Szabad szemmel a Földtől 1500 fényévre elhelyezkedő csillagok is jól láthatók, e távoli objektumok, vagy a még messzebb lévők alapos tanulmányozásához azonban már nagy teljesítményű rádióteleszkópokra van szükség. A Lofar-program keretében épített, egész Hollandiát átszelő űrtávcsövek hálózata erre képes: a rendszer akár 13 milliárd fényév távolságból – ez nagyjából az univerzum határa – is befogja az elektromágneses hullámokat.
Speciális antennák. Csillagászati és mezőgazdasági célokra.
A Lofarban nem hagyományos parabola alakú antennákat alkalmaznak. Ahhoz ugyanis, hogy a kozmosz ismert határait is hatékonyabban kutathassák az ilyen teleszkópokkal, a ma használatos rádiótávcsöveknél mintegy százszor nagyobb átmérőjű szerkezetekre lenne szükség. A holland kutatók ezért több tízezer kisebb antennát összefogó, nagy területű szenzorhálózatot hoztak létre, amelynek együttes teljesítménye már túlszárnyalja a nagy teleszkópokét is.
Az egyedi antennák által a világűrből gyűjtött adatok optikai kábeleken jutnak el a gröningeni műszaki egyetem számítástechnikai laboratóriumában üzemelő Stella nevű szuperszámítógépbe – ez Európa legnagyobb teljesítményű komputere -, amely feldogozza a beérkező információt.
A Lofart elsődlegesen ugyan csillagászati teleszkópként használják, kiemelt alkalmazási területe azonban a mezőgazdaság is. Az antennák ugyanis kitűnő infrastruktúrát nyújtanak a különböző klímaelemeket érzékelő szenzorok elhelyezésére. A szenzorhálózat egyebek közt méri a burgonyatermesztésben fontos gombakártevő, a Phytophtora növekedéséhez fontos paramétereket, például a relatív páratartalmat, a napfényes órák számát, a légköri nyomást és a talaj kémiai összetételét. A szuperszámítógép által rajzolt térképen azonosíthatók a földek azon foltjai, ahol Phytophtora-fertőzés fenyeget. A gazdák így célzottan permetezhetnek birtokukon, és nem juttatnak a szükségesnél több vegyszert a környezetbe.
