|
Carly Fiorina |
Carly Fiorina állt az első helyen a legnagyobb üzleti hatalommal bíró nők listáján azóta, hogy a Fortune magazin 1998-ban elkezdte ezt összeállítani. Csak egy év volt kivétel: a tavalyi. Nyilván az idei listára sem kerül majd fel, hiszen a napokban lemondott a Hewlett-Packard (HP) elnök-vezérigazgatói posztjáról. Az üzleti élet így nélkülözni fog egy kellemes színfoltot, hiszen Fiorina híres volt eleganciájáról és műveltségéről – valamikor történelmet és filozófiát tanult. A cégen belül viszont nem lelkesedtek érte, az igazgatósággal – amely most felszólította a távozásra – régóta feszült volt a viszonya, beosztottai pedig „a boszorka” néven emlegették.
A HP már 1999-ben is bajban volt, amikor Fiorinát odahívták. Ő a cég átszervezésén túl a Compaq-kal való összeolvadásban látta a kiutat, ám terve nem váltott ki általános lelkesedést. Az alapító Bill Hewlett fia, Walter, az igazgatóság tagja kifejezetten tiltakozott ellene, és bíróságon is megtámadta azt, majd miután vesztett, eladta a részvényeit. Az informatikai ágazat legnagyobb fúzióját akkor sem lett volna egyszerű levezényelni, ha nincs ellenállás a tulajdonosi körben. A két cég ráadásul eltérő kultúrával rendelkezett, s a HP-hez hasonlóan a Compaq számítógép-üzletága is veszteséges volt.
Fiorina mégis abban bízott, hogy az összeolvasztott és áramvonalasított számítógép-üzletág hasonlóan jó teljesítményre lesz képes, mint a HP nyomtató-divíziója. A remény talán nem is volt alaptalan, ám támadni kezdett a Dell, amely az alacsony költségekre és árakra alapozta a növekedést. „Felülről” az IBM szorongatta a HP-t, amely drágábban, ám szolgáltatásokkal kiegészítve kínálja portékáját. Fiorina a szórakoztató elektronika terén is erősíteni kívánt, itt azonban egy sor erős riválissal találta szemben magát.
Bár olyan vélemények is vannak, hogy s Fiorina azért mégiscsak elért valamit, a tőzsde ezt nem igazolta vissza. Távozásának hírére órákon belül 10 százalékkal emelkedett az árfolyam, de még így sem érte el a Compaq-kal való összeolvadás bejelentésekor jegyzett értéket.
A vállalat tulajdonképpen annyit ér, mint a nyomtató-üzletága, s ha azt vesszük, hogy a részvénycserés fúzióval a HP tulajdonosai ennek 37 százalékát átadták a Compaq tulajdonosainak, látható, hogy igen rosszul jártak. Ráadásul a Dell már ezen a téren is nyomulni kezdett. Nem csoda, hogy szakértők a HP feldarabo-lását szorgalmazzák: tartsa meg a társaság a nyomtatókat, a többit pedig adja el olyan cégnek, amely tud is valamit kezdeni vele. Egyelőre azonban nincs jele annak, hogy ez valóban így is lesz. Mind Patricia Dunn igazgatósági tag, aki az elnöki, mind pedig Robert Wayman pénzügyi vezérigazga-tó-helyettes, aki – megbízottként – a vezérigazgatói székben követi Fiorinát, az eddigi stratégiát kívánja folytatni, „csak jobban”. A kívülállók azonban azt kérdezik, hogy vajon mi is volt az a stratégia?