Ön május elseje előtt valamennyi új tagot felkeresi. Amikor Máltára látogatott, óvta az ottani kormányt az euró gyors bevezetésének következményeitől. De mit tanácsolt itteni tárgyalásain a magyar vezetésnek? 
– Azt tudom mondani, amit a pénzügyminiszterüknek is elmondtam: amint Magyarország eleget tesz az idevágó kritériumoknak, tagja lehet a monetáris uniónak, és ebben Brüsszelben senki nem akarja megakadályozni. Amennyiben minden rendben lesz, ez érdeke is a magyar gazdaságnak, illetve előnyös is számára. De az is nyilvánvaló, hogy az EMU tagjaként Magyarország elveszíti a rugalmas árfolyam-változtatás lehetőségét. Márpedig a magyar gazdaságnak még szüksége lehet erre az eszközre, ha nem is feltétlenül most, de valamikor a jövőben. Miért fosztanák meg magukat ettől a szabadságtól, ameddig nem muszáj? Elismerem, ez ellen is vannak érvek, például az, amikor egyes pénzügyminiszterek azt mondják: szükségük van a külföldi ösztökére a költségvetési fegyelem tiszteletben tartásához a kiadási oldalon. Ez a hozzáállás azonban egyfajta, a politikai folyamatok iránti bizalomhiányt tükröz az adott országban. De az Önök pénzügyminisztere azt mondta, nem ezen ok miatt szeretné a mielőbbi csatlakozást a monetáris unióhoz. A valós ok, hogy a magyar érzékeny kis gazdaság, és stabil valutával szeretne rendelkezni. Én ezt tudomásul vettem, ez jó érv, de úgy gondolom, azért a kormánynak óvatosan kell eljárnia a kérdésben.
– Tehát 2008-ban vagy 2010-ben lehet…
– Ó, erről semmit nem tudok mondani. Attól függ, Magyarország milyen gyorsan teljesíti a kritériumokat. Erről viszont egyáltalán nincs véleményem. Csak elvi állásponttal rendelkezem.
– Mit tart a magyar jogharmonizáció gyenge pontjának?
– A hatásköröm alá tartozó területeken csak néhány kérdés tisztázatlan még, de ezek is kisebb jelentőségűek. Ilyen a gépjármű-biztosítás negyedik irányelve, továbbá a tőkemegfelelésre, vagy az elektronikus pénzre vonatkozó szabályozás. De összevetve az elvégzett munkával, ezek elhanyagolhatóak.
– Az egyszerűsített vállalkozói adóval nincsenek gondjai?
– Erről is tárgyaltunk. Ez egy, a kis- és közepes vállalatoknak biztosított választási lehetőség, amellyel kapcsolatban Brüsszelben kérdések merültek fel. A Pénzügyminisztériumban most biztosítottak arról, hogy az állami bevétel mértéke változatlan. Van egy olyan orosz mondás, hogy bízzál, de ellenőrizz. Nem akarnám ugyan a pénzügyminiszterüket orosz közmondá-
sokkal traktálni, mindenesetre azért ellenőriznénk a dolgokat.
– Hogyan és mikor?
– Az elkövetkező hetekben sor kerül rá. De megint csak azt mondanám, hogy a dolgok egészét tekintve ez nem túl lényegi kérdés.
– Az adók ügyében nem mindenki ilyen nagyvonalú. Göran Persson svéd kormányfő például a napokban élesen kritizálta a kelet-európai adópolitikákat, mondván: ezen térségben a felső osztályok nem fizetnek adót, Svédország pedig nem hajlandó az EU-hozzájárulások formájában fizetni helyettük.
– Nézze, először is Persson úrnak nincs dolga a kelet-európai adózással, neki a sajátjával kell foglalkoznia, ami túl magas szinten van. Ez az, amit mondani szeretnék a svéd kormánynak: legyenek szívesek csökkenteni az adókat. Másodszor, én az alacsonyabb adók pártján vagyok. De nemcsak én. A négy évvel ezelőtti uniós lisszaboni irányelvekben is az szerepel, hogy mérsékeltebb adókat akarunk, főként az alacsonyan fizetett munkaerő számára, mert ha növelni akarjuk a foglalkoztatottságot, enyhébb adók és új ösztönzők kellenek a munkaerőpiacon. Ez az, amire Kelet-Európának is szüksége van.
– A térségben be is indult egyfajta verseny az adóztatás terén. Mit gondol például a szlovák mintáról?
– Kétségtelenül egyszerűbbé tették a dolgokat azáltal, hogy minden adót 19 százalékban állapítottak meg. Nagyon vonzó. Én az ésszerű mértékű fiskális verseny pártján vagyok, mert ez állandó készenlétre ösztönzi a pénzügyminisztereket. Végtére is ők költik el a közpénzeket, ezért nagyon óvatosnak kell lenniük. Az állami elvonás mértéke egyébként Önöknél is 48 százalékos. Ez nagyon magas. Nagyon magas.
– Csakúgy, mint az Ön mércéje a pénzügyi felügyeleti szervezetek szabályozásával kapcsolatban. Az erről szóló törvényt, amelynek korábbi tervezetét Ön kifogásolta, éppen budapesti látogatása idején fogadta el a parlament. Mi a véleménye a végleges változatról?
– Még látnom kell a törvény szövegét. Pénzügyminiszterük biztosított arról, hogy ez most összhangban van a nemzetközi gyakorlattal. Az EU-ban nincs erre vonatkozó direktíva, csak a nemzetközi gyakorlat létezik, például az értékpapír-felügyeletek nemzetközi szervezete, az IOSCO állított fel bizonyos szabályozókat. Draskovics Tibor most azt mondta, hogy az új törvény eleget tesz az IOSCO-szabályoknak. Én tehát szeretném majd megvizsgálni a törvény szövegét, de a kapott információk pozitív jelzések.
– Nemrég megjelent könyvében, az Európa korlátai című munkában Ön azt sugallja, hogy Törökországot nem kellene felvenni az EU-ba…
– Ilyet én nem mondtam.
– A leírtakat sokan így értelmezték.
– Rendben, mi a kérdés?
– Szóval most, amikor a radikális iszlám terrorizmus egyre közelebb ér Európa határaihoz, meddig maradhat meg Törökország az ütközőállam szerepében?
– Az Európa Tanács 1999-ben úgy határozott, hogy Törökország jelölt állam. Ezért valamikor a jövőben tag lesz. Ez bizonyos. Az Európai Bizottság 2004. november elseje, vagyis a mandátumának lejárta előtt javasolni fogja, hogy mikor kezdődjenek meg a tárgyalások Törökországgal. Nem tudom, mi lesz a döntés, a török tagságot soha nem vitattuk meg a bizottságban. Kollégám, Günther Verheugen tényszerű jelentést készít a török tagságról, amelyet valamikor a nyáron, esetleg szeptemberben kapunk meg, ez alapján hozzuk meg a döntést. Azt gondolom, egyes tagállamokban referendum is lesz erről, de majd csak a folyamat végén. Tehát feltételezzük, hogy az EU 2005 vagy 2006 elején megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat, vagy valahogy így. Tegyük fel, hogy a tárgyalások eltartanak tíz évig, és úgy 2015 tájékán gondolom, hogy lehetnek majd a referendumok. Ez tehát nagyon bonyolult kérdés.
