Senki ne számítson luxusra az Ibis Eustonban, a londoni Euston pályaudvar mellett lévő, forgalmas útra néző 380 szobás hotelben. Szobaszerviz nincs, s a testmozgásra vágyó vendégeket tornaterem helyett egy közeli parkba irányítják. Igaz, a szobák normális méretűek és modernek, a társalgót pedig ízlésesen rendezték be. Ennél is vonzóbbak azonban az árak: hétvégén 111, hétköznap 127 dollárba kerül egy éjszaka, szemben a teljes kiszolgálást nyújtó londoni szállodák 200 dolláros vagy még magasabb áraival. Reggeli nem jár ugyan, de 10 dollárnál olcsóbb a svédasztal. “Jó helyen van, s megéri az árát” – vélekedik Caroline Hendry Hertfordshire-ből, aki néhány napos városnézésre szállt meg az Ibisben. 
Jean-Marc Espalioux. Keletre is tekint.
A Hendryhez hasonló elégedett vendégek segítették a párizsi központú Accor-csoportot abban, hogy sikeresen átvészelje az ágazat recesszióját. A forgalom több mint 90 százalékát adó olcsó és középka-tegóriás hotelek – köztük az európai Ibis, továbbá az amerikai Motel 6 és Red Roof – tették lehetővé, hogy az Accor jobban tartsa magát, mint például a Hilton, a Host Mariott és az InterContinental, amelyek drága szállodái megszenvedték a luxus-turizmus és a költekezős üzleti utak visszaesését.
LASSABBAN. Természetesen az ágazat egyetlen szereplője sem úszhatja meg ép bőrrel az idén. A gazdasági lassulás, a SARS járvány, majd az iraki háború visszavetették a szobafoglalásokat. Az Accor szeptember 10-én 118 millió dolláros első félévi nyereségről számolt be, 52 százalékkal kisebbről, mint 2002 megfelelő időszakában. A forgalom 7,8 százalékkal, 3,7 milliárd dollárra esett. A vállalat elismeri, hogy maga sem számít számottevő javulásra a második félévben: 557 millió dollár nyereséget várnak a teljes évre, vagyis 29 százalékkal kisebbet a tavalyinál, s lényegesen elmaradót a legtöbb elemző előrejelzésében szereplő értéktől.
Jean-Marc Espalioux vezérigazgató a dolgok velejárójának tekinti a lassulást, és nem kívánja feladni azt a nagyratörő tervet, hogy az idén 180 hotelt nyisson, 4 ezerre növelve az Accor-szállodák számát a világon. Terjeszkedik Kelet-Európában, ahol bevezeti a lánc olcsóbb márkáit csakúgy, mint a középkategóriásokat – a Mercure-t és a Novotelt -, s ott van Kínában is, ahol most ősszel kívánja megnyitni első olcsó szállodáját. Legjobban azonban Nyugat-Európában bővül, ahol az Accor már most is messze a legnagyobb szálloda-lánc. “A válságot arra használjuk fel, hogy megerősítsük piacvezető pozíciónkat” – mondja. 
OKOS BÁTORSÁG. Vakmerőség? Egy kicsit talán igen. Ám alapjaiban véve van értelme ennek a stratégiának. Az idei borús kilátások ellenére az Accor olcsó szálloda üzletága jól jövedel-mez, és tág tere van a növekedésre annak ellenére, hogy az elmúlt évti-zedben megduplázta önmagát. Euró-pában a legutóbbi időkig kis, függet-len szállók és magánszálláshelyek kínáltak olcsó elhelyezést. Az Accor azonban 1974-ben, az Ibis lánc bevezetésével elkezdte megváltoztatni ezt. A növekedés jelentősen felgyorsult az olyan fapados légitársaságok megjelenésével, mint a Ryanair, amelyek azok számára is lehetővé tették az ötletszerű londoni vagy párizsi kiruccanást, akik korábban nem engedhették ezt meg maguknak. “Az olcsó vagy részleges szolgáltatást nyújtó szállodák iránt most nő meg az igény Európában, s egyelőre az Accoron kívül senki sem próbálja meg ezt kiszolgálni” – vélekedik Anna Barnfather, a Bear Stearns londoni elemzője. A lánc olcsó európai szállodáiban 70 százalékos a kihasználtság, míg hasonló amerikai érdekeltségei csak 63 százalékosat tudnak felmutatni. Mivel az Accor nettó adóssága mindössze 3,3 milliárd dollár, pénzügyileg is elég erős a terjeszkedésre.
A piac mindazonáltal még számít kemény megpróbáltatásokra. Az Accor részvényárfolyama, miután az év elejétől kezdve 30 százalékkal emelkedett, nemrég 10 százalékkal visszaesett. Mint Espalioux beszámolt róla, az Accor rendületlenül dolgozik a vendégek visszaszerzésén, kedvezményeket kínálva hétvégékre és internetes “last minute” helyfoglalásokra, valamint becserkészve a kis- és közepes vállalatok üzleti utazóit. Az európai hotelláncok értékesítési és a back-office tevékeny-ségének összevonásától a költségek csökkenését várják. Az Accor tehát ragaszkodik ahhoz, amiben a legjobb, vagyis a nem túl elbűvölő olcsó lánc üzletághoz, s úgy tűnik, ezáltal hosszú távra kíván berendezkedni.
