A médiavállalkozó – Geszti Művek

Nem vagyok jó üzletember – mondta Geszti Péter, amikor a Figyelő felkérte, meséljen vállalkozásairól: arról, mi van a showman mögött. Mert akárhogy is nézzük, a különböző pletykalapok, magazinok címlapján hol egy együttes frontembereként, hol műsorvezetőként, hol pedig egyszerűen mint egy gagman jelenik meg. Ennél azonban jóval többről van szó. Bár a mögötte álló évek többsége a siker jegyében telt, volt már része bukásban is, miközben a magyar közéleti szereplők közül talán az egyik legkevésbé kiégett arc. Hisz a flow-ban, azaz abban, hogy gyakran kell váltani, és megújulni, különben besavanyodik és felemészti önmagát. Mint mondja, most jól érzi magát. Több mint egy éve nős, s négy év után ismét úgy érzi, érdemes a célokért megküzdeni, kiállni amellett, amit szeret. A szó hétköznapi értelmében nem üzletember, mégis ahol neve, személye megjelenik, az ötletből előbb vagy utóbb üzlet lesz. És nem is rossz üzlet.

TÖRITANÁR. Végzettségét tekintve magyar-történelem szakos tanár, de – mint mondja – “csak háromhónapnyi hospitálás jutott a gyanútlan diákságnak belőle”. A pályára az olvasás útján “tévedt”. Imádta a történelmi témájú könyveket, amelyek a mai napig hatással vannak az életére. Történelmi kódokban gondolkodik, így nevezetes évszámokat használ PIN kódjainak, de még házasságkötésének napja is célzott volt: tavaly a Bastille bevételének napján vette feleségül Gryllus Dorka színésznőt.

Apja a Magyar Rádió és Televízió szerkesztője volt, illetve a Karinthy Színpadon is tevékenykedett, de a külkeres édesanyja extrovertáltsága is mély nyomokat hagyott Geszti Péteren. Márta néni ráadásul pár évvel ezelőtt megirigyelte fia népszerűségét, és a Cappucino majd a Bumeráng című műsor állandó vendége lett, amivel nem kis népszerűséget vívott ki magának a rádióhallgatók körében.

Geszti gyakorlatilag a kamerák előtt született. Gyerekszínészként nem egy filmben szerepelt, majd később kissé háttérbe vonulva a Magyar Rádió ifjúsági riportere lett, kiegészítve a Kabaré Színház asszisztensi posztjával. Az akkor még egyeduralkodó “királyi” tévénél 1986-ban kezdett, eleinte különböző ifjúsági műsorok vezetője volt. Az első maradandó, és az akkori televíziós világban komoly teljesítményét az ÁSZ című műsorával mutatta fel. A műsor saját ötlet alapján indult; egy-egy város tehetséges fiataljait mutatta be, és választotta meg az ÁSZ-okat. Az már csak a sorozat megszűnte után derült ki, hogy tényleg volt értelme a tehetséges fiatalok felkutatásának. Évek múltán akadt össze két korábbi “ásszal”, akik közül Móri Szilárd szövegíróval dolgozik együtt, a másikuk, Weiler Péter pedig Geszti egyik érdekeltségét irányítja.

Népszerűségét azonban elsősorban “szövegíró kisiparosi” munkásságának köszönheti. Hét évig az Első Emelet együttes szövegírója volt, majd a magyar poptörténelem egyik legsikeresebb együttese, a Rapülők frontemberévé vált. A frappáns szövegek bombasikernek bizonyultak a fiatalok körében, miközben Gesztiék csak “bohóckodásnak szánták”, kalandnak. Az együttes kétéves pályafutása alatt a kiadott két lemezből csaknem félmillió darabot adtak el, és magyar zenekaroktól szokatlan módon az abszolút csúcson fejezeték be. Az “UtolSHOW” koncertre négy Budapest Sportcsarnoknyi közönség volt kíváncsi, s az együttes számait a mai napig játsszák a kereskedelmi rádiók.

A zenei pályafutás a következő években többnyire a szövegírásban mutatkozott meg. Dés László zeneszerzővel először a Dzsungel könyve kapcsán dolgozott együtt. Ez a kapcsolat hozta meg a következő nagy sikert, amely mind üzletileg, mind pedig zeneileg elsöprő volt. A Kalózok című zenés filmben jelent meg először a Jazz+Az, amely a rendkívül sikeres filmet is túl tudta szárnyalni népszerűségével. A rap együttessel ellentétben itt már némi énektudásra is szükség volt, ám a korábbiakkal ellentétben Geszti már három hölgy társaságában lépett fel, akitől segítséget is kapott.

Bár a Jazz+Az a Rapülőkhöz képest már kereskedelmileg is felépített produkció volt, mégsem lehet összemérni a két sikert. A zenei piac ugyanis akkorát fordult, hogy Geszti szerint ma már nem érdemes komolyan ebben gondolkozni. A mai zenei világ olyannyira iparággá változott, hogy a különböző produkciós irodák egymás után ontják ki magukból a csapatokat, amelyek jó esetben két lemezt érnek meg, pár tízezres példányszámmal. A két csapat komoly anyagi sikert hozott, de a nem kis számban megrendezett koncertek inkább vitték a pénzt, mint hozták. A befejezés lényegében mindkétszer ugyanazon alapult: Geszti szereti az általa végzett munkát lehetőleg a csúcson abbahagyni, akkor, amikor üzletileg ugyan még sikeres, de intellektuálisan már nem elégíti ki a produkció.

REKLÁM VONALAK. A kétszer három évnyi zenekarosdi ráadásul kétszer is elszólította mai kenyéradójától, az Akció Reklámügynökségtől. A cégnél 1990 óta kreatív igazgatóként dolgozik, majd később egyik fő tulajdonosává is vált. A társasághoz azután került, hogy előtte több ügynökségnek független szövegíróként szállított. A Postabankot már ő vitte az Akcióhoz ügyfélnek. A bank reklámjai visszatekintve egyesek szerint egy darabka reklámtörténelmet jelentenek, amelyre jó visszaemlékezni, ám akadnak olyanok is a konkurenciában, akik azt mondják: Geszti nem jó felé viszi a szakmát. A szakemberek szerint ugyanis hozzáállása és stílusa “más”, mint a megszokott. “Mindenkinek szabad a pálya” – feleli Geszti Péter ezekre a vádakra, mivel szerinte az ügynökséghez ügyfél is kell, nekik pedig van. Ráadásul az elmúlt tíz év során nem egyszer volt, hogy a legnagyobbakat utasították vissza energia és erőforrás hiányában. Ilyen volt a Rapülők és a Jazz+Az korszak is. A munkákat azért mondták vissza, mert még véletlenül sem szerették volna, hogy Geszti más elfoglaltsága miatt kevesebb energiát fordítson a reklámcég rájuk. Azóta ismét egyik fő megrendelőjük a legnagyobb magyar mobilszolgáltató, amelynek mostani arculatát is Geszti csapata alakította ki.

NYUGDIÁK. Az Akció sikerei a kezdetekben vitathatatlanul a Postabankhoz kötődtek, a bank megbillenése mégsem érintette érzékenyen őket. Az elért piaci pozíció és Geszti kapcsolati tőkéje megfelelő bázist teremtett. A cég operatív vezetéséből egyébként kivonult, csak a stratégiai döntésekben vesz részt. Napi ügyeit is leginkább édesanyja intézi, nem kis lelkesedéssel. “Ha ki kellene tölteni egy számlát, az olyan intellektuális feladat lenne, hogy inkább megírnék egy eposzt” – meséli. Ahogyan az Akciót is, minden más vállalkozását kizárólag idealista alapon kezeli, üzleti tervet még soha nem készített. Kizárólag kreatív munkát végez, így azt sem tudja, milyen módon alakítja ki cége a tarifákat. Mint mondja, könnyű helyzetben van: jó helyen voltak, jó időben. A kilencvenes évek közepe óta egyre nehezebb beszállni a reklámszakmába. Sok a multi a szakmában, amelyeknek a gazdaság egészében tevékenykedő rengeteg egyéb multi stabil megrendelői bázisul szolgál. Ám szerencsére sok olyan cég akad, amely fontosnak tartja a magyarságot és a nemzeti értékeket, ezért magyarokat bíz meg. Az Akció is magyar alvállalkozókat választ, mint ahogy a magyar vezetésű Westel is őket bízta meg, vagy például a vállalkozó szellemű és nyitott Postabank. A jó reklám alapfeltétele ugyanis véleménye szerint az, hogy az ügyfél bízzon az ügynökségében és akár hagyja meggyőzni magát. Az idő mindenesetre Gesztit igazolta, és nem a kissé fanyalgó konkurenciát; az utóbbi három évben több Arany Penge-díjat vitt el az Akció, s az sem a kudarc jegyében történt, hogy Geszti és képzőművész barátai kitalálták az ARC-ot.

Az évente megrendezett plakátkiállítással Geszti nem titkolt célja, hogy frissességet vigyen a magyar reklámvilágba. Mivel korábban őt is a szóviccekkel azonosították, megpróbált ebből a skatulyából kitörni, s a képi világ felé fordulni. Ennek az egyik eredménye lett az ARC, ami az idén is közel száz plakátot mutatott be a Felvonulási téren. A kiállítás üzleti vállalkozás – egyelőre non-profit alapon -, s mint ilyen, csak egyik napról a másik napra él. Míg korábban kapott állami támogatást, addig az idén már nem. Ez Geszti Péter szerint részben azzal is magyarázható, hogy a magyar közélet túlságosan átpolitizált, s ezért a kiállított képek többsége az előző kormány elé állított görbe tükröt. Ez egyeseknek nem tetszhetett, amit nem ért, mivel az alkotások azzal foglalkoznak, ami az embereket foglalkoztatja. Az pedig a politikusokon is múlik.

“Nem volt szándékom a politikával kapcsolatba kerülni, és nem akarok a politika miatt újabb aranybányára bukkanni” – szögezi le annak kapcsán, hogy az idei parlamenti és önkormányzati választások során részt vett az SZDSZ kampányában. Szerinte állítását bizonyítja az is, hogy a legélesebb pillanatban vállalta fel liberális nézeteit, azért, mert úgy gondolta, hogy nem jó irányba halad az ország, és azt érezte, ő maga feszélyezve van saját életterében.

Liberális gondolkodásmódja tükröződik abban is, ahogy hangsúlyozza: nem csupán a tehetségeket és a fiatalokat kell felkarolni, hanem az időseket is. Harmincnyolc évesen megpróbál ellenállni minden porcikájával az öregedésnek, de ugyanakkor szeretne tenni a kereskedelmi szempontból kevésbé “értékes” 49 feletti emberekért valamit. A több éve megrendezésre kerülő Diáksziget mintájára Nyugdíjas szigetet tervez. “Tele van a város idős emberekkel, akik nem járnak sehova, nem bíznak semmiben, és nincs pénzük szórakozásra.” A terv ugyan még csak ötlet szintjén létezik, de meggyőződése, hogy az politikai erőktől függetlenül egy felkarolandó esemény lehetne, mely azoknak szólhatna, akik egyébként otthon ülnek és tévéznek. Ez a korosztály gyakorlatilag nem létezik a kereskedelem számára, miközben nyugaton helyük és megbecsülésük van a fogyasztói társadalomban. Az esemény az egész családnak szólhatna, ahol az egészségügytől kezdve, a nosztalgiazenéken és a filmeken át egészen a közönségtalálkozóig minden helyet kapna. És mindez jelképes összegbe kerülne.

A “történelem” pedig azt mutatja, hogy amit egyszer Geszti a fejébe vesz, az többé-kevésbé sikerül. Valahogy így van ez 3 éves internetes vállalkozásával is, a Habostortával, amelyben olyan társai vannak, mint Jaksity György, vagy éppen Kieselbach Tamás. A “fun site”-ként aposztrofált médium internetes vállalkozás létére már eltartja magát. Geszti szerint az interneté a jövő, így nem tett rossz lóra. A felhasználók tábora reményei szerint rohamosan nőni fog, ami a Habostorta javára szolgálhat.

A KUDARC ÍZE. Kevésbé volt sikeres azonban Gesztiméter című élő műsora a TV2 csatornán, amely mindössze három adást élt meg. A produkció bukásáról úgy gondolja, ezzel csupán a bulvársajtó által korábban ráragasztott illuzórikus sérthetetlenségét veszítette el, nem pedig hitelét. Egyébként a mai napig meg van arról győződve, hogy amennyiben a csatorna vezetői akkor hagyták volna a megszokott licencműsoroktól eltérő, saját fejlesztésű műsort kibontakozni, s még legalább két-három adást elkészíteni, akkor itt is megjött volna a siker. A tanulság számára az, hogy nem szabad megalkudni, illetve nem szabad technikai alapokon nyugvó produkciót Magyarországon élőben sugározni.

“Szeretek kreatív tűzijátékként működni” – teszi végül hozzá, ami azt jelenti, hogy a három-négyévenkénti megújulások eddig “menetrend szerint” bekövetkeztek, így előbb vagy utóbb ismét üt az óra. És hogy mi lesz a következő dobás? Erre még nem tud választ adni, ám egy valami komolyan foglalkoztatja. Szeretné ha az Akció kevésbé függene tőle, és ehhez keresi azt az embert, akivel meg tudná osztani a cég kreatív irányítását. Ha ez sikerül, és megfelelő egzisztenciát tud teremteni úgy, hogy közben környezete nem sérül, akkor szeretne családot alapítani, illetve még pár évet külföldön tölteni tanulással, vagy csak egyszerűen angolnyelv-tudásának felpolírozásával. Olyan dolgokat akar csinálni, amiket esetleg csak egy szűk kör fog élvezni, ám intellektuális élményt nyújtanak. Például mindössze 150 embernek zenélni egy kis klubban. Csak úgy örömből…