Kovács Kálmán feltehetőleg elmulasztotta az apró betűs bekezdések végigolvasását, mielőtt kezet adott a Matáv Rt. – na meg a Bács-Kiskun megyei Emitel Rt. – nagykereskedelmi ajánlatára az internetezés költségeinek 25 százalékos csökkentéséről. A szaktárca kommunikációs apparátusa által keltett – látszat szerint az informatikai miniszter bábáskodása mellett világra segített, – március elejétől esedékes díjmérséklés ötlete olyan jónak látszott, hogy még a Medgyessy Péter által ismertetett Európa Tervben is helyet kapott.
ÉRDEKAZONOSSÁG. “Az internet díjainak csökkentését az tette lehetővé, hogy találkozott a minisztérium szándéka a szolgáltatók piaci érdekével” – kommentálta a megállapodást Kovács Kálmán. Szemmel látható elégedettségét nem rontotta el, hogy többen azonnal felvetették: a tárcavezetőnek nem feltétlenül kellene többes számban beszélnie tárgyaló partnereiről, hiszen az Emitel a Matáv kizárólagos érdekeltsége. Az első kritikákra fittyet hányó informatikai miniszter azonban nem sokáig sütkérezhetett a siker dicsfényében. Tanácsadói ugyanis már másnap felvilágosították: a miniszterelnök számára az informatikai és hírközlési tárca átütő sikereként tálalt megegyezés révén leginkább a Matáv Rt. és internetes cége, az Axelero Rt. csökkentheti internetes díjait. A többi szolgáltató azért nem, mert az ő érdekeikkel nem találkozott a minisztérium szándéka.
Annyira nem, hogy az alternatív szolgáltatók az első perctől kritikusan fogadták a szaktárca megállapodását. Polányi Sándor, a Vivendi Telecom Hungary (VTH) elnök-vezérigazgatója nem is kerülgette a forró kását. Egyértelművé tette, hogy nem tartja jó megoldásnak, ha az informatikai miniszter először zárt ajtók mögött megegyezik a Matávval, majd a piacvezető szolgáltató számára előnyös egyezséget megpróbálja lenyomni a többi távközlési vállalkozás torkán. Még keményebben léptek fel az internetszolgáltató cégek, amelyek jelezték: miniszterrel kötött egyezség ide vagy oda, ha a Matáv nem változtatja meg nagykereskedelmi ajánlatát, a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordulnak.
Előkészítetlenül
A bennfentesek szerint egy vidéki rendezvényen “felcsípett ötlet”, s az ott és akkor tartott sajtótájékoztató véletlen egybeesésének tudható be, hogy Kovács Kálmán kissé előkészítetlenül dobta be a köztudatba a “magyar csomag” néven elhíresült kábeltévés javaslatát. Így elképzelhető, hogy a szakminiszter kénytelen lesz elvetni a mások kontójára beígért költséges változtatást.
Márpedig a kezdeményezés részleteinek és pénzügyi vonatkozásainak áttekintésére nagy szükség lett volna. Részben azért, mert amennyiben Kovács Kálmán valamelyest elmélyed a kábeltelevíziózás rejtelmeiben, megtudhatta volna, hogy jelenleg is létezik egy rendkívül olcsó, úgynevezett szociális műsorcsomag, amelynek beindítását és fenntartását a szolgáltatók önként vállalták. Másrészt a miniszter számára nyilvánvalóvá vált volna az is, hogy ötletének megvalósítása némi pénzbe kerül.
Hogy pontosan mennyibe, az természetesen attól függ, milyen elvárásai is vannak a magyar csomaggal kapcsolatban. Ha például marad annál az elképzelésénél, hogy a kábeltelevíziós szolgáltatók valamennyi, tehát a jelenleg elérhető hozzávetőleg 30 magyar nyelvű műsort egy csomagban kínálják, meglehet Kovács Kálmán maga is hallgatott volna hirtelen jött ötletéről. Mivel azonban az előzetes tudakozódást elmulasztotta, későn tudta meg, hogy az általa 500-600 forintos áron kért programcsomag a kábeltévés szolgáltatóknak előfizetőnként havonta mintegy 5 ezer forintjába kerülne. Azaz, a hiányzó 4500 forintnyi díjhányaddal, na meg a közel 1,8-2,0 millió előfizetővel számolva havonta 8-9 milliárd forint külső forrásra lenne szükség a magyar csomag működtetéséhez.
Arról, hogy ezt az összeget Kovács Kálmán honnan kívánja előteremteni, egyelőre nincs hír. Kétséges azonban, hogy László Csaba pénzügyminiszter ekkora finanszírozási igényt látva jó arcot vágna az informatikai miniszter ötletéhez. Az pedig biztosan állítható, hogy ekkora havi számlát, csak mert a szakminiszter kéri, a kábeltévés cégek sem tudnak vállalni. Ha mégis megtennék, már másnap lehúzhatnák a rolót.
Ráadásul ez utóbbin az sem segít, hogy Kovács Kálmán a magyar csomagért cserébe mindjárt két jótéteményt is felajánlott a szolgáltatóknak. A szélessávú internetelérést célzó beruházások 50 százalékának leírását lehetővé tevő adókedvezmény például azért nem váltott ki túl nagy lelkesedést, mert a megcélzott cégek a korábbi, még el nem számolt fejlesztések miatt többnyire veszteségesek, nem fizetnek tehát nyereségadót. Vagyis az új kedvezménnyel nem tudnak mit kezdeni. Kovács Kálmán másik felajánlása – történetesen az, hogy a kábeltelevíziós cégeknek 2003-ban kevesebbet kell befizetniük az egyetemes távközlési alapba – azért nem talált kedvező fogadtatásra, mert a kábeltévés szolgáltatóknak eddig nem volt ilyen befizetési kötelezettségük. Tehát minden forint, amit az idén erre a célra ki kell fizetniük, akkor is büntetés, ha a szakminiszter csupán a felét kéri annak, mint amennyit egyébként kérhetne.
Egy alaposabb vizsgálódás során azonban a miniszter számára kiderült volna az is, hogy a beharangozott, átlagosan 25 százalékos díjkedvezményt az internetszolgáltatók nem tudják majd egy az egyben továbbadni a végfelhasználóknak. Ha ugyanis elfogadják a Matáv nagykereskedelmi ajánlatának feltételeit, nemcsak az alacsonyabb percdíjakat kapják meg, de gondoskodniuk kell az internetezés és a telefonhasználat együttes díjának kiszámlázásáról és beszedéséről is. Mindez a beszedési kockázatokkal együtt óvatos becslések szerint elviszi a díjbevétel 10-12 százalékát. Az ezen felül a kedvezményből megmaradó 13 százaléknyi árrés ugyanakkor a hagyományos – Matáv általi számlázásra, díjmegosztásra, díjátadásra épülő – konstrukcióban is megillette a szolgáltatókat. Így az, hogy ez a marzs a nagykereskedelmi megoldás mellett náluk keletkezik, nem tekinthető a pénzügyi eredményeket érdemben befolyásoló újdonságnak.
MERRE TOVÁBB? Mindenesetre egyelőre az alternatív távközlési szolgáltatók hozzáállásától függ, hogy a beharangozott díjmérséklés éppen úgy bejárja-e majd az egész országot, mint a bejelentést kísérő botrány hullámai. Ha igen, a miniszternek a csupán arról kell számot adnia, hogy kezdeményezés miért nem úgy robbant, ahol várták. Ha viszont a piac nem követi elég gyorsan a Matáv lépéseit, a helyzet lehet rosszabb is. Különösen, ha netán kiderül, hogy Kovács Kálmán tudatosan vállalta egy olyan megoldás támogatását, amely jobbára csak a Matáv és internetes leányvállalata számára tartogat igazi előnyöket.
