 |
Több éve létezett már vállalati etikai kódex a Clark Consulting javadalmazási tanácsadó cégnél, de amikor az amerikai kongresszus 2002-ben elfogadta a vállalatirányítást megreformáló Sarbanes-Oxley törvényt, Tom Wamberg vezérigazgató aktualizálta és szétküldte minden alkalmazottnak a dokumentumot, majd elkezdett rendszeresen hivatkozni annak pontjaira a hetente kiadott céges hírlevélben.
A közelmúltban a gyakorlatban is vizsgázott az új kódex. Néhány hete a fülébe jutott, hogy egy magas rangú tanácsadó azzal dicsekedett más alkalmazottaknak: ajtót mutatott egy követelődző ügyfélnek. Wamberg felháborodott a dolgon, a kódexben ugyanis az első számú szabály az, hogy az ügyfél a legfontosabb. „Nálunk ez főben járó vétség” – szögezi le Wamberg, aki el is bocsátotta a súlyos hibát vétő tanácsadót. Jónak tartja ezt a tiszta helyzetet, hogy van egy nyilvános kódex, amelyre hivatkozni lehet. „Ha nem létezne, el lehetne intézni az ügyet azzal, hogy ejnye-bejnye, többet ilyet ne csinálj” – mondja.
Éppen ez az, ami újabban egyre kevésbé lehetséges. A vezérigazgatók mindenütt azon vannak, hogy a vállalati etikai kódexeknek valódi erejük legyen. Teszik ezt részben az új jogszabályi követelmények miatt – ideértve azt a május 4-étől hatályba lépő előírást, amely szerint a Nasdaqon jegyzett társaságoknál kötelező lesz minden alkalmazotthoz eljuttatni a kódexet -, de azért is, mert a közelmúltban megannyi nagynevű vállalatot sodort bajba az etikátlan magatartás.
Dan DiFilippo, a PricewaterhouseCoopers könyvvizsgáló cég vállalatirányítási részlegének vezetője szerint „egész sor olyan tevékenység van, amely értelmet ad ezeknek a kódexeknek”. A társaságok ennek megfelelően újrafogalmazzák és szankciókkal is körülbástyázzák a szabályozást. A német SAP szoftvergyártónál 14 oldalas kódex rendelkezik az ügyfelekkel, a beszállítókkal és a vetélytársakkal szemben tanúsítandó magatartásról, továbbá a részvények adásvételéről. A szabályok megsértése belső vizsgálatot von maga után, amelynek megállapításai érinthetik a munkaviszonyt, de következménye lehet külső vizsgálat, polgári peres vagy akár büntetőjogi eljárás is. A társaságokat etikai teljesítményük alapján értékelő New York-i Governance Metrix kutatócég felmérése szerint jelenleg az amerikai nagyvállalatok 51 százalékának van publikus kódexe, igaz, 31 százalékuk lehetővé teszi, hogy bizonyos esetekben felfüggesszék azt.
| Etikus szoftverek |
| Ma már a technológia is segíti a vállalatokat a megfelelő magatartás terjesztésében. Az etikai tanfolyamokat nyújtó Integrity Interactive kurzusai internetes teszttel zárulnak, s az alkalmazottaknak egész addig folytatniuk kell a tanulást, amíg el nem érik a maximális pontszámot. Az ACL Services által üzembe állított monitoring szoftver pedig a folyamatos ellenőrzés során kiszűri az olyan eseteket, ahol az etikai kódex megsértésére lehet gyanakodni, például , ha a cég olyan beszállítótól vásárol, amely a szokásos árnál magasabbat kér (ez ugyanis arra utalhat, hogy a beszerzésért felelős alkalmazottat megkenték). |
|
MINDENKI FELEL. Házon belül a vállalatok egyre inkább megkövetelik, hogy maguk az alkalmazottak olvassák el és írják alá az etikai elvárásokat. Ugyancsak új trend, hogy oktatják is a kódexek betartását. A Hyperion Solutions szoftvercégnél Jeff Rodek vezérigazgató okítja a menedzsereket, miként különböztessék meg az elvártnál gyengébben teljesítő alkalmazottakat, akiknek több esélyt is kell adni a javításra, az etikai kódexet megsértőktől, akik még egy vétséggel az elbocsátást kockáztatják.
A képzés egyik célja az, hogy az etikának a döntéshozatalban is szerepe legyen. „Vannak vállalatok, amelyek egy másik cég felvásárlása előtt az átvilágítás részeként az etikai ügyekkel is foglalkoznak” – tájékoztat DiFilippo a PwC-től. A tanácsadási szektor másik nagyágyúja, a Deloitte & Touche is elvárja menedzsereitől, hogy egy új audit megkezdése előtt beszéljék át az etikai ügyeket a kiküldendő teammel.
KÍNOS KÉRDÉSEK. Ma még nem világos, menynyire képes megakadályozni egy jól kitalált etikai kódex az ilyen típusú vétségeket. Az Arthur Andersen könyvvizsgálónak például erős etikai programja volt, ám a cég így is belebukott abba, hogy hitelesnek minősítette az utóbb csődbe ment Enron energetikai óriásvállalat könyveit. A program nyilvánvalóan nem sokat ért, amikor az Arthur Andersen houstoni irodájának kényes kérdéseket kellett volna föltennie az egyik fő ügyfél tevékenységével kapcsolatban. „Az etika tesztjének a nehéz döntések bizonyulnak, ilyenkor nem számít, hogy az emberek aláírtak-e egy papírt, vagy sem” – hangsúlyozza a korábban az Arthur Andersen partnereként dolgozó William Henrich, jelenleg a Getzler Henrich & Associates tanácsadó cég elnöke.
Az üzleti kockázatokkal foglalkozó tanácsadók szerint a vállalatoknak a szabályok összeállításánál fontosabb lépéseket kell tenniük ahhoz, hogy ne származzon káruk etikai problémákból. „Egy kódexet könnyű megújítani, de az igazi kérdés az, mi módon érhető el a magatartás tényleges megváltozása” – mutat rá Michael Chagares, a Marsh tanácsadó cég üzleti kockázatokra szakosodott részlegének vezetője. Szerinte a kódex hangsúlyozásánál lényegesebb arról gondoskodni, hogy az igazgatótanácsnak legyenek független tagjai, hogy a társaság egészénél működjék a menedzserek ellenőrzésének rendszere, s hogy létezzenek olyan mechanizmusok, amelyek a felszínre hozzák a problémákat.
Bár egy etikai kódex csak kezdőpontul szolgál, a tanácsadók és a vezérigazgatók abban egyetértenek, hogy ártani semmiképp sem árt. S a legnagyobb foganatja akkor van, ha a legfelső vezetés ambicionálja a betartatását. Wamberg nincs teljesen meggyőződve arról, hogy cégénél az emberek nem csupán a beszéd szintjén igazodnak-e az etikai kódexhez. „Ezért sulykolom beléjük folyamatosan” – jegyzi meg. A közeljövőben alighanem sok vállalatnál lesz részük az alkalmazottaknak hasonló sulykolásban.
