Technikai elemzés
A makroökonómiai összefüggések mellett a technikai indikátorok mélyebb megértése is hasznos lehet a különböző tőzsdei trendek előrejelzése érdekében – mutat rá Vágó Attila. Érintőlegesen néhány intő jel, ami óvatosságra intheti a befektetőket: a forgalom visszaesése és a trend „eltűnése”, vagyis az úgynevezett „beszűküléses” helyzet. Ez esetben az árfolyamok nem egyértelműen egy irányba mozognak, hanem egy szűk sávban, oldalazó irányban emelkednek vagy csökkennek kis mértékben.
A tőzsde alapfeltétele tehát éppen a bizonytalanság, és az, hogy a befektetők egyik fele derűsen, másik fele borúsan lássa a jövőt. Ezzel együtt mindenkinek ugyanaz a célja: megpróbálni eltalálni egy-egy tőzsdei ciklus alját és tetejét, és ennek megfelelően időzíteni saját eladásait illetve részvényvásárlásait. Ha belátjuk, hogy végső soron ez a szerencse függvénye, akkor azért megpróbálhatjuk tudományosabban is megközelíteni a kérdést, és legalább megérteni, hogy mikor mi hajtja fel-, illetve lefelé az árfolyamokat.
Likviditás
A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) mintegy másfél éve tartó vágtatásának hátteréről meglepően nagy az egyetértés: az elemzői kar szerint a külföldi alapokban rengeteg befektetésre váró szabad pénz halmozódott fel, amit a legügyesebben a fejlődő piacokon, köztük a kelet-közép-európai térség tőzsdéin tudnak elkölteni. Logikus gondolat, hogy ezen alapok kezelőinek mozgását érdemes folyamatosan követni, és megpróbálni megérezni azt, hogy mikor váltja fel a tőkebeáramlást a tőke kivonása.
Erre azonban a gyakorlatban nincs sok esélye a hazai egyéni tőzsdézőknek, de még a külföldi adatokra nagyobb rálátással rendelkező elemzőknek is alig – oszlatja el a reményeket Zékány András, az ING elemzője. Léteznek ugyan statisztikák és olyan nemzetközi honlapok (például az emergingportfolio vagy a trimtabs), amelyek akár napi szinten nyilvántartják és összesítik az egyes régiókban befektető alapok pénzállományát, és a vagyonukban bekövetkezett változásokat, ezek az információk azonban roppant drágák (csak előfizetéssel hozzáférhetőek), így legfeljebb az intézményi befektetők számára jelenthetnek fogódzót.
A széles publikum elé általában havi bontásban utólag kerül néhány összesített adat (például a Reuters-en keresztül vagy a portfolio.hu is esetlegesen szokott effélét publikálni), ám ez már pusztán a lezajlott folyamatok elemzésére adhat utólag lehetőséget. Ráadásul a tőkeáramlások nagyságának és irányának ismerete sem minden – teszi hozzá Pletser Tamás, az Erste elemzője. Nem biztos, hogy az újonnan érkezett likvid tőke azon nyomban a piacra kerül és részvényekben hasznosul, pusztán a számokból nem lehet tudni, hogy az alapkezelők mikor költik el a friss forrást.
Elméletileg arra is lehetne vállalkozni, hogy az egyes alapokat – a honlapjukon közölt eszközállományuk napi változása alapján folyamatosan nyomon kövesse valaki, ám ennek gyakorlati kivitelezhetőségét az általunk megkérdezett piaci szakértők egyértelműen elvetették. Vágó Attila, a Concorde elemzője például úgy vélte: annak ellenére, hogy az alapok között számos nyíltvégű van, amelyek vagyonállománya is publikus, és például a Reuters-en lekérdezhető (ehhez persze tudni kell az alapok pontos nevét és kódját), ezzel még mindig csak töredékinformációhoz jutna bárki. Több száz különböző alapról van ugyanis szó (köztük nyugdíjpénztárak, befektetési alapok, hedge alapok), és éppen ezek együttes mozgása az érdekes – erősítette meg Zékány András is.
Kötvényhozam, volatilitás
Ennél hasznosabb lehet a likvid tőkét mozgósító tényezőkre koncentrálni – vélik a FigyelőNet által megkérdezett elemzők – bár ez is nehezebb, mint első hallásra gondolnánk. A dolog ugyanis összetett. Egyfajta iránytűként elsősorban is a 10 éves amerikai kötvények hozamára érdemes odafigyelni, ennek emelkedése ugyanis meredek esést tud kiváltani (csökkenése pedig épp ellenkező reakciót) először az amerikai részvény-, majd a nemzetközi tőkepiacokon is.
Ez talán a legfontosabb indikátor – mondja Kozma Krisztina, a Credit Suisse Asset Management vezérigazgatója. Ha alacsony szinten áll – mint ahogy most is – akkor az a hosszú távú növekedés tekintetében pesszimizmusra, az inflációs várakozásokat illetően optimizmusra utal, miáltal a befektetők magasabb hozamú alternatív lehetőségek után néznek. Ilyenkor szabad pénzüket inkább a magasabb hozamot biztosító piacokon, például részvénypiacokon és a feltörekvő országok kötvény- és részvénypiacain, többek között Kelet-Közép-Európában fektetik be. Különösen akkor, ha ezeknek a piacoknak a volatilitása is elfogadhatóan alacsony, vagyis viszonylag kis kockázat mellett tud a befektető extra hozamra szert tenni.
A tőkepiacok általános volatilitására vonatkozóan például az úgynevezett VIX index (Volatility Index) alakulásából következtethetünk, amelyet hazai kisbefektetőként is lekérdezhetünk több nemzetközi részvényelemző oldalról (például a stockcharts, vagy a magyar nyelvű chartcenter is közli időnként). A VIX 1994 óta nem volt tartósan ilyen alacsony, mint most – teszi hozzá Kozma Krisztina -, ami a tőzsdék és a feltörekvő piacok szempontjából mindenképpen pozitív, hiszen egy optimista befektetői hangulatra utal. Ha tehát ezt a két kulcstényezőt – a 10 éves amerikai kötvényhozamot és a VIX görbéjét – együttesen figyeli a magyar kisbefektető, és mindkettő esetében emelkedést tapasztal, akkor az intő jel lehet egy esetleges trendforduló közeledtére.
Kamatok, infláció, olaj
Szintén fontos iránytűként szolgálhat a Federal Reserves (Fed) kamatpolitikája, illetve az erre vonatkozó várakozások – vélekedik Zékány András. A Fed-kamat ugyanis úgy viselkedik, mint egy zsilip – magyarázza az ING elemzője – ha alacsonyan áll, akkor a pénz a nagyobb kockázatú piacok (USA-részvények, árutőzsde, és a fejlődő részvénypiacok) irányába megy, ha viszont magasan, akkor minden pénz visszairányul a biztonságosabb kötvények és jelzálogpapírok felé.
A magasabb kamatok drágítják a hiteleket – közelíti meg a kérdést kicsit más oldalról Pletser Tamás -, így a befektethető pénz is többe kerül, szűkítve ezáltal a világpiacokon magának helyet kereső likviditást. Egy ilyesfajta kivonulás a kockázatosabb, de jelenleg még sokkal magasabb hozamot nyújtó piacokról a budapesti tőzsdét is jócskán érintené, és kétségkívül trendfordulót idézne elő. A Fed-döntéseket, illetve az azokat megelőző prognózisokat tehát árgus szemekkel érdemes figyelni, ahogyan az Alan Greenspan gondolkozását befolyásoló globális makrotényezőket is.
Ezek a makromutatók természetesen megint roppant összetettek, így csak néhányat említenénk. Igen fontos például az amerikai infláció alakulása, amelynek felgyorsulásától való félelem megugraszthatja a kamatemelési várakozásokat. Emiatt tehát nemcsak az aktuális kamatlábakra, hanem a kamatdöntésekhez fűzött Fed-kommentekre is oda kell figyelni, amelyekben mindig van utalás (igaz sokszor igen burkoltan) az inflációs kockázatokra, és az ezek nyomán várható kamatemelések sebességére.
További befolyásoló tényező lehet az olaj világpiaci ára is, ami, ha magasan tartózkodik, egyrészt nem segíti az infláció alacsonyan tartását, másrészt rontja az amerikai növekedési kilátásokat, a tengerentúli tőzsdéken uralkodó befektetői hangulatot, és csökkenti az ottani börzéken elvárható hozam nagyságát. Emiatt – vélekedik Zékány András – a befektetők megint csak alternatív utakat keresnek, és különösen azon régiók tőkepiacait részesítik előnyben, amelyeken a deviza kereszthatások révén kisebb mértékben érződik a drága olaj negatív hatása.
