek értelmezési nehézségeivel szemben a konvergenciafolyamat egyenletes folytatódásába vetett erős hit áll, mely utóbbi a magyar piacnak jelentős stabilitást kölcsönöz.
