ALAPKŐ. A budapesti bankközi forint hitelkamatláb (Bubor) 1996. augusztusi indulását, majd 1997. májusi bővítését követően rövid idő alatt a bankok forinthitelezéseinek elsődlegesen alkalmazott kamatbázisává vált a hazai piacon. A Bubor mint az egyetlen hivatalos bankközi forint kamatfixing (kamatrögzítés) bizonyos határidős tőzsdei üzletek alapját is képezi. A bankközi kamatlábak csökkennek, ha a kihelyezendő források mennyisége a keresletet meghaladja, míg ha nagy a hitelfelvételi igény, illetve kevés a szabad forrás, akkor a kamatszint emelkedik.
JEGYBANKI SZÁMÍTÁS. A Bubor fixingszámításba bekerülő kamatokat az aktív kamatjegyző bankok minden banki munkanapon közlik a kamatok rögzítését és összegzését végző Magyar Nemzeti Bankkal. Ez utóbbi a kiválasztott kereskedelmi bankoktól beérkezett kamatjegyzéseket összegzi, a futamidőnkénti négy-négy legmagasabb és legalacsonyabb ajánlat elhagyásával kiszámítja az aznap rögzítendő Bubor kamatlábakat. Jelenleg a következő fixingtípusok léteznek: 1 napos, 1 hetes, 2 hetes, 1 hónapos, 3, 6, 9 és 12 hónapos.
VISZONYÍTÁSI PONT. A Bubort számos változó kamatozású kötvénytípusnál használják a gyakorlatban is referenciaként. Több hazai kereskedelmi bank, nagyvállalat is kibocsátott már olyan hosszú lejáratú kötvényt, ahol a kamatozás alapja jellemzően a 3 vagy a 6 hónapos Bubor, illetve ehhez többnyire egy kamatkülönbözet társul a kibocsátó, továbbá a konstrukció által megtestesített kockázat függvényében.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
