Szerbia jelenlegi legnépszerűbb politikai ereje, a háborús bűnök vádjával a hágai nemzetközi törvényszék előtt álló Vojiszlav Seselj vezette Szerb Radikális Párt (SRS) szóvivője a minap komoly arccal ismertette azt az elképzelést, hogy az Afganisztánban szolgálatot teljesítő szerb békefenntartókat az ENSZ inkább Koszovóban vesse be, ahol “rendelkeznek hely- és nyelvismerettel”. Ám ha nacionalista abszurd humort még lehet fokozni, talán ennél is remekbe szabottabb volt az a követelés, amelyet Hágában maga Seselj adott elő: fordítsák újra perének több ezer oldalas szerb nyelvű dokumentációját, mivel abban egy-két olyan szót talált, amelyek inkább a horvát dialektusra jellemzőek. 
Voiszlav Seselj Hágában. Ítélkeznek a választók.
ESÉLYEK. E megnyilatkozások tökéletesen illenek a mai szerbiai helyzethez. Elvégre kevés abszurdabb szituációt lehet elképzelni, mint hogy a december 29-ére előrehozott parlamenti választásokon az a SRS reménykedhet a legtöbb szavazatban, amelynek vezetője hónapok óta a hágai cellák hűvösét élvezi, és akár életfogytiglani börtönbüntetésre is ítélhetik. Márpedig az előrejelzések azt mutatják, hogy a radikálisok a voksok mintegy 23 százalékával magabiztosan nyerik majd a választásokat. Kerek 4 százalékponttal marad el tőlük a legfrissebb felmérésekben a februárban meggyilkolt szerb miniszterelnök, Zoran Djindjics nevével fémjelzett Demokratikus Párt (DS). Az utolsó jugoszláv elnök, Vojiszlav Kostunica vezette Szerbia Demokratikus Pártja 18,3 százalékra esélyes, a független gazdasági szakértők csapatából frissen gründolt tömörülést, a G17+-t pedig nevéhez illőn a megkérdezettek 17 százaléka favorizálja. Kicsi az esélye, hogy Szlobodan Milosevics és felesége szocialistái, illetve a legnagyobb magyar pártot, a Vajdasági Magyarok Szövetségét (VMSZ) is sorai között tudó Tolerancia Koalíció a parlamentbe kerüljön.
Hogy mi az oka a Seselj-csapat népszerűségének? “A radikálisok szavazóinak egy része egyszerűen a mostani kormány ellen akar demonstrálni. Azt gondolják, hogy a hatalmon lévőkkel szemben most is van egy “jobb” alternatíva, ahogyan volt Milosevics bukásakor. Csakhogy ebben tévednek” – húzza alá Sztojan Cerovics belgrádi politológus, a Vreme című befolyásos politikai hetilap egyik alapítója. Tény: a DS vezette kormánykoalíció népszerűsége mélyponton van. A karizmatikus Djindjics halála vákuumot idézett elő a párt csúcsán, ráadásul több kormánytagot is utolért a korrupció vádja. A DS szerencséjére ezek a miniszterek többnyire a vele koalícióban kormányzó 15 kisebb politikai erő delegáltjai, márpedig e pártokkal – három kivételével – a mostani választásokon már nem kíván közösködni.
Hiába jut azonban a radikálisoknak a legtöbb képviselői hely, a párt önállóan nem lesz képes kormányt alakítani, a három demokratikus nagy pártból pedig egyik sem vállalja vele a koalíciót. Utóbbiak inkább egymással szövetkeznek, várhatóan éppen elérve a parlamenti kormánytöbbséget. A külvilág számára nyilván ez (és csak ez) a forgatókönyv az elfogadható. Szerbia gazdaságának pedig égető szüksége van a Nyugat jóváhagyására: a reformok megindultak ugyan, de pénz nélkül bármikor zátonyra futhatnak. A november 18-án, Brüsszelben tartott nemzetközi donorkonferencia a jövő évre 1,1 milliárd eurót szavazott meg Szerbiának adományok és kedvező kamatozású hitelek formájában, miután kedvezően értékelte az ország eddigi erőfeszítésit. Mi több, Szerbia a 2004 utáni két évben is számíthat a támogatásokra – amennyiben legalább az eddigi lendülettel folytatódnak a reformok.
Befektetői szempontból sem mindegy, ki van kormányon, és milyen gazdasági programot tud felmutatni. Egy esetleges koalíciós kormányban a G17+ szavának nyilván döntő súlya lenne a gazdasági kérdésekben, ami alighanem bizakodással töltené el a befektetőket. Tomiszlav Sztantics, e pártnak az országos listán is előkelő helyen szereplő szabadkai elnöke a Figyelőnek nyilatkozva az általános adócsökkentést, azon belül is a bérköltségek jelentős mérséklését emelte ki elképzeléseik közül. A párt mindettől a szürkegazdaság visszaszorulását és a külföldi befektetési kedv emelkedését várja, ami elhozza az adóbevételek növekedését is.
OLASZ MODELL. A már előre körvonalazódó koalíciónak azonban a politológus Cerovics legföljebb fél évet jósol, hiszen a korábban szövetséges három politikai erő már hosszú ideje csak egymás támadásával van elfoglalva. Sztantics sem bizakodóbb: szerinte az ország az “olasz modellt” követi majd, azaz menetrendszerűen ismétlődő kormányválságokon keresztül érik bele a demokráciába. A kérdés csak az, hogy a szerb társadalom és gazdaság miként vészeli át a politikai érettségig szükséges időt.
