Viták az eva-törvényről – Kisüzemi számlagyártás

Immár csak 70-90 ezerre becsülik az egyszerűsített vállalkozói adóra (eva) áttérők számát a Pénzügyminisztériumban (PM). Pedig a politikusok a választások idején 1 millió, később pedig – a legfeljebb 15 millió forintos árbevételű egyéni és társas vállalkozások száma alapján – több mint félmillió érintettről beszéltek. “A becslés statikus, hiszen a tavalyi adóbevallásokon alapul” – magyarázták érdeklődésünkre a tárcánál. Adóbevételi szempontból “nullszaldósra” becsülik az új adónem bevezetését (Figyelő, 2002/40. szám), azaz úgy számolnak: az eva-befizetések kiegyenlítik majd az érintett körben kiváltott adókat (áfa, vállalkozói szja és osztalékadó, társasági adó, osztalék utáni szja, cégautó-adó).

A tavalyi adórendszert alapul vevő becslés talán túl óvatos, hiszen nyilván lesznek sokan, akik éppen a számlagyűjtéstől igyekeznek szabadulni, boldogan mondva le az eddig kimutatott költségekről, áfalevonásokról. Márpedig, ha a kimutatott költségek kisebbek, akkor inkább érdemes áttérni az új adózásra. Mindenesetre a PM visszafogott becslésének üzenete egyértelmű: világmegváltásról szó sincs, az eva új lehetőség, de élni nem muszáj vele.

KRITIKA. A parlamenti vitában az ellenzék igyekszik megmutatni: az új adót nem az “igazi vállalkozók” testére szabják, éppen azok maradnak ki, akik sok anyaggal dolgoznak vagy kereskednek, a cégüket beruházásokkal fejlesztik tovább, egyszóval áfát igényelnek vissza és értékcsökkenést alkalmaznak. Az új szisztéma megint a kis anyaghányaddal működőknek, és persze leginkább a szellemi vállalkozásoknak kedvez. Nem érdemes evázni a beszerzési oldalon normál, értékesítésben viszont kedvezményes áfával dolgozó (például a fuvarozó) vállalkozóknak, a turizmusban és a mezőgazdaságban működőknek.

Sőt – érvel a PM volt államtitkára, a fideszes Tállai András -, új csatornák nyílnak meg a fiktív számlaadásra, holott az új adó célja, mint kormányzati oldalon is állítják, épp ennek az “össznépi sportnak” a visszaszorítása lenne. Az evázónak csak a bevételeit kell majd nyilvántartania, a kiadásait nem. Így könynyebb lesz fiktív tevékenység után kasszírozni. “Az evás vállalkozó egy külön fogalom lesz az országban. Aranyat fog érni: bármiről tud számlát adni bárkinek!” – fakadt ki a fideszes képviselő. Az eva mértéke csak 15 százalék, és ha a megrendelő, akinek az evás a számlát kiállítja, történetesen nem ebbe a körbe tartozik, akkor visszaigényelheti az áfát, és az elszámolt költség erejéig eltüntetheti a nyereségét, így megtakarítja a 18 százalékos társasági adót is. “Ráadásul a készülő eva-törvény azt a kiskaput is meghagyja, hogy egy magánszemély evás cége mellett nem evás céget is birtokolhat, tehát nem is kell feltétlenül osztozkodni az új adónak köszönhető különbözeten” – bírál Tállai, aki számszerű levezetést is bemutatott példaként. A maximális, 15 milliós árbevétellel számolva az evás 2,25 millió forintot fizet az államkaszszának, nem evás megrendelője pedig visszaigényli a neki felszámított 3 millió forint áfát, és megspórol 2,16 millió forint társasági adót. A kettő együtt 5,16 millió, amiből lejön a 2,25 milliós eva, vagyis 2,91 millió kerül ki az állam zsebéből, ennyin osztozkodhat az evás munkavégző és a nem evás megrendelő. Ez pedig Tállai szerint már komoly késztetés az “ál-evás” számlák tömeges kiállításához.

Annak azonban, hogy csakugyan osztozkodni lehessen ilyen pénzen, lenne még egy további feltétele is: az, hogy a megrendelő más nyereséges tevékenységet is folytasson, ne csak az evás “postása” legyen. A példában kimutatott 2,91 millió forintos “haszonnak” csak kis részét, 750 ezer forintot tesz ki az 5 százalékpontnyi különbség a visszaigényelhető áfa és az eva között. A zöm, 2,16 millió forint társasági adó (vagy egyéni vállalkozói adó) valójában csak akkor létezik, ha a megrendelő egyébként elért legalább 12 millió forint nyereséget, ami után meg kellene fizetnie az adót. Ennyiben az evás beszállítás feltételezett konstrukciója nem ugyanaz, mint mondjuk az olajszőkítés, amely a maga idejében csakugyan “értéket” termelt, azaz kihúzta az állam zsebéből a pénzt. Inkább gondolhatjuk, hogy az evázás nyomán esetleg átrendeződés indulhat meg a meglévő költségelszámolások között.

KIEGYENLÍTŐDÉSEK. A vállalkozói adóelszámolások alacsony szinten egyenlítik ki a kimutatott jövedelmeket. Például arról tanúskodnak, hogy egyéni vállalkozásból mindössze harmadannyit lehet keresni, mint munkaviszonyból. A lehetséges evázók körének nagyobb része egyéni vállalkozás. A 2001. évről összesen 377,5 ezer egyéni bevallás készült az adóhatóság kimutatása szerint, egy-egy vállalkozó átlagban 5,3 millió forint bevételre tett szert. De csak 146,3 ezer nyereséges vállalkozó akadt, átlagban 428 ezer forint haszonnal, miközben a 132,3 ezres veszteséges kör fejenként 529 ezer forint mínuszt könyvelt el. Szja-t és osztalékadót 104,5 ezren fizettek, átlagban 163 ezer forintot, miközben az adóalapot csökkentő tételek között a beszerzés (247,2 ezer bevallás átlagában 4,4 millió forint), a vállalkozói kivét (214,1 ezer átlagában 421 ezer forint), valamint a tárgyi eszközök értékcsökkenése (31,6 ezer átlagában 1,4 millió forint) emelkedett ki. Cégautó-adót mindössze 8,2 ezer vállalkozás vallott be.

Kiegyenlítődés eddig is volt, az evázás közepette is lesz. A kisvállalkozást segítő adópolitikai eszközök csak korlátozott körben fejtik ki hatásukat. Például az előző kormány által bevezetett, 10 millió forintos beruházási adókedvezményt mindössze 13 ezer vállalkozás, 15,6 milliárd forint értékben vette igénybe tavaly. Más szóval e nyereséges vállalkozások között is csak 1,2 millió forint beruházást segítettek elő egy-egy támogatott vállalkozásnál.