Már megszokott a számítástechnika világában, hogy az a technológia, amely ma virágkorát éli, holnapra nyomtalanul eltűnhet. Ahogyan a szánalmas floppyt felváltotta a CD és a memóriakártya, úgy szorítja majd ki ez utóbbit hamarosan a DVD. A számítógép-monitorok világában is valami hasonló történik napjainkban: a hagyományos katódsugárcsöves (cathode ray tube – CRT) képernyőt éppen most söpri le a porondról a folyadékkristályos monitor (liquid crystal display – LCD).
Az IDC piackutató felmérése szerint 2002-ben mintegy 104 millió PC-monitort értékesítettek a gyártók, amelynek 28 százaléka már LCD volt. A szektor trendjeinek vizsgálatára szakosodott amerikai DisplaySearch előrejelzései pedig azt mutatják, hogy a 2004-ben már több LCD-t adnak majd el, mint CRT-t, és 2006-ban már 82 százalékos lesz a folyadékkristályos képernyők aránya. Ez már csak azért is megtörténik, mert a CRT nagy helyigénye miatt manapság az összes számítástechnikai eszköz fejlesztése – így például a tábla PC-ké is – LCD alapokon történik. Mindez azt eredményezi, hogy 2000 és 2005 között a felhasználók világszerte már összesen 40 milliárd dollárt költenek LCD-kre, méghozzá úgy, hogy egyre olcsóbban juthatnak hozzájuk. Az árak az időszakos ingadozásoktól eltekintve ugyanis folyamatosan csökkennek, a kisebb kijelzők esetében évente átlagosan 13 százalékkal, az inkább üzleti felhasználók számára érdekes 19 hüvelykes képernyőké pedig még ennél is nagyobb ütemben, évi 30 százalékkal. A CTX képernyőgyártó európai marketingmenedzsere, Ben Levinson szerint NyugatEurópában elsősorban a 17 colos LCD-k forgalmának felfutására lehet számítani, mert a fogyasztók néhány éve a CRT-k közül is ezt a méretet részesítik előnyben. Ez azt is jelenti, hogy a várhatóan kisebb darabszámban eladható 15 colos képernyők ára nem sokkal lesz alacsonyabb a tőle egy számmal nagyobbakétól.
Az LCD-boom oka valószínűleg a kereslet és a kínálat nemrégiben beállt dinamikus egyensúlyára vezethető vissza: az eladott darabszám túllendült a kritikus ponton, így a gyártók jelentősen tudták csökkenteni áraikat. A folyadékkristályos képernyők elterjedéséhez a divaton kívül természetesen a technológia előnyei is hozzájárultak. A könnyű, kis helyet foglaló, energiatakarékos képernyőkkel – legalábbis az átlagfelhasználó szemében – aligha veszik már fel a versenyt az ormótlan katódsugárcsöves termékek. Ha pedig az LCD-k ergonómiai előnyeihez hozzávesszük, hogy az általuk kibocsátott elektromágneses sugárzás menynyisége is csupán töredéke a hagyományos monitorokénak, valamint azt, hogy működésüket a CRT-vel ellentétben nem zavarja a mágneses tér, a folyadékkristályos megoldás fölénye immár egyértelmű.
Tavaly világszerte 13,5 millió lapos monitort adtak el, kétszer annyit, mint 2001-ben. A tendencia Magyarországra is érvényes: a Bryan Norris Associates adatai alapján itthon 2002-ben mintegy 20 milliárd forint értékben, összesen 430 ezer monitort értékesítettek, amiből 36 ezer darab már LCD volt – ez pedig tizenkétszerese az előző évi menynyiségnek. “A jövő egyértelműen az LCD monitoroké” – mondja Sallai Attila, a Samsung Electronics Magyar Rt. IT értékesítési vezetője. Szerinte nálunk 2003-ban még eladhatók a 15 colos katódsugárcsöves monitorok, de sok vevő – Sallai becslése szerint 20 százalékuk – már ma is LCD-t vásárol. Sallai arra számít, hogy 2005-ben a vásárolt LCD monitorok aránya 50 százalék felett lesz. A bankok, biztosítók, vagy az egyéb, ügyfélszolgálattal rendelkező vállalatok egy-egy iroda felszerelésére gyakran több tucat LCD-t visznek el egy alkalommal, sőt, nem a ritka a több százas megrendelés sem. A Samsung ezért az idén az LCD-piac további bővülését várja. Az összes képernyőt tekintve hazai piacvezető LG Electronics Kft. ISP senior értékesítési menedzsere, Bálint András is robbanást jósol. “A technológiai fejlődés és az ár, amely ma már ott tart, ahol tavaly egy jó minőségű CRT ára, azt eredményezik, hogy hamarosan temethetjük a katódsugárcsövet, legalábbis az irodai és otthoni felhasználók körében” – magyarázza.
Érdekes, hogy a folyadékkristályos képernyők árának csökkenésével párhuzamosan az eladott képernyők márkaösszetétele is változik. Amíg kezdetben az LCD a vállalatvezetők, magas rangú tisztviselők irodáit díszítő presztízsterméknek számított, addig főleg a nagynevű társaságok, a Sony, vagy a Philips képernyői találtak gazdára. Mára azonban változatosabbá vált a márkaösszetétel, és sorra jelennek meg a kisebb, főleg távol-keleti nevek, amelyek mostanra együttesen nagyjából a piac felét teszik ki.
