Bonyolult feladat a magasabb rendű állatok idegsejtjeinek működését tanulmányozni: a kutatóknak mikroelektródákkal kell átszúrniuk a parányokat ahhoz, hogy elektromos tevékenységükről információt szerezhessenek, de legalábbis rendkívül vékony vezetékeket muszáj a felszínükhöz érinteniük. Ezek a beavatkozások pedig sokszor a sejtet is károsítják, ráadásul a mérések eredményei sem mindig pontosak. A München melletti Max-Planck Institut mérnökei azonban most egy szilíciumcsip felszínére erősítettek idegsejteket, és így nyertek értékes adatokat azok kisüléseiről – ez korábban még senkinek sem sikerült.
A Magyarországon is élő mocsári csiga, vagy egyes tintahalak óriási – több centiméteres – idegsejtjeivel könnyű a kutatók dolga. Ezek mérete ugyanis lehetővé teszi, hogy a hagyományos szilíciumlapkákra helyezve is megfigyeljék elektromos aktivitásukat. Az emlősök sejtjei azonban túl aprók: lehetséges ugyan őket csipek felszínén növeszteni, ám jeleik túl gyöngék ahhoz, hogy a félvezető felszínéről elvezethessék azokat. A német kutatók azonban most új típusú biocsipet terveztek. Ebben úgy változtatták meg a tranzisztorok eloszlását, hogy a lapka érzékenyebbé vált; a kutatóknak így sikerült megmérniük a patkányagy egyetlen idegsejtjének szignáljait is. A módszer ráadásul minden korábbinál pontosabb adatokkal szolgálhat az ingerületek keletkezéséről: mivel a csip tranzisztorai kisebbek a sejteknél, akár egyetlen sejt felszínének különböző területeinek vizsgálatát is megengedi.
