 |
| Székház a tükörben. Korlátozott rálátás. |
Nem kellett sokat várniuk a hazai kisbefektetőknek arra, hogy ismét Mol-részvények megszerzésének reményében töltögethessenek ki jegyzési íveket. Nincs három hónapja, hogy erre legutóbb lehetőségük volt, ám akkor az egész kibocsátást elhalasztották, így nem jutott papír a magyar magánszemélyeknek sem. E döntés legnagyobb vesztesei a hazai kisbefektetők voltak, a március elejére ígért újabb részvényeladás kondíciói pedig azt mutatják, hogy az állam egyre kevésbé preferálja az ő részvényszerzésüket.
A decemberi kibocsátás során az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. a birtokában lévő Mol-pakett felét, a cég alaptőkéjének 10-13 százalékát kínálta fel, s ez kiegészült az olajcég 4 százaléknyi sajátrészvény-állományával. Az eladási folyamat a szokott módon zajlott: készült egy mindenki számára elérhető igen részletes kibocsátási tájékoztató, lezajlott a nemzetközi bemutatkozó körút, s igen nagy várakozás övezte a beharangozott tőzsdei eseményt. Mire azonban eljött az igazság órája, és a befektetők benyújtották ajánlataikat, éppen meredek esésbe kezdett a forint árfolyama, lengyel vezetők összevissza nyilatkoztak a PKN-Mol-fúzióról, ráadásként László Csaba akkori pénzügyminiszter közölte, hogy az állami pakett második felét is a piacra borítják fél éven belül. Ebben a helyzetben a külföldi nagybefektetők nem voltak hajlandóak akkora árat adni a papírokért, amekkora az eladók szerint elvárható lett volna. Piaci hírek szerint a kibocsátási ár bőven 6000 forint alatt maradt volna, emiatt inkább elhalasztották a tranzakciót. A jegyezni kívánó kisbefektetők papíronként 7100 forintot fizettek be, s közel egy hónapig hitelezve az államot, karácsony előtt kapták vissza a pénzüket a várt részvények helyett.
VÁRATLAN AKCIÓ. Tíz hét múltán, múlt kedden az ÁPV Rt. váratlanul értékesítette az eredetileg felkínálthoz hasonló nagyságú, 11 százalékos olajrészvény pakettet. (A Mol nem adott el saját részvényeiből.) A vagyonkezelő egy Magyarországon eddig nem alkalmazott megoldást választott: az úgynevezett gyorsított könyvépítéses módszer révén reggel közölték a potenciális befektetőkkel, hogy délután 5 óráig beadhatják ajánlataikat a Mol-papírokra. A magyar intézményi befektetőkkel – mint azt több hazai alapkezelő is állítja – kicsit később sikerült közölni a lehetőséget, mint a külföldiekkel, így a tőzsdenyitáskor a nem kellően informált befektetőkbe még az előző napi záráshoz közeli árszinten “bele is tömték” a papírokat a korábban értesítettek, s a részvény árfolyama ezután néhány perc alatt 2,5 százalékot veszített értékéből.
A lényeg mégis az, hogy a könyv felépült, a hirtelen akció sikerrel zárult: ami alig két hónapja 6000 ezer forintot sem ért a befektetőknek, azt most kényelmesen megvették 6500-on, az előző napi tőzsdei záróárnál csak mintegy 5 százalékkal olcsóbban. Természetesen ugyanarról a cégről van szó ugyanabban az országban, időközben azonban megnyugodott a forintpiac, az új pénzügyminiszter céltudatosnak látszik a kiadáscsökkentésben, a Mol pedig a várakozásokat meghaladó negyedéves eredményt tett közzé.
Az ÁPV Rt. sem titkolja, hogy az időzítésben szerepe volt a kitűnő Mol-számoknak, s azt sem nehéz kitalálni, hogy a váratlan eladás másik szükséges előfeltétele a részvények tőzsdei felértékelődése volt. A rapid módszer alkalmazását azonban kétféleképpen lehet értékelni. Egyrészt kétségkívül költségkímélő megoldásról van szó, amely kihasználta, hogy a befektetők a sikertelennek bizonyult decemberi részvényértékesítést megelőző kampány során mindenre kiterjedő információkhoz juthattak a cégről. Másrészt viszont a nagy sietség arra is utal, hogy az eladó stabilan emelkedő részvényár és kedvező nemzetközi tőkepiaci klíma közepette sem vállalt anynyi kockázatot, hogy “normális” értékesítést hajtson végre. Nem tudni, hogy az ÁPV Rt. csupán a részvényértékesítést általában megelőző árletörő spekulációtól tartott, vagy a makrogazdasági helyzetet, a forint árfolyamát is instabilnak ítélte. Csak annyi bizonyos, hogy amint el lehetett érni azt a szintet, amelyet már decemberben is reálisnak tartottak, késlekedés nélkül nyélbe ütötték az üzletet. A költségvetés 73,5 milliárd forinttal gazdagodott, a befolyt összeg mintegy 6 milliárddal magasabb a korábbi – 5900 forintos – ár mellett kihagyott lehetőség kalkulált bevételénél. Ennyit nyert tehát az ország a halasztáson.
 |
MÁRCIUSI MENET. A kisbefektetők-kel persze ilyen gyorsan nem lehet lezavarni egy kibocsátást, így ők március elején kerülnek sorra. Ezúttal nem kell attól félni, hogy meghiúsul a tranzakció, ennél több jó hír azonban aligha éri a magyar magánszemé-lyeket. A szavak szintjén nemcsak a tőzsde, hanem a kormány is támo-gatja az elavult megtakarítási struktúra megváltoztatását – Draskovics Tibor pénzügyminiszter is szólt erről, amikor ötödik munkanapján, a kisbefektetői Mol-jegyzés bejelentésének másnapján udvariassági látogatást tett a tőzsdén -, ám ettől még a konstrukció egyértelműen kedvezőtlenebb a decemberinél. A felkínált 492 ezer darabos mennyiség megegyezik az év végivel, ám ellentétben az akkori helyzettel, túljegyzés esetén ezúttal nem lesz lehetőség az intézményi keretből átcsoportosítani a kisbefektetők részére. Részletfizetésre 200 darab erejéig most is van mód, ez esetben 2500 forintot márciusban, a fennmaradó 4000 forintot pedig októberig kell befizetni. A legnagyobb kedvezményt azonban elmosta a privatizációs bevétel maximalizálásának kényszere, hiszen decemberben még 500 forint kedvezménnyel lehetett Mol-részvényt igényelni. A tőzsdei árszintnél alig néhány százalékkal alacsonyabb kibocsátási áron a kisbefektetők valószínűleg többször is meggondolják majd, hogy mostantól kívánják-e modernizálni befektetési szokásaikat.
