Európa hosszú időn át az innováció vezetője volt. Johannes Gutenberg annak idején szinte mindent forradalmasított a könyvnyomtatással. Modern kori európai utódainak pedig olyan találmányokat köszönhet a világ, mint a kompaktlemez, a világháló vagy a Linux operációs rendszer. Az Airbus mérnökei megalkották a világ legnagyobb utasszállító repülőgépét, az A380-ast, és a kontinens a 2003-ban együttesen 13 milliárd dollárt K+F-re fordító Nokia, Ericsson, Siemens és Alcatel révén a mobil távközlési technológia terén is élen jár. 
Ám az ilyen sikerek ellenére Európa korántsem büszkélkedhet technológiai vezető szereppel. A K+F-re fordított összeg 2002-ben az Egyesült Államokban a GDP 2,7 százaléka volt, Japánban megközelítette a 3 százalékot, az Európai Unióban viszont a 2 százalékot sem érte el. Ennél rosszabb a helyzet az innovációban kulcstényezőt jelentő kockázati befektetéseket nézve: 2003-ban a technológiai startup cégek az „öreg kontinensen” mindössze negyedanynyi ilyen tőkéhez jutottak, mint az Egyesült Államokban. A tudósok és mérnökök számára így sokkal nehezebb új vállalkozások alapítása útján pénzre váltani találmányaikat. Részben emiatt rengeteg kiváló elme hagyja el Európát. Becslések szerint 400 ezer európai tudós és mérnök él az Egyesült Államokban, és egy felmérés szerint a valamely amerikai egyetemen tudományos fokozatot szerző európaiaknak a háromnegyede a végzés után nem kíván hazatérni.
A 2000-ben meghirdetett lisszaboni program szerint az EU-nak az évtized végére a világ legdinamikusabb, tudásalapú gazdaságává kellene válnia. Ennek megvalósulásában azonban ma már csak nagyon kevesen hisznek, s bár 2000 óta a kormányok, az egyetemek és a vállalatok GDP-arányos K+F-ráfordításai mintegy fél százalékponttal nőttek, elég merésznek tűnik az a célkitűzés is, hogy 2010-re elérjék a GDP 3 százalékát. Ehhez évi 6,5 százalékkal – a jelenlegi ütemnél 2 százalékponttal nagyobb mértékben – kellene nőniük, és szükség volna 700 ezer új kutatói állásra. Tény persze, hogy a kiadások nagysága nem minden. „Ami igazán számít, az az innováció hatékonysága. Ha kevesebbet költünk, de nagyobb a megtérülés, úgy csak annál jobb” – hangoztatja Georges Haour, a lausanne-i IMD üzleti iskola vállalatirányítási professzora.
KLÍMAJAVÍTÁS. A politikacsinálók igyekeznek javítani az innovációs klímát. Brüsszel szorgalmazza, hogy minél több nő lépjen tudósi pályára, és hogy leomoljanak azok az akadályok, amelyek gátolják az egyetemek, az állami kutatóintézetek és a vállalatok közti technológiatranszfert. Az országos és a regionális kormányzatok ösztönzik a technológiai központok létrejöttét, amilyen például a göteborgi Telematika-völgy, ahol autógyárak és mobilkészülékek gyártói működnek együtt közlekedési kommunikációs rendszerek kifejlesztésében.
Néhány kezdeményezésnek már látszik is az eredménye. Az amerikai Szilícium-völgy mintájára, ahol is szoros kapcsolat alakult ki a cégek és az egyetemek között, több tucatnyi technológiai park létesült európai egyetemek körül. Ilyen többek között a leuveni IMEC félvezetőközpont, az Edinburgh-közeli – Dollyval, a klónozott báránnyal híressé vált – Roslin BioCentre, valamint a megújult német Max Planck Institut, amely kockázati befektetőkkel összefogva 64 startup céget indított el.
A vállalati szférában Európának kapóra jön az innovációs hálózatok trendje. A második világháború óta megannyi, együttműködésen alapuló projekt valósult meg az Ariane ra-kétától a GSM mobilszabványig. Manapság a Philips Electronics az ilyen kooperációra épülő innováció egyik vezetője. A holland társaság nemrégiben azzal a céllal nyitotta meg eindhoveni fejlesztőközpontját, hogy különböző cégek megoszthassák egymással az ott kidolgozott technológiákat. „Elmúlt az az idő, amikor mindent magunk csináltunk” – mondja Rick Harwig, a Philips Research vezérigazgatója.
Miután a nemzeti piacok viszonylag kicsik, az európai vállalatok régen hozzászoktak már a határokon átívelő tevékenységhez. Ezáltal nagy tapasztalatra tettek szert a nyelvek, az üzleti szabályok és a kultúrák különféleségének kezelésében, ami a globalizáció korában egyre fontosabb a sikerhez. Így ha Európa le is van maradva az Egyesült Államok mögött a K+F támogatása terén, a behálózott világban „a nemzetközi együttműködés bizonyulhat az innováció fenntarthatóbb modelljének” – mutat rá David E. Schindel, az amerikai National Science Foundation európai hivatalának volt vezetője. Az erők adottak – csak egyesíteni kell őket, hogy Európa méltó szereplője legyen az innováció új korszakának.
