Átalakult adószabályok – Leszorító hatás

Habár a társasági adó mértéke nem enyihült, sőt a vállalkozások számára fájdalmas módosítások is tarkítják az idei adószabályokat, megtakarítási lehetőségek ugyancsak nyílnak. A társasági adó alapjának csökkentését több új jogcímen engedik 2003-tól a jogalkotók: levonható a jogdíjbevételeknek, a tőzsdei ügyletek nettó nyereségének és a kapcsolt vállalkozások közötti “nettó” kamatnyereségnek a fele. Mindezen túl a fejlesztési tartalékolás új intézményét hangsúlyozzák kedvező fejleményként az adótanácsadók, amivel – nem ámítás – tavalyi adójukból is lefaraghatnak még az érintettek.

E lehetőséggel ugyanis a 2002-es adózás előtti eredmény egy hányada “visszatartható”, a feladat csupán annyi, hogy az adóalapból így kivont összeget a cég később tárgyi eszközre költse el. Az ügylet kicsiben és nagyban egyaránt folyhat, lévén a visszamenőleges, a tavalyi társasági adóalap megállapítására vonatkozó előírás azt mondja ki, hogy a tavalyi adózás előtti eredmény 20 százaléka, legfeljebb 500 millió forint – azaz a 2003-as adóév beruházásaira az eredménytartalékból a lekötött tartalékba átvezetett összeg – csökkenti a társasági adó alapját. A cég e rész után nem adózik, a 18 százalékot tehát csak a nyeresége négyötöde után kell fizetnie. A tartalékolt legfeljebb egyötödnyi részt, azt tehát, amit az adóalap-csökkentésnél figyelmbe vett, viszont még 2003-ban el kell költenie.

Ez egyébként az ügyletben a rizikó, mert ha nem teszi, a meg nem fizetett társasági adót – a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő – késedelmi pótlékkal súlyosbítva kell megfizetnie. Mindazonáltal némi előregondolással a kockázat minimalizálható. Elmélkedni pedig egészen a május végi adóbevallásig, illetve az éves beszámoló elkészítéséig van idő, és az sem kizárt, hogy addigra a cég már be is szerzi az illető tárgyi eszközt. Mindez ugyanakkor korlátozza a lekötött tartalék terhére beszerzett tárgyi eszközök értékcsökkenésének elszámolhatóságát, vagyis az új intézmény egy előrehozott értékcsökkenési leírásként fogható föl.

KAMATELŐNY. A fejlesztési tartalékképzés intézménye a következő években is megmarad, szabályai pedig még “lazulnak” is. Az idei, 2003-as adózás előtti eredménynek nagyobb hányada, immár a negyede lesz az adóalap-csökkentő tartalék maximuma, igaz, a félmilliárdos felső korlát megmarad. Az összeget ugyanakkor nem kell szinte azonnal beruházni: négy év áll a cég rendelkezésére azon az adóéven túl, amikor az összeget a tartalékba tették.

Szinte valamennyi vállalkozás előnyt láthat a társasági adóalapot csökkentő lehetőségek valamelyikében, a legtöbben mindazonáltal a tőzsdei ügyletek nyereségére vonatkozó szabályt használhatják ki. Ha akad is cég, amely mindhárom eszközt – a tőzsdei nyereséghez, a kamatokhoz és jogdíjhoz kapcsolódó kedvezményt – mindenáron a saját javára fordítaná, egy főszabályhoz mindenképpen tartania kell magát. E tényezők révén együttesen az adózás előtti eredmény nem apadhat kevesebb mint a felére.

Elismert piacon – azaz a világ valamelyik nagyobb tőzsdéjén – kell végbemennie az ügyletnek ahhoz, hogy adóalap-csökkentő tétellé váljon a nettó tőzsdei nyereség fele. Ugyanakkor nem csupán az árfolyamkockázatok kivédését célzó fedezeti ügyletekre, hanem a “szimplán” befektetési jellegű, vagy spekulatív tranzakciókra is vonatkozik az új szabály.

Cégcsoportok, kiváltképp több országban “összeérő” társaságok számára hozhat jelentős társaságiadó-megtakarítást a kapcsolt vállalkozások kamatára vonatkozó kitétel. Ahogy az előzőt, a kamatvándorlás adta lehetőséget sem alkalmazhatja azonban minden vállalkozás; nem élhetnek vele a pénzügyi intézmények, biztosítók, kockázatitőke-társaságok és befektetési vállalkozások – azon cégek tehát, ahol éppenséggel törvényszerű a szoros céges kapcsolat és a hitelezés.

A kamatok révén egyébként nem csupán csökkenthető az adóalap. Akkor élhet a kedvezménnyel – a “nettó” kamatnyereség 50 százalékának megfelelő adóalap-csökkentéssel – a cég, ha a kapott kamat összege nagyobb, mint amennyit a társaság a cégcsoporton belüli másik vállalkozásnak kamatként fizetett. Ha viszont az utóbbi – a ráfordításként elszámolt kamat – haladja meg a befolyt összeget, akkor az adóalap gyarapodni fog: azt a különbség felével meg kell emelni. E kétarcú kedvezményt a cégeknek nem kötelező alkalmazniuk, érdemes fontolóra venni, hogy jól járnak-e vele. Nagyot is kaszálhatnak, hiszen a társasági adó 18 százalékos kulcsa valójában akár a felére, azaz 9 százalékra is lenyomható. Történik ez abban a steril esetben, ha a cégnek egyéb tevékenységből származó eredménye nincs, ilyenkor ugyanis a nettó – pozitív – kamatbevétel pontosan feleződik, ugyanilyen arányban csökkentve a ráeső adó mértékét. Ha a cégnek egyéb tevékenységből is származik eredménye, a megtakarítható adó nyilvánvalóan kevesebb, a spórolás arányaiban attól függ, hogy a nettó kamatbevétel hogyan aránylik a teljes eredményhez. Amennyiben mondjuk a teljes eredmény egyötöde származik kamatbevételből, az adóalap-csökkentési szabályt figyelembe véve a teljes effektív adókulcs közel 2 százalékponttal, 16,2 százalékra csökken. Ez természetesen egy hipotetikus példa, amely csupán a fenti alapadatokkal kalkulál.

Kifejezetten előnyös lehet ez a megoldás olyan társaságoknál, ahol egy regionális cégcsoportot Magyarországról finanszíroznak. “Az előnyök kiváltképp akkor használhatók ki, ha a cég által nyújtott kölcsönök forrása befektetői saját tőke vagy a cégcsoporton kívüli, tehát nem kapcsolt vállalkozás hitele” – mondja Demetrovics Gergely, a KPMG adószakértője. Akár tisztán e célra vállalkozásokat is vonzhat Magyarországra, hiszen újabb tényező, ami miatt érdemes lehet nemzetközi cégcsoportok eredményét ide terelni. Így bár adócsökkentő intézkedés, összességében a korábbinál nagyobb adóbevételt generálhat. Belföldi vállalkozások esetében is alkalmas lehet a nyereség átcsoportosítására, ami csoport szintű adómegtakarításhoz vezethet, amennyiben a cégcsoporton belül profitot hozó társaságok mellett legalább egy, jelentősebb elhatárolt veszteséggel, esetleg adókedvezménnyel működő cég is van. (Azt, hogy mit érdemes e módozat választásánál figyelembe venni, lásd külön.)

INNOVÁTOR SZEREP. Akár más tevékenység eredményét is csökkentheti a jogdíjbevételre vonatkozó új szabály. Eszerint ugyanis a teljes jogdíjbevétel fele számítható le az adóalapból, tehát nem csupán az, ami a jogdíj jellegű ráfordításokon túl megmarad belőle. Szélsőséges esetben akár megint csak 9 százalékra szorítható le a társasági adó. Attól azonban az adószakértő óva int, hogy túlságosan “agresszíven” törekedjen ilyen mértékű adómegtakarításra a cég. Ha például a befolyó jogdíj összege nagyságrendileg megegyezik az adózás előtti eredménnyel, az ügylet aligha kerülheti el az adóhatóság figyelmét.

A kedvezmény ugyan első látásra csupán szűk körben alkalmazható, a jogdíj fogalma azonban a társaságiadó-törvényben kellően tág ahhoz, hogy a cégek jelentős hányadát érintse. Beletartozik egyebek mellett a szabadalom, a know-how, a védjegy, az üzleti titok vagy akár a névhasználati jog hasznosításának a díja is. Ma pedig az is előfordul a piacon, hogy egy anyacég a saját nevének vagy termékének használatáért jogdíjat szed, s ilyet immár magyar társaságok is tesznek: saját vagy éppen licencszerződés alapján használt nevet adnak tovább külföldön.