jegybanki kamatcsökkentés alapvetően üdvözlendő lépés. A monetáris tanács megcselekedte, amit megkövetelt a legfrissebb inflációs adat. Aligha tévedünk nagyot azzal a feltételezéssel, hogy egy, a várakozásoknak megfelelő januári árindex nyomán 50 bázispontos lett volna a vágás. A dezinfláció azonban minden várakozásnál kedvezőbb képet mutat, ami önmagában is indokolhatta a 75 bázispontos mérséklést. Ha pedig erre rászámoljuk az egész régió iránt megnyilvánuló befektetői rajongást, a forint ezzel párhuzamos erősségét, főleg nem lepődhetünk meg a jegybank lépésén.
Járai Zsigmondnak minden oka megvolt arra, hogy mosolyogjon a döntést követő tájékoztatón. Úgy tudott a monetáris tanács a vártnál nagyobbat csökkenteni, hogy továbbra is vonzó maradt az ország a rövid távra befektetők számára. Másképpen mondva: úgy csökkennek az ország finanszírozási költségei, hogy közben a „biztonsági” kamatfelár magas maradt. A jegybankelnök azonban nem érte be annyival, hogy a kedvező folyamatokat ismertesse; igazán jókedvűnek akkor tűnt, amikor újságírói kérdésre elmondhatta, miként akadályozza továbbra is az új tagok megérkezését a monetáris tanácsba.
Jogászok feladata annak eldöntése, hogy a kinevezési huzavonát illetően a kormány vagy a jegybank oldalán van az igazság. A két fél közötti állóháború – részben szakmai, részben politikai okokból – mindenesetre tovább tart. Amint Járai Zsigmond hitelét folyamatosan csökkentik politikai nyilatkozatai, a miniszterelnök is egyre komikusabbá válik azzal, hogy kétnaponta menetrendszerűen kinyilvánítja: magas a kamat, erős a forint. (A 75 bázispontos vágásra is ekképp reagált.) Kétségtelenül abnormális dolog, hogy a kormányfő és a jegybankelnök nem áll szóba egymással. Egy ilyen találkozó biztosan „érne” annyit, mint egy, a várakozásoknál jobb inflációs adat.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
