Ismét olyan helyzetbe került a magyar gazdaság 2002-ben, amikor a külső és a belső egyensúly egy időben bomlott meg. Az államháztartás deficitje úgy nő a tavalyihoz képest várhatóan 60 százalékkal, hogy közben a folyó fizetési mérleg is drasztikusan romlik. Mindez sokak számára felveti, hogy szükség lehet olyan megszorító, kiadáscsökkentő lépésekre, amelyekkel utoljára a Bokros-csomag idején szembesült a társadalom. Vajon tényleg olyan rossz a helyzet, mint 1994-ben? Szükséges-e a kiadások alapos megkurtítása, vagy a magyar gazdaság növekedése automatikusan ideje múlttá teszi a kérdést?
Nos, a helyzet ma korántsem olyan rossz, mint volt 8-9 éve (az összehasonlítást lásd külön), de azért nem dőlhetünk nyugodtan hátra. Mindezek után nézzük meg, szükséges-e valamilyen költségvetési szigorítás, vagy a gazdasági növekedés önmagában is orvosolja a gondokat. A továbbiakban a GKI Gazdaságkutató Rt. prognózisai alapján vizsgáljuk meg a legfontosabb makrogazdasági mutatók alakulását, s ennek következményeit.
Eltérő képletekFolyó fizetési mérleg
1993-94. A deficit a GDP egytizedére rúgott. Ez rövid távon az államcsőd veszélyét idézte fel, mivel új hiteleket csak egyre nagyobb kamatfelárral kaphattunk volna, miközben az új hitelek zömét is a régiek törlesztésére kellett fordítani. A külkereskedelmi mérleg hiánya a GDP 8,2, illetve 6,6 százalékát tette ki.
MANAPSÁG. A hiány 2001-ben 2,1 százalék volt, míg 2002-ben 4,3 százalék várható; ez szintén magas ugyan, de nem kezelhetetlen. A GDP-arányos külkereskedelemi deficit tavaly csak 1,3 százalék volt, 2002-ben pedig 5,1 százalék lesz.
Államháztartási hiány
1993-94-BEN. A deficit a GDP 5,6, majd 8,4 százalékát tette ki.
2001-2002-BEN. A hiány 5,0, illetve 6,5 százalékára rúg(ott). A költségvetés hiánya mind a négy vizsgált évben közel azonos súlyt képviselt a GDP-hez viszonyítva, vagyis mindkét esetben az államháztartás egyéb alrendszerei adósodtak el (a tb-pénztárak, az önkormányzatok és az állami cégek).
Államadósság
1993-94-BEN. Ekkor még a megtermelt éves hazai termék 88-90 százalékát érte el az államadósság deficitje. Ebben a periódusban a GDP gyorsuló növekedésének hatására az államadósság súlya mérséklődött a GDP-hez képest.
2001-2002-BEN. Tavaly 57 százalék volt, az idén 59 százalék lesz a GDP-arányos államadósság, ami az uniós kritériumoknak is megfelel. A ráta emelkedett, vagyis nő az eladósodás. Ez ugyan nem drámai mértékű, de a befektetőket kivárásra, s esetleg magasabb kamatok követelésére késztetheti.
MUNKANÉLKÜLISÉG, INFLÁCIÓ
Mindkét vizsgált időszakban kedvező jelenségként értékelhető az, hogy a munkanélküliség és az infláció egyaránt mérséklődött. Ennek legfontosabb oka, hogy az alacsonyabb fogyasztói árindex nagy részben az elhalasztott áremelések miatt következik be, míg a munkanélküliségi ráta csökkenése részben statisztikai felmérési problémákkal, részben pedig a GDP viszonylag gyors növekedésével van összefüggésben. Egyes szakmákban – mint például a kiskereskedelmi eladóknál, vagy némely fémipari területen – ma viszonylagos hiány alakult ki. Ez azonban területileg erősen koncentráltan jelenik meg, így míg egyik helyen munkaerőhiány van, addig más helyeken népes a munkanélküliek tábora.
Reálkeresetek, kiskereskedelem
1993-94-BEN. Mindkettő mutató alakulása alátámasztja azt a hipotézist, hogy a választásokat megelőző évben és különösen a választási években a mindenkori kormányok szívesen áldoznak jóléti célokra. Ez különösen látványos volt 1994-ben, amikor az 1993-as reálkereset-csökkenést 7 százalékot meghaladó emelkedés követte.
2001-2002-BEN. E két évben összességében a 19 százalékot is meghaladja a növekedés. Mindez kedvezően hat a kiskereskedelmi forgalom alakulására is, ennek volumene 2001-2002-ben együttesen 14 százalékkal bővül.
KULCSKÉRDÉSEK. A 2002 és 2004 közötti időszak kulcskérdése a GDP növekedése. Ez számításaink szerint az idei 3,2 százalékról 2004-re 5,0 százalékra gyorsulhat, amennyiben a külső feltételek kedvezőek lesznek. Ehhez az szükséges, hogy legkésőbb jövőre megkezdődjön az uniós tagállamokban a gazdaság élénkülése, s ez az ottani importkereslet megugrásán keresztül lehetőséget teremtsen a hazai exportálóknak a kivitel fokozására. Amennyiben ez bekövetkezik, úgy a kereskedelmi, illetve a folyó fizetési mérleg is jól alakulhat, előbb azonban romlás következik be, hiszen a majdani exporthoz előbb be kell hozni az alapanyagokat. Szintén kérdéses a turizmus egyenlegének alakulása, de feltehető, hogy ha a fejlett piacokon jó a gazdasági klíma, akkor a Magyarországra érkező turisták költekező kedve is javul, így a turizmus (egyébként ma is pozitív) egyenlege erősebben javíthatja a fizetési mérleget. Számításaink szerint a folyó fizetési mérleg GDP-arányos hiánya 4,3 és 5,0 százalék között lesz, ezt részben a működőtőke-behozatal, részben a külső eladósodás fedezi.
Az államháztartás hiánya az idén a GDP 6,5 százaléka körül lehet, s bár nominálisan ennek értéke csak kissé nő jövőre, a GDP-hez viszonyított arány mégis csökken, mivel a bruttó hazai termék növekedése ezt kompenzálja. Egy évvel későbbre, 2004-re már csak 4,5 százalék körüli hiányt valószínűsítünk, ami ugyan magasabb az Európai Unió tagállamaiban megszokottnál, de azért kezelhető mértékű.
A folyó fizetési mérleg hiányát túlnyomórészt a külkereskedelmi mérleg okozza. A magyar gazdaság tartósan többet importál, mint amennyit exportál, ami a nyitottság miatt természetesnek tekinthető. A kivitel és a behozatal növekedési üteme közel azonos lesz, az időszak elején az import kissé gyorsabban nő, majd az időszak végén az ütemkülönbség megszűnik. Az export lesz a GDP-növekedés motorja, üteme a növekedést tartósan meghaladja. Összességében ezért a GDP-hez viszonyított export és import forgalom folyamatosan emelkedik, a külkereskedelmi mérleg deficitje előbb nő, majd 2004-re enyhén mérséklődik.
A háztartások költekezési kedve erős marad – részben ez okozza az import magas dinamikáját. Ezt mutatják a megtakarítások, amelyek aránya a GDP-hez viszonyítva csökkenni fog 2004-ig. Pedig lenne jövedelem, hiszen mind a reálkeresetek, mind a nyugdíjak volumene gyorsan emelkedik. Három év alatt az előbbi 24 százalékkal, az utóbbi 29 százalékkal lesz magasabb, mint 2001-ben. A növekmény nagy részét közvetlenül fogyasztásra költik, de magas lesz a lakosság beruházási kereslete is (a személygépkocsi-kereslet igen dinamikusan bővül, a lakásépítés volumene 2003-ban éri el a csúcspontját, majd 2004-ben kissé visszaesik, de a lakásvásárlás, -bővítés és -csere üteme gyorsul).
Mivel a belső megtakarítások a GDP-hez képest csökkennek, jogos az aggodalom, hogy a belső fogyasztást külső források finanszíroznák. Ez azonban nincs így. Várhatóan a beáramló működő tőke (ami az uniós csatlakozás közeledtével kissé élénkül), az államháztartási deficit szinten maradása (ami mérsékli a finanszírozási igényt) egyaránt többletforrást biztosít a folyó fizetési mérleg hiányának betömésére, így a bruttó külső eladósodás GDP-hez viszonyított aránya három év alatt 9 százalékponttal esik vissza. A nettó külső adósságállomány súlya pedig 4 százalékponttal mérséklődik.
LAKOSSÁGI TEHER. A magyar gazdaság várhatóan könnyen túlteszi magát az idén kialakult ikerdeficit negatív hatásain. Ehhez azonban az szükséges, hogy az exportdinamika gyors maradjon, a működőtőke-beáramlás élénk legyen, és a költségvetési politika abban az értelemben szigorodjon, hogy az idei hatalmas deficitet nem hagyja tovább növekedni. Ez utóbbi lesz a legnehezebb feladat, mivel a kialakult feszültségek – különösen a közalkalmazottaknál, az állami intézményeknél, a MÁV-nál és a többi közszolgáltatónál – oldása kemény politikai feladat. A problémák megoldásának költsége továbbra is a lakosságot fogja terhelni, de ez kevésbé lesz érezhető, mindössze annyi történik majd, hogy az infláció kevésbé csökken, mint csökkenhetne.
Így a politika ugyan a társadalom egészére terjeszti ki az áldozatvállalást, de köszönhetően a korábbi évek erőteljesen csökkenő inflációs rátájának, ez mégis kevéssé sújtja az embereket. Mindössze annyit érzünk majd, hogy gyorsabban is nőhetne a keresetünk értéke. Ennyi áldozatot megér, hogy később – miként ezt ígérik – jobban működő egészségügy, oktatás, közszolgáltatás álljon rendelkezésünkre. Meglátjuk!
