Ebben a két napban másfél órát gyalogolok reggel a munkahelyemre, nincs taxi, nincs tömegközlekedés – panaszkodik Ária, aki rossz időben, rossz helyen lakik: a múlt heti uniós csúcstalálkozó miatt valóságos zárt erődítménnyé alakított Athén központjában. A 32 éves orvosnő persze örül annak, hogy 10 új tagállammal bővül az EU, s hogy a csatlakozási szerződések aláírási ceremóniáját Athénban rendezték meg, köszönhetően annak, hogy a félévente váltakozó soros elnökséget éppen Görögország adja. Számára azonban a csúcs leginkább azt jelképezi, hogy az eddig is döcögősen működő közösség immár 25 országgal kezelhetetlenné válik. “Miért kell egy-egy főváros életét lebénítani félévente, egyezzenek csak meg Brüsszelben” – fakad ki az átlag uniós polgárok nevében Ária, aki persze nem tudja, hogy az EU vezetői is lázasan keresik a választ a kérdéseire: a csúcstalálkozók megrendezésének módjától egészen a működés többi, esetenként egészen apró részletéig.
Az unió megújításával foglalkozó, s június közepén az új európai alkotmány tervezetével előrukkolni készülő Konventben – egyebek mellett – éppen arról vitáznak, hogy miben legyen más a kibővülő közösség döntési mechanizmusa. Miként változzon meg a tagállamok váltakozására épülő soros elnökség intézménye, legyen-e állandó elnöke és külügyminisztere az uniónak és miként alakuljon át az EU “kormányaként” működő, most tagállamonként egy biztost felvonultató Európai Bizottság?
TÖRÉSVONALAK. “A nagyobb unió csak akkor lesz erősebb is, ha hatékonyabban és egyben demokratikusabban is működik” – mondta Romano Prodi az Európai Bizottság elnöke azon a sajtótájékoztatón, amelyet a 10 új tagállam vezetőivel tartott, alig néhány perccel az aláírási ceremónia után. Az uniós politikus ezzel a mondattal is jelezte: az ünneplésnek ezennel vége, a csatlakozó tagállamoknak – bár jogilag még egy évük van a belépésig – ki kell venniük a részüket az EU megújításáról folytatott vitákból. Hatékonyságról és demokratizmusról persze egészen másként gondolkodik mindenki, a törésvonalak ráadásul nem a csatlakozók és a régi tagok között húzódnak.
A kétnapos csúcs “bemelegítéseképpen” például a reformról hasonlóképpen gondolkozó “18-ak”, az unió jelenlegi és csatlakozó kisebb tagállamai tartottak munkareggelit, amelyen kiderült: a népességben a nagyobb országokkal, a franciákkal, németekkel, britekkel, vagy akár a lengyelekkel szemben nagyon is közös érdekeik vannak a Benelux-államok, valamint Ausztria, Portugália, Írország, Svédország vagy Finnország mellé felsorakozó kisebb újonnan belépő államoknak. A “nagyok” ugyanis – éppen a hatékonyság és a kifelé a mostaninál sokkal egységesebb uniós képviselet érdekében – azt szeretnék, hogy a bővítés után az EU-nak 5 évre választott, “fajsúlyos” elnöke legyen, aki adott esetben egyenrangú tárgyalópartnere lehetne akár az amerikai elnöknek is. Ezzel nem értenek egyet a tagállamok közti egyenlőséget hangsúlyozó “kicsik”, habár alternatív javaslatuk nemigen van a soros elnökség intézményének kiváltására. A kiszivárgott hírek szerint a magyar delegáció újító javaslattal élt és azt szorgalmazta: több állam közösen lássa el az elnökséget úgy, hogy a kollektív vezetés nem egyszerre változna meg, hanem folyamatosan egy-egy kilépő és belépő országból állna a testület.
Az EU jövőbeni irányítása szempontjából ugyancsak sorsdöntő a közösség kormányaként működő Európai Bizottság megreformálása. Az eredetileg tucatnyi állam egy-egy kvázi uniós miniszterként dolgozó képviselőjét magában foglaló testület kevésbé lenne működőképes, ha a mostani 15 tag jövőre 25-re bővülne. A kisebb tagállamok ragaszkodnak azonban ahhoz, hogy továbbra is mindegyik országnak legyen saját uniós biztosa és általa legyen képviselete ebben a csúcsszervben. “Kicsik” és “nagyok” között egyelőre abban látszik a legnagyobb egyetértés, hogy a közösségnek minél hamarabb szüksége van egy uniós külügyminiszterre, aki ugyan az Európai Bizottság tagja lenne, de felelősséggel tartoznak a Tanácsnak is. A posztra legesélyesebbnek egyébként Joschka Fischer jelenlegi német külügyminisztert tartják.
VÁLTOZÓ SZÖVETSÉGEK. Miközben tehát az uniós tagállamok vezetői az aláírási ceremónián sorra azt hangsúlyozták, hogy a kontinens újraegyesítésének történelmi pillanata érkezett el, az új közösségben még csak a körvonalai látszanak annak, hogy pontosan milyen formát ölt majd a mindennapokban ez az egység.
Az athéni csúcstalálkozó mindenesetre két fontos tanulsággal is szolgált Magyarország, csakúgy, mint az újonnan csatlakozó többi állam számára. Az egyik – amit a Konvent elnöke, Valéry Giscard d’Estaing is hangsúlyozott -, hogy az átalakuló Európa formálásában a 10 csatlakozótól mostantól még erőteljesebb részvételt várnak el, hiszen a reformok a gyakorlatban már ezeket az országokat is érintik a belépés után. Az Európai Tanácsnak a konvent munkáját értékelő informális ülésén például most először vehettek részt az új államok. A másik tanulság az, hogy az EU a remények szerint hatékonyabb és gyorsabb döntési mechanizmussal felvértezett, de a jövőben is a változó szövetségekből, a konszenzuskeresés és a sorozatos kompromisszumok folyamatából erőt merítő szervezet marad. Magyarországnak tehát adott esetben a Konventben felmerülő kérdésekben a hasonló kisebb országok lesznek a társai és ellentétbe kerülhet a nagyok mellé társuló lengyelekkel, míg egyéb témákban, akár az agrárpolitika reformjában éppen Varsó együttműködését kell keresnie.
