lesz-e az idei? Megbirkózik-e az öreg kontinens az Európai Unióhoz formálisan májustól csatlakozó tíz ország felvételével? Beindul-e a várva várt növekedés? Vajon “átfolyik-e” az Atlanti-óceánon az a GDP-többlet, amely egyre inkább fellendíti az Egyesült Államokat?
Az eddig példátlanul gyenge dollár (lapzártánkkor egy euró 1,27 dollárt ért) mindenesetre az amerikai exportot segíti, ami használ ugyan a tengerentúli növekedésnek, ám visszavetheti az európait. Olyannyira, hogy a minap már a pénzstabilitás felett szigorúan őrködő Európai Központi Bank is kongatta a vészharangot a dollár esése és az európai gazdaság veszélyeztetettsége miatt.
Az euró izmosodása ellenére az európai gazdaság az egy esztendővel ezelőtti mélypont után tavaly mintegy 2 százalékkal bővült, az idén pedig további növekedésére van kilátás. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az öreg kontinens “beteg embere”, Németország is kezd magához térni a Schröder-kormány piacpárti reformjainak köszönhetően, akkor idehaza is bizakodhatunk. Persze csak akkor lehet kiaknázni ezt az esélyt, ha a kormányzatnak és a jegybanknak együttes erővel sikerül a gazdaságot ismét az export által vezényelt, fenntartható növekedés pályájára állítani.
A hosszú távú reformok végrehajtása – ezt sürgeti az Élet és Irodalomban megjelent irányt mutató elemzésében Bokros Lajos Világbank-igazgató, volt pénzügyminiszter is – a rövid távú kiigazításnál is keményebb diónak ígérkezik. A politikai ellenérdekeltségek miatt bízni csak abban lehet, hogy az unió egységes piaca – a hosszú távú tervezés és a versenyképességi kihívások okán – kikényszeríti a változásokat Magyarországtól.
A bökkenő persze éppen az, hogy az unió maga is válsággal küzd. Ez önmagában nem nagy újdonság, az EU története voltaképpen a válságok, kompromisszumok és részsikerek története. Ám most több politikai erő egyszerre feszíti az integrációs kereteket. Az alkotmány elfogadására hivatott decemberi csúcstalálkozón hosszú idő után először fordult elő, hogy szavazási kérdésekben nem tudtak megegyezni a tagállamok. (Brüsszelben már az idén csatlakozók is jelen voltak, köztük a komoly alkuerővel rendelkező Lengyelország.) Az euróövezet szabályait rögzítő stabilitási paktumot is számos támadás éri, korrekciója elkerülhetetlen lesz. Az integrációt előrevivő politikai akarat most megbicsaklani látszik – igaz, még mindig ott van a gazdasági hajtóerő. Magyarország egy “klikkesedő” unióba lép be, másba, mint amilyennel öt éven keresztül tárgyalt. Egy kis, nyitott, viszonylag tőkeszegény ország szempontjából az lenne a kívánatos, ha az integrációs motor felpörögne, s 2004 valóban Európa éve lenne.
