Ön az utolsó vezető uniós politikus, aki a népszavazás előtt Magyarországra látogat. Mit mondana egy magyar gazdának, miért állhat érdekében igennel szavazni a referendumon?
– Véleményem szerint nincs még egy olyan tagjelölt, ahol a mezőgazdaság számára ennyire egyértelműek lennének a tagsággal járó előnyök. Ha egy pillantást vetünk a kétoldalú kereskedelemre, nyomban feltűnik, hogy Magyarország az egyetlen csatlakozó állam, amelynek pozitív a mérlege az unióval folytatott kereskedelemben. Tavaly az agrártermékek EU-ba irányuló exportja 700 millió euróval haladta meg a behozatalt. Ez azt jelenti, hogy a magyar mezőgazdaság versenyképes az unió piacán. A közös agrárpolitikába való bekapcsolódással pedig még tovább javul a helyzet. Nemrég egy tanulmány látott napvilágot arról, hogy az új közös mezőgazdasági politika milyen hatást gyakorol majd az új tagok agrártermelőinek jövedelmére: még a közvetlen kifizetések nélkül is 17 százalékos emelkedésre lehet számítani, azokkal együtt pedig akár 45 százalékkal is nagyobb lehet a farmerek jövedelme a mezőgazdasági politika reformja után. Ez, azt hiszem, elég vonzó perspektíva.
– Az Ön országa, Ausztria esetében miként festett a belépés mérlege?
– Amikor mi beléptünk az EU-ba, a gazdák 35 százalékos árveszteséget voltak kénytelenek elkönyvelni. Ennek ellenére helyes döntésnek tartották a csatlakozást. Ez szerintem fokozottan érvényes a magyar agrártermelőkre. Vagy vegyük a vidékfejlesztést. Biztosítani kell a falvak jövőjét. Meg kell állítani a lakosság elvándorlását az olyan nagyvárosokba, mint Budapest, hiszen szükség van egy minimális népsűrűség fenntartására. A vidékfejlesztés központi helyet foglal el a terveinkben. Olyan új lehetőségeket, köztük pénzügyieket kínálunk a vidéki embereknek, amelyek túlmutatnak a mezőgazdaság keretein.
– Az Európai Unió a jelenleginél egyszerűbb, kevesebb papírmunkával járó közvetlen kifizetési rendszert is felajánlott a tagjelölteknek, azok, úgy tűnik, mégsem kapkodnak érte. Ön szerint mi az oka ennek és meddig halogathatják még a döntést?
– A csatlakozó országoknak jóval nagyobb előnyökkel járna a közvetlen jövedelemtámogatások egyszerűsített rendszere, ha az EU-n belül a terveknek megfelelően ebben a félévben sikerülne megállapodni a közös agrárpolitika reformjáról. Mivel nem lehet pontosan tudni, hogy mi fog történni június közepéig, a tagjelöltek egyelőre kivárnak. Ezt teljesen megértem. A döntésre még van idő, bár kétségtelenül nem lehet a végtelenségig elodázni.
– Ez a bizonytalansági tényező nem késlelteti a támogatások felhasználásához nélkülözhetetlen intézmények felállítását?
– Értem, mire céloz, de a direkt támogatásokhoz szükséges integrált irányítási és ellenőrzési rendszert így is, úgy is fel kell állítani. Azzal a különbséggel, hogy az egyszerűsített rendszerben a nyilvántartási mechanizmusnak csak bizonyos elemeit kellene alkalmazni. Például a földregisztert, hiszen nyilvántartásba kell venni minden parcellát, és ismerni kell a méretüket. A haszonállatok nyilvántartását szolgáló teljes rendszert viszont nem volna szükséges bevezetni.
– Brüsszelben általában nincsenek túlzottan elragadtatva a közös agrárpolitikára történő magyar intézményi felkészülés tempójától. Mennyire aggasztó a lemaradás?
– Két fontos üzenetet is viszek magammal a magyar közigazgatásnak. Az egyik, hogy javítani kell a Sapard-program működését, és még jobban lehetővé kell tenni a gazdák számára, hogy profitálhassanak az előcsatlakozási alapokból. Magyarország ezen a téren lemaradással küszködik, aminek az előzményei ismertek, de mostanáig nem javult számottevően a helyzet. A másik dolog, hogy időben el kell készülni a szükséges intézményi-közigazgatási háttér létrehozásával, különben veszélybe kerülhetnek a támogatások. Ugyanakkor tudom, hogy a kormány és elsősorban a mezőgazdasági tárca magas rangú tisztviselői minden tőlük telhetőt megtesznek a helyzet javítása érdekében. A személyi állomány és a pénzügyi források bővítésére lehet szükség, hogy az erőfeszítések sikerrel járjanak.
– Egy európai parlamenti jelentés szerint a tagjelölteknek odaítélt Sapard-támogatásoknak csak 9 százalékát fizették ki 2002 decemberéig. Ki a felelős ezért a helyzetért?
– A probléma a 2001-es költségvetés zárszámadásában merült fel. Azóta sokat javult a helyzet. Úgy látjuk, a csatlakozók mára elérték azt a pénzfelhasználó képességet, amilyet a jelenlegi tagok mutatnak fel a strukturális alapoknál. Azt hiszem, a Sapard körül nagyobb hírverést kellene csapni. Tapasztalataink szerint néhány tagjelölt országban jól működik a program, de kevés az információ. Nem minden faluba jut el a program híre és az, hogy milyen lehetőségeket tartogat a vidéki lakosság számára.
– Tekintettel az Ön reformjavaslataival szemben számos tagállam részéről megnyilvánuló heves ellenállásra, még mindig bízik abban, hogy június közepéig sikerül tető alá hozni az alkut a tagállamok között?
– Nem szabad alábecsülni a folyamat lendületét. Ha visszagondol az Agenda 2000 reformcsomagról folytatott vitára, kezdetben még majdnem minden tagállam ellene volt, aztán a végén csak megállapodtunk. A halászati politika reformjára vonatkozó tavaly év végi javaslatról eleinte szintén többen azt mondták, hogy amíg élnek, itt nem lesz megállapodás. Azóta létrejött az alku. Az egész úgy működik, mint egy önbeteljesítő jóslat. A vita végén kompromisszumra kell jutni. Bizakodó vagyok, hogy végül megállapodunk. Ha elhalasztjuk a döntést, annak elsősorban a farmerek látják majd a kárát. Sokkal rosszabbul járnak ugyanis, ha az agrárreform a többéves költségvetésről folytatandó vita részévé válik, ha nem egyezünk meg a különböző szektorok reformjáról, és ha egyre inkább elveszítjük a társadalom támogatását. Elvégre soha nem lehet tudni, nem fordul-e elő újabb, a kergemarha-kórhoz hasonló élelmiszerválság. Hiszem, hogy az európai agrárpolitika jövője a mezőgazdasági közösség és a társadalom közötti szerződésben rejlik. Az agráriumnak olyan termékeket kell előállítania, amelyekre a fogyasztóknak szükségük van.
– És mi lesz akkor, ha mégsem sikerül június közepéig kompromisszumra jutni? Elképzelhető-e így a megállapodás az agrárkereskedelem liberalizálásáról a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt folyó tárgyalásokon?
– Egy dolog biztos: ha sikerül keresztülvinni a reformot, megnő a mozgásterünk a WTO-tárgyalásokon, sokkal kedvezőbb tárgyalási pozícióban lehetnénk, amikor szeptemberben Cancunba, a következő miniszteri forduló színhelyére utazunk. Több tőkével rendelkeznénk, amit más előnyökre válthatnánk. Például olyan nem kereskedelmi természetű előnyökre gondolok, amelyek a piacnyitásnál jobban foglalkoztatják az európai közvéleményt. Ellenben ha nem sikerül megállapodni a közös agrárpolitika reformjáról, az a multilaterális forduló más területein is leblokkolhatja a tárgyalásokat.
