Amikor a régi csúnya világban a honpolgárt vélt vagy valós sérelem érte, panasza volt, sokféle fórumhoz fordulhatott, talán meg is hallgatták, de nem nagyon bízhatott az orvoslásban. Ám megjött a rendszerváltás, és azt követően néhányéves késéssel létrehoztak egy vadonatúj jogintézményt, pontos nevén az Országgyűlési Biztosok Hivatalát.
ELISMERT INTÉZMÉNY. És láss csodát: ez az új hivatal rövid idő alatt ismertté és népszerűvé vált. Ezt bizonyították a közvélekedésen kívül a szakszerű vizsgálódások is. Így például egy korábbi felmérés szerint a bizalmi index 18 politikai intézmény közül az ombudsmanok kiemelkedő lakossági elismerését, dobogós helyezését tükrözi. Alig egy éve pedig a megkérdezett tízezer személy 70 százaléka tartotta hasznosnak és szükségesnek a tevékenységüket.
Vajon mi a titka ennek a gyorsan megszerzett elismerésnek? Feltehetően nem járunk messze az igazságtól azt állítva: a megszolgált bizalom az intézményben, ám legfőképpen az ombudsmanokban keresendő. Ha pedig valaki a részletes magyarázatra kíváncsi – s reméljük, sokan vannak ilyenek -, olvassa el Gönczöl Katalin és Kóthy Judit Ombudsman című izgalmas könyvét, amelyben minden e témába vágó kérdésre kimerítő, alapos és szakszerű választ találunk. A két, oldalszámozással is elkülönített fő részből álló, szép kiállítású, vaskos kötet a “főhős”, mármint Gönczöl Katalin hatéves munkásságát mutatja be, nem hagyva figyelmen kívül munkatársainak hasznos és jelentős tevékenységét sem. A kötet első felének színvonalas mélyinterjúin túl, amiért Kóthy Juditot (is) illeti dicséret, a második felet alkotó függelék bő válogatást tartalmaz az intézmény eljárási módjairól, a vonatkozó jogszabályokról, döntésekről. Mindezek az ombudsmanok szerteágazó munkájáról, annak feltételeiről, körülményeiről adnak hiteles képet.
Ámde még mindig adósok vagyunk az érdemi magyarázattal. Ahhoz, hogy egy vadonatúj intézmény jól működjön, szükség van megfelelő jogszabályi háttérre. Mit is mond a törvény? “Az állampolgári jogok biztosának feladata, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében (…) intézkedéseket kezdeményezzen.” Ez tehát a jogi alap. Ám tekintsünk el most az ilyen és hasonló jogszabályok sokféleképpen értelmezhető megfogalmazásaitól, és térjünk rá fő- és kulcsszereplőnkre, Gönczöl Katalinra, hiszen valójában ő volt ennek a hivatalnak a mozgatóereje. S csupán kis túlzással, minden, ami itt történt, hozzá – és persze munkatársaihoz – kapcsolódott. A nélkül persze, hogy túlzásokba esnénk, hangsúlyoznunk kell, hogy az állampolgári jogok első országgyűlési biztosa alapos felkészültségű, tapasztalt jogász – eredetileg kriminológus -, rendkívül rokonszenves, szerény, és emellett határozott személyiség. Nem szokványos hivatalnok, hanem közemberi státusból közjogi méltósággá emelkedett olyan valódi közszolga, aki komolyan veszi hivatását. Egy cikkében ezt olvashatjuk: “Magyarországon az első ombudsman feladata, hogy eljusson a leggyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező csoportokhoz, és feltérképezze a legkiszolgáltatottabbak emberjogi helyzetét.” Ezért is tartja magát legszívesebben emberjogi biztosnak. Mindeközben arra is ügyel, hogy ne értékelje túl szerepét és lehetőségeit. Az egyik beszélgetésben így fogalmaz: “Amit az ombudsman kimond, az nem szentírás. Nem hasonlítható a bírósághoz, döntése ajánlás, annak sorsáról párbeszédet folytathat bármelyik hatósággal.”
Nézzük legalább vázlatosan a teljesítményt: a hat év alatt több mint 40 ezer panasszal fordultak az obmudsman(ok)hoz, polgári, büntetőjogi, szociális és sok más ügyben. Még ha csak egy részük is intéződött el a panaszosok megelégedésére, mindegyikkel érdemben foglalkoztak. És ez sem kevés. Továbbá 5626 eljárásban 6366 alkotmányos alanyi jogsérelmet tártak fel, amelyek leggyakrabban a jogbiztonságot, az egészséges környezetet, az emberi méltósághoz való jogot, a diszkriminációt érintették. Négy esetben felhatalmazásukkal élve az Alkotmánybírósághoz fordultak, így például a hajlékhoz való jog és a médiakuratóriumok tárgyában.
A HATALOM VISSZAVÁG. Azt persze világosan látnunk kell, hogy az ombudsman így vagy úgy számos hivatalnak, funkcionáriusnak okoz kellemetlenséget, sokaknak lép a tyúkszemére. Hiszen ez a dolga. A mindenkori hatalomnak, amely kénytelen elszenvedni ezt a jó szándékú bosszantást, illene azonban jó képet vágni ehhez. Ami nem mindig sikerül. Jóllehet az állampolgári jogok biztosának a “főnökség”, vagyis az országgyűlés elé terjesztett szokásos évi beszámolóját az öt év alatt a képviselők 78-84 százaléka fogadta el. Ámde ez sem volt elég az üdvösséghez. S eljött a revans ideje, és mindkét fő politikai oldal megakadályozta a széles körben megbecsült Gönczöl Katalin és Majtényi László újrajelölését. S még az sem okozott különösebb meglepetést, hogy a közjogi főméltóságok (az államfő, az előző miniszterelnök, az országgyűlés elnöke) közül egyik sem köszönte meg hasznos munkájukat. Ide illik egy mondat Örkény István egyik egyperceséből: “Minálunk semmin sem csodálkoznak, legföljebb azon, ami természetes.”
