Bush elnök ezekben a napokban meglehetős nyugalommal ül a Fehér Házban és figyeli ellenzéke, a Demokrata Párt előválasztási csatáit. Ez az első hivatali ciklusát befejező elnök nagy előnyöket kínáló privilégiuma. Második négy éve után – már nem lévén újraválasztható – ez a kiváltság megszűnik, és mindkét nagy pártban megindul a belső küzdelem az elnökjelöltségért. Bush még élhet a kiváltsággal; nincs is riválisa a kormányzó Republikánus Pártban. Innen a nyugalom.
“Régi nóta” – mondhatja erre a türelmetlen és tájékozott olvasó. Igaz, de mégis csak ennek a figyelembevételével lehet megérteni a demokrata párton belüli pozícióharc szokatlan fordulatait. A varázs-műszó, amely e fordulatokat és a demokraták pénzügyi támogatóinak magatartását közvetlenül meghatározza, így hangzik: electability. Mű-magyarul: megválaszthatóság. Magyarul: milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie annak a demokrata politikusnak, aki novemberben ki tudja szorítani Bush elnököt a Fehér Házból?
HIBÁS RETORIKA. Kezdetben a demokraták politikai stratégiái úgy vélték, hogy Bush legsebezhetőbb pontja az iraki háború kaotikus utójátéka. Ezt a meggyőződést tükrözte, hogy először Howard Dean, Vermont állam volt kormányzója lett a favorit “kiválasztott”. Heves háborúellenes retorikája azonban zátonyra futott az amerikai politikatörténet egyik (tapasztalati alapon nyugvó) tételén. Ez úgy szól, hogy a párton belüli pozícióharc első meghatározó próbája a New Hampshire államban tartott előválasztás. Három héttel a tényleges szavazás előtt a felmérések szerint Dean még 29 százalékponttal vezetett az ugyancsak Irakra koncentráló Wesley Clark tábornok előtt. John Forbes Kerry, Massachusetts állam szenátora, aki szavazatával nemcsak az iraki háborút, hanem a “terrorizmus elleni harc” okán (vagy inkább ürügyén) elfogadott, a szabadságjogokat korlátozó Patriot-törvényt is támogatta, akkor még csak távoli harmadik volt. E három hét során azonban felbukkant a “megválaszthatóság” varázsszava, és jogait követelte. Az Economist szerint a demokrata stratégákat kételyek kezdték gyötörni, hogy a Bush ellen éppen az iraki ügyben frontot nyitó Dean megfelel-e az “electability” igényeinek.
Kénytelenek voltak feltenni maguknak a kérdést: az amerikaiak többsége valóban hajlandó egy olyan politikusra szavazni, aki tagadja Szaddam Huszein rabul ejtésének döntő jelentőségét, és csak úgy mellékesen arra is vállalkozna, hogy visszavonja a Bush által bejelentett adócsökkentéseket?
A válaszra következtetni lehet abból, hogy ekkor kapott igazi lendületet Kerry szenátor politikai stratégiája. Kerry is az amerikai pénzarisztokrácia soraiból érkezett, akárcsak Dean. Ő azonban ravaszabb, kevésbé nyílt és megfoghatatlanabb politikai stratégiát dolgozott ki. Háta mögött felesége, a Heinz élelmiszer-ipari óriás tulajdonosának vagyonával is zavartalanul hirdet egy kifejezetten populista programot. Hívei ezért dicsérik alkalmazkodóképességét, ellenfelei viszont köpönyegforgatónak tartják. (Jellegzetes a Time legutóbbi számában közölt Kerry portré mottója: “Kerry liberális? Vagy konzervatív? Vagy a pálfordulások embere? A válasz mindhárom kérdésre: igen. Éppen ez teszi Kerryt politikailag hatékonnyá.”) New Hampshire államban ez a sima elfogadottság három hét alatt átformálta az erőviszonyokat. Dean 29 pontos vezetése elolvadt, és Kerry biztosan győzött. A lavina megindult. Február 3-án, a “kis szuperkedden” hét államból ötöt vitt el Kerry. A múlt hét végén “elesett” Washington és Michigan. Ez még mindig nem bizonyosság, azt március 2-a, a tényleges szuperkedd hozhatja meg. Akkor a demokrata elnökjelöltség eléréséhez szükséges több mint kétezer voks egyharmadának a sorsa dől el.
Még minden nyitott, és minden megváltozhat. Valami azonban máris megváltozott. Február 8-án a szokásoktól eltérően Bush nyilatkozott a Kerry ellen vívott küzdelem esélyeiről. Kerry viszont most először viselkedett “megválasztott jelöltként”. Immár nem vetélytársait támadta, hanem frontális támadást intézett Bush politikája ellen.
EGY MÁSIK JFK. Azt mondják, Kerry szeret arra hivatkozni, hogy nevének kezdőbetűi (JFK) azonosak az utóbbi évtizedek legnépszerűbb demokrata elnökének, John Fitzgerald Kennedy névbetűivel. Lehet, hogy ez ügyes pr-érv. De a mostani JFK-nak még fel kell nőnie a meggyilkolt “eredeti” JFK emberi és politikai nagyságához.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
