Tündérpalást

Már vagy harminc éve annak, hogy az akkor tizenéves Zób Kati beállított a sümegi háziipari szövetkezet elnökéhez azzal, vegye föl az anyukáját dolgozni, mert az mindannyiuk számára nagyon jó lenne. A vezető először elképedt, majd “belátta”, hogy ez valóban kitűnő megoldás. Zób Katinak tehát már gyermekkorában figyelemreméltó kommunikációs- és érdekérvényesítő képessége volt. Talán ez is magyarázza, hogyan tudott mintegy tíz esztendő alatt Magyarországon felépíteni egy sikeres divatcéget.

Zób Kati tizenhárom évvel ezelőtt, éppen a kialakuló piaci viszonyok között hozott létre a férjével korábbi magánmunkáinak eredményéből és családi kölcsönök segítségével egy színházi varrodát. Korábban is volt otthon kézműves műhelye, de a cég keretei között néhány év leforgása alatt nagyszabású ötleteit is megvalósíthatta. Egyike lett az első magyar divatvállalkozóknak Magyarországon, annak ellenére, hogy nem végzett főiskolát, nem tanult divattervezést. A kézművesség még gyerekkorában, a sümegi rokonságban ragadt a kezéhez, tudott kötni, horgolni, gobelint készíteni, csipkét verni, tizenévesen ruhát varrt az osztálytársainak, játékokat tervezett, majd az érettségi után néhány éven át a televízióban kiváló festők, rajzolók, díszlettervezők között bábokat és kalapokat készített.

GYÖKEREK. Apai nagyanyja német arisztokrata, nagyapja horvát származású magyar nemes volt, édesanyja pedig egy egyszerű dunántúli parasztcsalád nagyon talpraesett leánya. Nagyapja 1945 után nem folytathatta ügyvédi praxisát, ráadásul minden vagyonukat elvesztették, ekkor jó darabig az édesanyja tartotta el a deklasszált családot. Apja a zeneszerzéstől a szoborfaragásig mindenfélével foglalkozott, a nagypapa idegenvezető lett a sümegi várban, a három gyerek pedig este tízkor elindult egy hatalmas kulccsal bezárni a sümegi várat.

Lehet, hogy éppen a nagyon szegény, mégis színes és szilaj gyermekkor lódította meg később Zób Kati tervezői és üzleti fantáziáját. Mindenesetre addig nem nyugodott, amíg saját, jól felismerhető stílust nem alakított ki. Ruhái rafinált, finom vonalaikkal és rendkívül elegáns anyagaikkal elsősorban a nőiességet hangsúlyozzák, mert úgy gondolja, ebben a világban, amikor a nők már csúcsmenedzserek, s nemcsak autót, de magánrepülőgépet is vezetnek, meg mindenféle egyebet csinálnak, ami korábban igazán férfias dolognak számított, figyelmeztetni kell mindenkit, hogy a nő azért a szépségre, a csábításra született.

Náray Tamás neves magyar divatkreátor szerint modern világvárosi romantika jellemzi Zób Kati ruháit. Munkatársaival, beosztottaival azonban az üzletasszony egy csöppet sem romantikus. Néhány perc alatt akár száz embernek is képes munkát adni, folyamatosan “ötletel”, nyüzsög, javít és számon kér. Pénzügyi kérdésekben sokáig a férje igyekezett visszafogni “szárnyaló” fantáziáját, ma már azonban csak biztonsági kontrollként szerepel, az üzletasszony a mindennapi ügyeket is egyedül viszi.

LUXUSSZINTEK. A divatház magja – a szalon – nem túl nagy, általában huszonöten dolgoznak ott, és a cégnek ez az alapegysége mintegy 100 millió forint éves forgalmat bonyolít le. A Zób Kati stílusnak, illetve a Katti Zoób márkának ma négy önálló termékszintje van. Az Haute Couture a divatbemutatós kollekcióban testesül meg, darabjai személyre szabottak s a tervezői álmok megvalósulásai. A legújabb anyagokból készülnek és a legújabb gondolatokat fejezik ki. Ennek leegyszerűsítése a második szint, a Luxus konfekció vonal, amelynél a ruhák még mindig sok kézműves munkával, nagyon finom anyagokból, de már konfekció hangulatban, konfekció méretekre készülnek, kis szériás gyártással. A harmadik szintet Business Looknak nevezte el a tervező. Ez a kosztümökből, különféle együttesekből álló, pólókkal, blúzokkal kiválóan variálható ruhatár az üzleti világnak szól, a menedzsereknek, asszisztenseknek, üzletasszonyoknak. Minden darabból nagyon kevés készül, mert amikor fölmérték a piacot, rájöttek, hogy a ruhák vásárlói bizony szemben ülhetnek egymással egy-egy tárgyaláson.

A Business Look egyes darabjai 15-50 ezer forint körül, a Luxus konfekció ruhái 80-160 ezer forint körül, az Haute Couture-modellek 150-450 ezer forint körül kaphatók. A negyedik vonalat az elegáns formaruhák, munkaruhák képezik.

“Sohasem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor 1994-ben az első önálló bemutatómon kinyílt a szalon ajtaja, és Diana Ross egyik dalának hangjaira kilépett rajta az első manöken az általam tervezett ruhában” – meséli a tervezőnő. A szakma jeles képviselői is úgy emlékeznek, hogy az a szemtelenül rendhagyó divatbemutató, amelyet a szalon előtt, a Szent István körúti bérház udvarán tartottak, sajátos, feltűnően nőies ruhakreációival akkor az egész magyar divatvilágot felrázta. Négy évre rá, 1998-ban, és utána még néhány esztendőn át a tervezőnő már Párizsban is tarthatott bemutatót, de érzékelte, annak az időnek vége van már, hogy valaki Magyarországról külföldre megy azzal a jelszóval, hogy az itthoni körülmények nem alkalmasak az érvényesülésre. Ma már mindenütt azt a tervezőt fogadják el igazán, aki a saját hazájában a legjobbak között van. Éppen ezért Zób Kati 2000-től elsősorban azon fáradozik, hogy idehaza sikerüljön nagyon erőteljes magyar divatház-presztízst teremteni.

Zób Katinak jelenleg három üzlete van Budapesten, a tervei között szerepel legalább még két pesti üzlet nyitása, majd bővíteni akarja a hálózatot, hogy az országra és külföldre is kiterjedő franchise-rendszer alakuljon ki. Nagy álma, hogy Párizsban is és Londonban is divatszalont nyisson. Addig is egy marketingügynökségen keresztül igyekszik a márkájával folyamatosan jelen lenni a francia fővárosban.