Igaz, nagy árat fizetett érte, de Tugyi Endre újlengyeli állattar-tó – akarata ellenére – híres ember lett. A piacszabályozással, az agrárirányítással elégedetlen termelőknek Medgyessy Péter az ő példáját hozta fel országértékelő beszédében, hogy lám-lám most is lehet sikeresen gazdálkodni. Azóta azonban az újlengyeli állattartó maga is olyan kilátástalan helyzetbe került, hogy el kellett adni az autóját, a fia házát is, hogy takarmányt tudjon venni az állatoknak és kifizethesse a munkásait. Így végül csatlakozott az utakon tiltakozó társaihoz. 
Tüntető termelők. Elbeszélnek egymás mellett.
TÁVOLI ÁLLÁSPONTOK. Ám a gazdatüntetések múlt heti fordulója még nem vezetett eredményre. Legfeljebb annyiban, hogy kivívta a vidéken élők szimpátiáját, akik gyalogosan csatlakozva a demonstrálókhoz, Soltnál és Tompánál teljesen megbénították a közúti forgalmat. A tárgyalóasztalnál viszont teljes volt a kudarc. A több fordulós konzultáció során sem közeledtek az álláspontok a demonstrálók és az agrártárca vezetői között. Bár a sertés- és a baromfitartók jövője még kiábrándítóbb, a tárgyalások fókuszában változatlanul a tejválság megoldása állt. A szakminiszter ajánlatával a tarsolyában Benedek Fülöp államtitkár literenként 68-72 forintos irányárra és 4 forintos minőségi támogatásra tett javaslatot, a felvásárlásnál államilag garantált legkisebb, úgynevezett intervenciós árat viszont nem akar adni a tárca. A gazdák ugyanakkor kötik az ebet a karóhoz: 72 forintos intervenciós árat követelnek.
Az országos demonstrációs bizottság vezetői meg is vádolták a tárcát: valójában nincs is elég pénze a piaci beavatkozásokra az idén. Érdekképviseleti szakértők is állítják, hogy a 2004-re bejelentett agrártámogatási keret 293 milliárd forintjával szemben az idei költségvetés fejezeteiben, több soron összesen csak mintegy 50 milliárd forint szolgál az idei agrárcélokra, ám ezt a tárca vezetői cáfolták (Figyelő, 2004/7. szám).
Új helyzetet teremthet viszont a miniszterelnök hétvégi megjegyzése, miszerint “ha a feldolgozók és a termelők közötti egyezség mellett az államnak is hozzá kell tenni valamilyen forrást, akkor az növeli” a jelenleg 185 milliárd forintnyi, a tervezetten felüli költségvetési hiányt. Ez az érintettek számára egyben azt ígéri, hogy – a szaktárca lehetőségein túlnyúlva – a pénzen már nem múlhat az agrárbéke. Nem csitult ugyanakkor a demonstráció politikai felhangja. Szanyi Tibor politikai államtitkár többször meggyanúsította megmozdulás szervezőit azzal, hogy valójában a Fidesz áll mögöttük. Németh Imre miniszter is felemlegette, hogy több, be sem jegyzett szervezet is részt vesz a demonstrációban, de ilyenekkel a tárca nem kíván tárgyalni.
A felek egyébként is elbeszélnek egymás mellett. A miniszter felingerelte a gazdákat, amikor korábban kinyilvánította, hogy nincs általános agrárválság. Arra a megállapítására pedig, hogy az agrárpiaci bajok fő okozói a feldolgozók lennének, amelyek a felvásárlási árakat csökkentve nem veszik ki a részüket a felesleg kezelésében, nemcsak az élelmiszerlobbi horkant fel, hanem a gazdák is. A tárca nem tett eleget törvényi kötelezettségének, mert nem hirdette meg az intervenciós és az irányárat – fogalmaznak például a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségében (MOSZ), mely szervezet egyébként állásfoglalásban is kikérte magának az ellenséges hangnemet. Az agrárkormányzat egyes vezetői eszerint nyilatkozataikkal “negatív” hangulatot váltanak ki a termelőkből és a mezőgazdaság ellen hangolják a közvéleményt.
A tüntetők azonnali követelései
• Az élelmiszertörvény módosí-tása olyan értelemben, hogy mesterséges tejutánzatokat ne lehessen az élelmiszerekkel együtt árusítani •75 forint/literes tej irányár •72 forint/literes intervenciós ár •5,2 forint/literes minőségi tejtámogatás •1,3 forint/literes kvótatámogatás
TAKTIKÁZÁS. Egyes szakértők szerint a miniszternek nem is jött rosszkor a demonstráció: Németh Imre így könnyebben háríthatta el Draskovics Tibor megtakarítási felhívását. A beígért 21 milliárd forint helyett valóban mindössze 4 milliárddal kurtították meg az agrártárca kasszáját, s azt sem a támogatásoktól vonták el, hanem az intézmény-fenntartási és fejlesztési keretből. A dagadó demonstrációk ellenére egyelőre nincs is “rendkívüli helyzet” az agrárirányításban. Látszólag teljes egyetértésben folytatódik a Nemzeti Agrárkerekasztal rendezvénysorozat is.
A “mezei” tiltakozók viszont ezzel párhuzamosan egyre türelmetlenebbeknek mutatkoztak, a hét elején már kezdték elveszíteni a mértéket. Olyan követelésekkel is kirukkoltak, amelyek véghezvitele nem is a kormányon, hanem az Országgyűlésen vagy éppen a feldolgozókon múlik. Ráadásul már nem is (csak) a szaktárcával, hanem a Pénzügyminisztérium vezetőivel akartak tárgyalni.
A tiltakozók egyre több bajukra sürgetnek azonnali megoldást. A MOSZ azon túl, hogy elvárja a tejpiaci rendezést, tiltakozik a támogatások utáni áfabefizetés ellen. Biztosítékokat kér a kormánytól arra is, hogy a termelők hozzájuthassanak az uniós támogatásokhoz. Intézkedést vár arra, hogy a feldolgozók fogadják el a termelői közösségbe tömörült gazda “szövetkezéseket” tárgyalófélként. Az agrártárca államigazgatási jogkörben elkövetett károkozásért, a támogatások késedelmes kifizetése miatt kártalanítást követel.
CSATLAKOZÓK. A fenyegetések hétfőn még arra utaltak, hogy egyre távolodik a békés megegyezés lehetősége. Eközben pedig nemcsak a MOSZ és az eddig hezitáló Magyar Parasztszövetség állt be a tiltakozók közé, ezt immár a mezőgazdaságon kívüli csoportok is fontolgatták. A demonstrálók legalábbis a fuvarozók csatlakozását várták, és elképzelhető, hogy előbb-utóbb a nyomaték kedvéért helyet kérnek a bérrendezésért hangjukat hallató szakszervezetek is. Az előjelek alapján így nem volt kizárható, hogy ha a február 26-i, Kossuth téri nagygyűlést megtartják, az túllép a gazdademonstráció keretein és össztársadalmi elégedetlenségbe csap át.
Szirmai S. Péter
