Habár a társasági adó mértéke nem enyihült, sőt a vállalkozások számára fájdalmas módosítások is tarkítják az idei adószabályokat, megtakarítási lehetőségek ugyancsak nyílnak. A társasági adó alapjának csökkentését több új jogcímen engedik 2003-tól a jogalkotók: levonható a jogdíjbevételeknek, a tőzsdei ügyletek nettó nyereségének és a kapcsolt vállalkozások közötti “nettó” kamatnyereségnek a fele. Mindezen túl a fejlesztési tartalékolás új intézményét hangsúlyozzák kedvező fejleményként az adótanácsadók, amivel – nem ámítás – tavalyi adójukból is lefaraghatnak még az érintettek.
E lehetőséggel ugyanis a 2002-es adózás előtti eredmény egy hányada “visszatartható”, a feladat csupán annyi, hogy az adóalapból így kivont összeget a cég később tárgyi eszközre költse el. Az ügylet kicsiben és nagyban egyaránt folyhat, lévén a visszamenőleges, a tavalyi társasági adóalap megállapítására vonatkozó előírás azt mondja ki, hogy a tavalyi adózás előtti eredmény 20 százaléka, legfeljebb 500 millió forint – azaz a 2003-as adóév beruházásaira az eredménytartalékból a lekötött tartalékba átvezetett összeg – csökkenti a társasági adó alapját. A cég e rész után nem adózik, a 18 százalékot tehát csak a nyeresége négyötöde után kell fizetnie. A tartalékolt legfeljebb egyötödnyi részt, azt tehát, amit az adóalap-csökkentésnél figyelmbe vett, viszont még 2003-ban el kell költenie.
Ez egyébként az ügyletben a rizikó, mert ha nem teszi, a meg nem fizetett társasági adót – a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő – késedelmi pótlékkal súlyosbítva kell megfizetnie. Mindazonáltal némi előregondolással a kockázat minimalizálható. Elmélkedni pedig egészen a május végi adóbevallásig, illetve az éves beszámoló elkészítéséig van idő, és az sem kizárt, hogy addigra a cég már be is szerzi az illető tárgyi eszközt. Mindez ugyanakkor korlátozza a lekötött tartalék terhére beszerzett tárgyi eszközök értékcsökkenésének elszámolhatóságát, vagyis az új intézmény egy előrehozott értékcsökkenési leírásként fogható föl.
Fejlesztésekre vonatkozó új kedvezmények
FEJLESZTÉSI TARTALÉKKÉPZÉS. Az eredménytartalék majdani fejlesztésekre tartalékolható, köthető le. A képzett tartaléknak megfelelő összeg nem adóköteles, de csökken az adózásnál később elszámolható értékcsökkenés.
FEJLESZTÉSI ADÓKEDVEZMÉNY. A korábbi beruházási adókedvezmények helyébe lép az EU szabályait követve, általában 10 milliárdos, bizonyos esetekben 3 milliárd forint értékű beruházásoknál vehető igénybe. Az új fejlesztési adókedvezmény része a környezetvédelmi és internet-beruházások kedvezménye is. Amennyiben a társaság a környezeti beruházást önállóan hajtja végre, illetve ha széles sávú internetszolgáltatást alapoz meg a beruházás, akkor a kedvezményhez az előbbieknél kisebb lépték, 100 millió forint is elegendő.
BERUHÁZÁSI ADÓALAP-KEDVEZMÉNY. Bővül azon beruházások köre, ahol ez igénybe vehető: ezután az ingatlan bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, átalakítás beruházási értékével is csökkenthető az adóalap, csakúgy, mint a korábban használatba még nem vett, állományba az adóévben került szellemi termékek bekerülési értékével.
GYORSÍTOTT LEÍRÁS. Egyes új eszközöknél 50 százalékos értékcsökkenés alkalmazható, szemben az egyébként 14,5, illetve 33,0 százalékos mértékkel. Ugyanilyen tempójú amortizáció alkalmazható az újonnan beszerzett szellemi termékekre, valamint számítástechnikai berendezésekre, sőt, a már használatban lévőknél is 50 százalékra emelhető az értékcsökkenés.
SAJÁT K+F KÖLTSÉGEK LEÍRÁSA. A kutatás-fejlesztésre fordított pénzek tulajdonképpen kétszer számolhatók el. Amennyiben ugyanis a cég maga végzi e tevékenységet, akkor a költség teljes összegével csökkenthető a társasági adó alapja. Mindez alvállalkozásba kiadott K+F tevékenységre nem vonatkozik.
Szinte valamennyi vállalkozás előnyt láthat a társasági adóalapot csökkentő lehetőségek valamelyikében, a legtöbben mindazonáltal a tőzsdei ügyletek nyereségére vonatkozó szabályt használhatják ki. Ha akad is cég, amely mindhárom eszközt – a tőzsdei nyereséghez, a kamatokhoz és jogdíjhoz kapcsolódó kedvezményt – mindenáron a saját javára fordítaná, egy főszabályhoz mindenképpen tartania kell magát. E tényezők révén együttesen az adózás előtti eredmény nem apadhat kevesebb mint a felére.
Elismert piacon – azaz a világ valamelyik nagyobb tőzsdéjén – kell végbemennie az ügyletnek ahhoz, hogy adóalap-csökkentő tétellé váljon a nettó tőzsdei nyereség fele. Ugyanakkor nem csupán az árfolyamkockázatok kivédését célzó fedezeti ügyletekre, hanem a “szimplán” befektetési jellegű, vagy spekulatív tranzakciókra is vonatkozik az új szabály.
Cégcsoportok, kiváltképp több országban “összeérő” társaságok számára hozhat jelentős társaságiadó-megtakarítást a kapcsolt vállalkozások kamatára vonatkozó kitétel. Ahogy az előzőt, a kamatvándorlás adta lehetőséget sem alkalmazhatja azonban minden vállalkozás; nem élhetnek vele a pénzügyi intézmények, biztosítók, kockázatitőke-társaságok és befektetési vállalkozások – azon cégek tehát, ahol éppenséggel törvényszerű a szoros céges kapcsolat és a hitelezés.
A kamatok révén egyébként nem csupán csökkenthető az adóalap. Akkor élhet a kedvezménnyel – a “nettó” kamatnyereség 50 százalékának megfelelő adóalap-csökkentéssel – a cég, ha a kapott kamat összege nagyobb, mint amennyit a társaság a cégcsoporton belüli másik vállalkozásnak kamatként fizetett. Ha viszont az utóbbi – a ráfordításként elszámolt kamat – haladja meg a befolyt összeget, akkor az adóalap gyarapodni fog: azt a különbség felével meg kell emelni. E kétarcú kedvezményt a cégeknek nem kötelező alkalmazniuk, érdemes fontolóra venni, hogy jól járnak-e vele. Nagyot is kaszálhatnak, hiszen a társasági adó 18 százalékos kulcsa valójában akár a felére, azaz 9 százalékra is lenyomható. Történik ez abban a steril esetben, ha a cégnek egyéb tevékenységből származó eredménye nincs, ilyenkor ugyanis a nettó – pozitív – kamatbevétel pontosan feleződik, ugyanilyen arányban csökkentve a ráeső adó mértékét. Ha a cégnek egyéb tevékenységből is származik eredménye, a megtakarítható adó nyilvánvalóan kevesebb, a spórolás arányaiban attól függ, hogy a nettó kamatbevétel hogyan aránylik a teljes eredményhez. Amennyiben mondjuk a teljes eredmény egyötöde származik kamatbevételből, az adóalap-csökkentési szabályt figyelembe véve a teljes effektív adókulcs közel 2 százalékponttal, 16,2 százalékra csökken. Ez természetesen egy hipotetikus példa, amely csupán a fenti alapadatokkal kalkulál.
Új adóalap-csökkentő tételek
• A tőzsdei ügyletek nettó nyereségének fele
• A kapott jogdíj fele
• A kapcsolt vállalkozásoktól kapott és a számukra fizetendő kamat pozitív különbségének a fele
Kamatfaragók
Mit érdemes fontolóra venni kapcsolt vállalkozások közötti kamatokra járó kedvezmény igénybevételénél?
1. Milyen a teljes cégcsoport finanszírozási rendszere, hogyan aránylanak egymáshoz a csoporton kívülről származó és az azon belül nyújtott kölcsönök? 2. A cégcsoporton belül milyen a társaságok eredménye?
3. Megéri-e, ha figyelembe vesszük a kamatokkal kapcsolatos kifizetéseket terhelő forrásadót? (Itthon 18 százalék, de külföldön is lehet, még ha ezeket bizonyos körülmények között nemzetközi adóegyezmények csökkentik is.)
4. Hogyan adóznak külföldön a külföldről kapott, illetve a külföldre fizetett kamatok?
5. Milyen a cégnél a hitel és a saját tőke aránya?
6. Milyen egyéb adózási és üzleti következményekkel jár mindez, például van-e hatása a fizetendő helyi iparűzési adóra? (A kamatbevétel része a helyi iparűzési adó alapjának, míg a ráfordítás nem csökkenti azt, így a kamatbevételnek a 2 százaléka eleve elvész.)
Forrás: KPMG
A kedvezmény ugyan első látásra csupán szűk körben alkalmazható, a jogdíj fogalma azonban a társaságiadó-törvényben kellően tág ahhoz, hogy a cégek jelentős hányadát érintse. Beletartozik egyebek mellett a szabadalom, a know-how, a védjegy, az üzleti titok vagy akár a névhasználati jog hasznosításának a díja is. Ma pedig az is előfordul a piacon, hogy egy anyacég a saját nevének vagy termékének használatáért jogdíjat szed, s ilyet immár magyar társaságok is tesznek: saját vagy éppen licencszerződés alapján használt nevet adnak tovább külföldön.