 |
Idősebbek talán emlékeznek rá, amikor egy fél ország irigyelte Karda Beátát, mert a művésznő egy többéves szerződés révén a Kelet Svájcaként emlegetett, dúsgazdag Libanonban élhetett, dolgozhatott. Akkoriban kevesen tudták elképzelni, hogy létezik egy olyan mediterrán ország, ahol a tengerparti homoktól, a pálmafákkal övezett sétányoktól mindössze 80 kilométeres autózással – Csontváry cédrusligetein áthaladva – igazi síparadicsomba érkezhetünk. Mindezt ma is kínálja Libanon, amely láthatóan iszonyú erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az 1975-től 1990-ig tartó polgárháború sebeit eltüntesse és visszanyerje az akkor elvesztett kereskedelmi és turisztikai státuszt. Tudjuk jól, ilyenkor legtöbbször a kultúra a “hídverő” – talán nem véletlen, hogy az ország idegenforgalmi minisztériuma grandiózus művészeti fesztiválok révén is igyekszik bizonyítani: Libanon egy darabka Európa a Közel-Kelet kapujában. Tény, hogy júniustól augusztusig világsztárok adják itt egymásnak a kilincset, már ha ez lehetséges volna az ókori romok biztosította “díszletek” között. Baalbeck archeológiai környezete éppúgy fesztivál “terep”, mint a byblosi keresztes lovagok vára, az emírek palotái Beiteddine-ben, a római hippodrome Tyre-ben vagy a XVII. századi karavánszeráj, a Khan el Franje Sidonban. Az ókori romok között felcsendülő operák és koncertek sorát az idén február 18-a és március 21-e között egy olyan esemény gazdagítja – az Al-Busztán zenei fesztivál -, amelynek középpontjában Magyarország és a magyar zene áll: többek között a Liszt Ferenc Kamarazenekar, Várjon Dénes és Simon Izabellával zongoraművészek, Sebestyén Márta és az Amadinda Ütőegyüttes részvételével.
 |
A tízezer éves történelemmel és bő tízezer négyzetkilométeres területtel rendelkező ország sokszínűsége már a fővárosban, Bejrutban is lemér-hető, hiszen a polgárháború által szétrombolt város újjáépítésében a világ számos építészeti “nagyha-talma” (dánok, svédek, franciák, amerikaiak) vesz részt: a feladat azért nem egyszerű, mert a hagyományost a modernnel, a keletit a nyugatival kell ötvözni. Mindezt úgy, hogy a hajdani városképet reprezentáló épületeket hűen az eredetihez építik fel. Láthatóan ebben a Közel-Keleten ritkaságszámba menően biztonságos országban jól érzi magát a pénz, mi több, jól megfér egymás mellett az izraeli, az amerikai és az arab tőke. A menetrend szerinti Malév-járattal éjszaka érkező turista egy nyüzsgő, szórakozóhelyektől, lokáloktól, kaszinóktól hemzsegő metropoliszban találja magát, ahol senki nem ütközik meg azon, ha hajnali négykor, a szállodáig vezető kissé spicces gyalogtúra közben felharsan feje fölött a gépi müezzin. Merthogy a többségében keresztény lakosság jól tolerálja nemcsak a nyugati kultúrát, de a keleti szellemiséget is.
Igaz, a marcona rendőrmotorosok percenként tűnnek fel a belvárosban, az ország Izraellel határos déli részén pedig – ha például Sidon és Tyre látványosságait szeretnénk megnézni – rendre katonai ellenőrző pontokon kell áthaladnunk. Nem jobb a helyzet a Libanon keleti felébe, a Bekaa völgyében fekvő Baalbeckbe tartó kirándulás esetében sem.
 |
A körülményekhez képest jó utak mellett a fővárostól távolodva sajna egyre ritkulnak a jobbára angol nyelvű tájékoztató táblák. Ezekkel törődni egyébként sincs túl sok időnk, hiszen a legendás olasz és török sofőrök jólszituált zsúrfiúk a luxusjárgányokon és roncsmatuzsálemeken egyaránt eszeveszett módon száguldozó libanoniakhoz képest. Mindeközben nincs ordítozás, csak mérhetetlen dudaszó és sok-sok horpadás a járműveken.
Kevés lenne persze a kedélyesség, a kebbit, kaftát és falafelt felvonultató híresen jó – és egészséges – helyi konyhamű-vészet, ha a helyiek nem vennék valóban komolyan, hogy szakítanak az országot megosztó közelmúlttal. Bejrut központi negyedében 1,8 millió négyzetméteren zajlik most is a rekonstrukció, 1998 óta 265 épületet állítottak helyre és egy 25 éves terv keretében modernizálják a teljes infrastruktúrát, illetve egy több mint félmillió négyzetkilométeres területen két új kikötőt építenek. Azaz, világjáró magyar vállalkozók, a lecke adott. Egyébként akad már jó példa: az istenek városaként emlegetett Baalbeckben a varázslatosan épen maradt Bacchus és Jupiter templomok díszkivilágítását egy magyar cég szállította.
