Újra bizakodik a Daewoo Heavy Industries & Machinery nehézipari vállalat pénzügyi igazgatója, aki – miközben az utóbbi négy évben a társaságnak a túlélésért folytatott küzdelmét irányította – folyamatosan szégyenkezett, hogy cége a botrányok sújtotta és mára kimúlt Daewoo konglomerátum része. Ma azonban Choi Jin Keun cége önálló, nyereséges, és arra törekszik, hogy utolérje az épületgépészeti iparág globális piacvezetőit, a Komatsut és a Caterpillart. “A chaebolhoz (ez az óriáskonszern Koreában elterjedt, a japán keirecuhoz hasonló típusa – a szerk.) fűző szálak gyengülésével összes erőforrásunkat a versenyképesség fokozására tudjuk koncentrálni” – mondja Choi. 
Emlékszünk a Daewoora? Dél-Korea második legnagyobb konszernje 1999-ben összeomlott a 70 milliárd dolláros adósság terhe alatt, s az alapító Kim Woo Chong külföldre menekült, mielőtt helyetteseit csalással, hitszegéssel és más bűncselekményekkel vádolták meg. A koreai hatóságok azzal gyanúsították Kimet, hogy a háttérből irányította minden idők egyik legnagyobb könyvelési csalását, noha a pert hazatéréséig elhalasztották. Kim ügyvédje, Seok Jin Kang szerint az alapító elismeri a könyvelési manipulációt és a külföldi tőzsdeszabályok megsértését, de tagadja a csalás elkövetését.
FELTÁMADÁS. Akár bűnös Kim, akár nem, világossá vált, hogy a Daewoonál nem az üzletágakkal volt gond. Megszabadulva a konszernhez tartozás kényszerétől, számos egység újra életre kelt. Pénzügyi válság ide vagy oda, a Daewoo Korea legnagyobb tehetségeivel és legjobb gyáraival büszkélkedhetett. Ma a konszern 12 eredeti leányvállalata közül tíz már vagy új tulajdonosokra lelt, vagy pedig éppen az átszervezett üzletágak eladása zajlik. Az autógyártó, hajóépítő, nehézipari, építőipari és kereskedelmi egységek – amelyek együtt a társaság vagyonának több mint kétharmadát képviselik – odahaza és külföldön egyaránt ismét növelni kezdték piaci részesedésüket. “Számos Daewoo vállalat tevékenysége életképes, s az adósságtehertől megszabadulva újra profitábilisak lettek” – mondja Kang Dong Soo, a Korea Development Institute, az ország fejlesztési hivatalának egyik vezető munkatársa.
De a bajok gyógyítása még nem fejeződött be. A Daewoonak hitelt nyújtó bankok és más hitelezők 49 milliárd dolláros veszteséget szenvedtek el. A szöuli kormány tehetetlensége miatt a pénzintézetek nem tehettek mást, mint hogy elfogadják a rossz Daewoo papírokat. Ám ez a megoldás is a pénzügyi rendszer destabilizációjához vezetett, így is az adófizetők dollármilliárdjait használták fel, mivel a konszern hatalmas tartozásai miatt megroggyant bankokat közpénzekből dúcolták alá. Most az óriási adósságleírások után a konszern kereskedelmi ágából megmaradt Daewoo Corp. még mindig a vagyona értékesítésével van elfoglalva. Hasonlóan, a jócskán kisebbre szabott nehézipari leányvállalat is vevőket keres eszközeire, mivel még mindig több mint 5,8 milliárd dolláros tartozása van Kim idejéből.
Ha hagyják a Daewoot megbukni, az valószínűleg még többet ártott volna. Amikor napvilágra került a Daewoo összeomlás-közeli állapota, Korea éppen kezdett magához térni az ázsiai pénzügyi válságból, s a cég adóssága az ország GDP-jének 14 százalékának felelt meg. Ami még rosszabb, a bukás könnyen csődök láncolatát válthatta volna ki a beszállítók és alvállalkozók ezrei közt. “Azzal a veszéllyel szembesültünk, hogy a gazdaság egész rendszere megbomolhat”- idézi fel Jung Chang Mao, az ország pénzügyi felügyeletének hitelelemzési vezetője.
NYERESÉGELVONÁS. A Daewoo életben tartása azt igényelte, hogy a különböző egységeknek egészen új üzleti modellt alakítsanak ki. Például amíg a Daewoo Heavy nehézipari társaság a konglomerátum része volt, a bennfentesek szerint nyereségének mindössze 1 százalékát költhette el maga, a maradékot a csoport más tagjainak utalták át. “Ez az abszurd gyakorlat felfalta a jövőbeli növekedési lehetőségeinket” – mutat rá Choi.
Immár a csoport legzűrösebb részlege, a Daewoo Motor is kezdi összeszedni magát. Az egység központi szerepet játszott a Daewoo lejtmenetében, miután az alapító Kim autógyárakat nyitott Lengyelországtól kezdve Üzbegisztánon át Vietnamig, s ez a globális terjeszkedés messze meghaladta a társaság pénzügyi és irányítási lehetőségeit. A vádak szerint Kim eltitkolta, hogy több százmillió dollárt terelt át a konszern hajóépítő és kereskedelmi vállalataitól, hogy pénzelje az autóipari divíziót.
Az autógyártóban a General Motors 2002-ben 1,8 milliárd dollárért irányító részesedést szerzett, s GM Daewoo Auto & Technology Co. Néven működteti tovább. Ma e cég birtokolja a koreai autópiac 9,7 százalékát, 2003-as gyártási előirányzata 600 ezer autót tartalmazott, középtávú terve pedig a nyereségesség három éven belüli visszaállítása. “Győzelmet kiáltani még túl korai lenne, de eddig minden rendben” – hangoztatja Alan Batey, a GM korábbi európai igazgatója, aki a GM Daewoo értékesítését és marketingjét irányítja.
EZÜSTÉREM. A hajóépítési üzletág is gyorsan magára talált. A Daewoo Shipbuilding & Marine Engineering Co., a világ hajdani második legnagyobb hajógyártója annyi ügyfelet vesztett el a zűrzavar során, hogy 2000-ben a Samsung Heavy Industries Ltd. megelőzte, így a harmadik helyre csúszott vissza. Megszabadulva a konszernhez tartozás béklyóitól, az egység újjászervezte pénzügyeit, a 2000-es 1,6 milliárdról 511 millió dollárra csökkentve adósságát. Mára a dobogó második helyére is visszamászott a hagyományos rivális, a Hyundai Heavy Industries mögé. A cég a magasabb értékű vízi járművek gyártására koncentrál, például a cseppfolyósított földgázt szállító tartályhajókra. Ezzel várhatóan adózás előtti profitrátáját is 12 százalék fölé emeli 2003-ban, míg a Hyundainál ez a mutató a 3 százalékot sem éri el. “Megkarcsúsodtunk és megtisztultunk, így jobban tudunk alkalmazkodni a változó világhoz” – büszkélkedik Jung Sung Leep, a hajógyártó társaság elnöke.
A Daewoo Heavy hasonlóan drámai fordulatot hajtott végre. A berendezésgyártó új vezetők a dolgozók harmadának elküldésével 4500-ra csökkentették a létszámot, s leállították mintegy húsz veszteséges termék gyártását. A múlt évre 10 százalék fölötti nyereségrátát becsülnek, és az eredmény 60 százalékos növekedését, amely így elérhette a 194 millió dollárt. Az idén a kormány el kívánja adni a cégben lévő 58 százalékos állami részesedést, amely a jelenlegi árfolyamon 824 millió dollárt ér. Az eladásból származó bevételt visszafolyatják az államkincstárba, ily módon csökken a Daewoot megmentésének számlája – amit Choi pénzügyi igazgató örömmel nyugtáz. “Nem kell többet olyan vádakat magamra vennem, hogy mi vittük az országot a csőd szélére” – mondja. Valóban, ezekben a napokban el kellene felejtenie szégyenét. A Daewoo drámája azt bizonyítja, hogy a konszern tagvállalatai képesek boldogulni, ha rákényszerülnek, hogy a saját lábukra álljanak. Ez jó tanulság nemcsak a Daewoo, de a “Korea Rt.” egésze számára is.
