Korántsem jóindulatból, de az Erste Bank győzelméért szorítottak az egyik konkurens banknál is, amikor a Postabank privatizációja zajlott. Tették ezt azért, mert úgy gondolták, számukra üzletileg ez a fejlemény lenne a legjobb. „Ha ugyanis a Budapest Bank nyer, a fő tulajdonos – a General Electric Capital – ťkommandósaiŤ lerohanják a pénzintézetet, és széles körű nemzetközi tapasztalatukra építve igen gyorsan integrálják a két bankot. Az Erstének ellenben nincs ilyen csapata” – osztotta meg a Figyelővel a bankjában korábban uralkodó vélekedést a szóban forgó pénzintézet munkatársa. Márpedig ha a tapasztalat hiánya miatt egy fúzió elhúzódik, ami rányomja bélyegét a működésre, így a konkurens piacot szerezhet az összeolvadó társaságoktól. 
„Nem baj, ha alábecsülnek minket” – reagál mosolyogva a történetre Kisbenedek Péter, az Erste Bank – és immár a Postabank – elnök-vezérigazgatója. Úgy tűnik, a két pénzintézet alaposan rácáfol a konkurens várakozásaira. Hiszen alig három hónappal a december 4-i közgyűlést követően, amikor is az Erste birtokon belül került a Postabankban, s kinevezték az első számú vezetőket, a központban a harmadik vezetői szintig felállt az új csapat (az informatika és a háttérszemélyzet kivételével), április-májusra pedig a munkatársi kör is kialakul. Ezen felül már kiválasztották az egységes bank fiókvezetőit, és március végére a hálózatban dolgozó munkatársak teljes köre is összeáll.
HATÁRIDŐKÖN BELÜL. Sikeresnek értékelte az első negyedév eredményeit Tátrai Bernadett, az integrációs projekt vezetője. Eddig minden kitűzött cél határidőre teljesült, pedig a terveket még a tulajdonos is túl ambiciózusnak tartotta. Mindez annak köszönhető, hogy a privatizációs folyamat idején, már a Postabank átvilágításakor felkészültek a feladatra. No meg a rendkívüli munkatempónak is: a vezetők zömének az elmúlt három hónapban nem volt szabad hétvégéje.
Az összeolvadás hatékony levezetésére integrációs projekt szervezetet hoztak létre, ahol a munka több projektben folyik egyszerre, lefedve a fúzió és a banki működés összes területét. Az integrációt az A. T. Kearney segíti, e tanácsadó cég Csehországban és Szlovákiában is együtt dolgozott az Erstével. Igaz, ezekben az országokban nem integrációt, hanem transzformációt kellett végrehajtani, hiszen bankvásárlással jelent meg a piacon a pénzintézet. „Ragaszkodtunk hozzá, hogy személy szerint azok dolgozzanak nálunk, akik a másik két országban is” – mutat rá Tátrai Bernadett, hogy a know how-n kívül a személyes tapasztalat is segíti a munkájukat.
Pedig a feladat nem egyszerű, hiszen két működő, közepes méretű bankot kell összeolvasztani, s a racionalizálás jegyében elbocsátani az összesen 3200 dolgozó egynegyedét. Éppen a fájdalmas lépések miatt fontos a gyorsaság, az, hogy a munkatársak bizonytalansága minél előbb megszűnjön. Az integráció első – júniusig tartó – szakaszában a termékharmonizáció és a létszámleépítés a fő feladat. Az elbocsátások jelentős részét az év első felében végre is hajtják. Majd jön a felkészülés a jogi fúzióra, ez szeptember 30-ával zárul, amikor jogilag egységessé válik a két pénzintézet. Ezt követően lehet csak egységesíteni az IT-rendszert és a háttérműveleteket, amelyeket egyébként kiszerveznek a bankból, tehát a leépítés maradék fennmaradó kisebb része ősszel várható. Csak a jogi fúziót követően indíthatják a reklámkampányt az integrált bank újrapozícionálásáért (nincs még eldöntve az új név), ekkortól lehet az ügyfelek adatait és a termékeket egységesen kezelni. Addig is mindkét bank logója megjelenik az összes bankfiókban, a postabankos egységeket pedig az Erste arculatához igazítják. A fiókhálózat kialakítása év végére lezárul. Fontos feladat még az idén a Magyar Postával folytatott stratégiai együttműködés új alapokra helyezése.
A leépítés során a dolgozók az Üzemi Tanáccsal történt megállapodás alapján a törvényben megszabottnál nagyobb végkielégítést kaptak (plusz 3-11 havi fizetést), a mérték megállapítása rászorultsági alapon történik. Így többet kapnak az idősebb kollégák és a banknál régóta alkalmazott munkatársak, illetve azok, akik olyan régióban dolgoztak, ahol nehezebb elhelyezkedni. A leépítés legnagyobb arányban a központot érinti, azonban a végleges fiókhálózat kialakításakor kisebb kirendeltségeket meg is szüntetnek, illetve ahol átfedés van a hálózatban, ott az egyiket felszámolják. Mivel a két bank a jogi fúzióig különálló pénzintézetként működik, elvileg minden vezetői beosztás megkettőződött (például két marketingigazgatói poszt létezik), ám a feladatokat a valóságban ugyanaz a személy látja el oly módon, hogy bár csak az egyik bank alkalmazottja, a munkáltatója kirendeli a másik pénzintézethez is. Ennek köszönhetően egységes a két pénzintézet irányítása, s elkerülhető, hogy a vezetők az állásukat féltve egymás ellen dolgozzanak.
Ki mekkora?
Részben hasonlóak, részben eltérőek a két bank integráció előtti paraméterei. Az Erstének 82, míg a Postabanknak 113 fiókja volt, igaz, utóbbi szolgáltatását 2500 postahivatal-ban is elérhették az ügyfelek. A Postabanknál viszont közel kétszer annyian dolgoztak, mint az Ersténél. Ami a „hozományt” illeti, a Postabank a személyi hitelezésben szerzett tapasztalatokat, míg az Erste a deviza alapú jelzáloghitelét hozta magával. Az összeolvadás nem olcsó mulatság, a Postabank 101 milliárd forintos vételárán felül az integráció mintegy 6,8 milliárd forintba kerül, ezen belül a leépítések öszszesen mintegy 2,3 milliárd forintba kerülnek. A fúzióval a második legnagyobb lakossági, és az ötödik legnagyobb vállalati bank jön létre hazánkban. Így az ügyfelek összesen 160 fiókban érhetik el a bankot, amely teljes körű lakossági és vállalati szolgáltatásokat nyújt. Már mindkét pénzintézet termékei megtalálhatóak a másik hálózatában, a keresztérté-kesítést egyelőre egymás ügynökeiként végzik. Bár a két pénzintézet együttes súlya mintegy 10 százalékos a lakossági piacon, az elnök-vezérigazgató távolabbi célnak továbbra is a 20-25 százalékos részesedést tekinti, akárcsak évekkel ezelőtt, amikor még csak néhány százalékkal bírt az Erste ezen a területen. Ennek érdekében Kisbenedek Péter a további felvásárlást sem zárja ki.
A vezetői pozíciók elnyerésében az erstések profitálhattak abból is, hogy bankjuk az elmúlt öt évben közel 1 milliárd forintot költött a képzésükre, így felkészültebbek voltak postabankos társaiknál. A kiválasztott fiók- és régióvezetők egyébként már közös tréningen is részt vettek, ahol megismerték egymást, láthatták, hogy bárhonnan érkeztek is, mindannyian megfelelően felkészültek. A tréning célja a csapatépítésen túl az volt, hogy megismerjék az új elvárásokat, üzletpolitikát, stratégiai célkitűzéseket.
HÁNYATOTT ELŐÉLET. Korántsem igaz, hogy a Postabank dolgozói közül mindenki örömmel vette az új kihívásokat, bár sokak számára inkább a régóta tartó bizonytalanság végét ígéri a privatizáció. Hiszen a bank évekig a politikai csatározások céltáblájaként vegetált. „A folyamatos menedzsment- és tulajdonosváltás szétzilálta a pénzintézetet, amely csak 2003-ban, amikor már a Singlovics Béla-Király Júlia páros került a bank élére, tudta megcsillantani, hogy képes dolgozni, ha hagyják” – ecseteli a múltat Szeredi Gábor, aki volt postabankosként lett az egyik régió vezetője. Most világosak a célok, mindössze 3-5 százalékra becsüli az igazgató azoknak a számát, akik nem tudnak ezekkel azonosulni. Egyébként, ha valaki saját kérésre hagyja el a bankot, az is megkapja a végkielégítést.
A két társaság üzleti kultúrája persze eltérő. „Ez rendkívül szerencsés házasság, hiszen az Erste Banknál dolgozók értékesítés-orientáltak, míg a postabankosok – éppen a múlt miatt – fegyelmezettek és szabálykövetőek” – fejti ki az előnyöket Szép Péter igazgató, aki volt postabankosként a lakossági üzletágért felel.
Az optimista hozzáállás dacára ebből származhatnak konfliktusok, mindenesetre a kétféle mentalitás közelítését szolgálja a tréning mellett a dolgozók cseréje: minden postabankos és minden erstés fiókban a másik cég munkatársai is megtalálhatóak, így élesben tanulhatnak egymástól.
