Változékony ármozgásokA szeptemberi áremelkedés – éves összehasonlításban 4,6 százalék, az augusztusi 4,5 után – igazolni látszik azt a várakozást, hogy egy időre ismét búcsút mondhatunk az infláció tavaly júliustól, több mint egy éven óta tartó, látványos fékeződésének. Vagy, ami ugyanezt jelenti: szeptemberben fordult elő első ízben, hogy a havi árindex meghaladta az egy évvel korábban mért értéket.
A szakemberek decemberig már csak emelkedést várnak. Vojnits Tamás, az OTP Bank elemző igazgatója kedvezőtlennek tartja, hogy szeptemberben az alapdrágulás – a nem feldolgozott élelmiszerek, idényjellegű termékek, piaci és hatósági áras energiahordozók, valamint a szabályozott árú termékek és szolgáltatások nélkül számított maginfláció – is gyorsulni kezdett, a havi index szeptemberben 0,4 százalék volt, éves összehasonlításban pedig 5,6 százalék. Sajnos a tartós fogyasztási cikkek árszintje is emelkedett (augusztushoz viszonyítva 0,2 százalékkal), viszont kellemes meglepetés, hogy a szolgáltatások nem lettek drágábbak. Az infláció Vojnits szerint az év végéig 5,6-5,8 százalékig emelkedhet, jövőre pedig, az első és különösen a második negyedévben ismét mérséklődés, utána viszont újabb emelkedés várható.
A jövő év végére kitűzött, legfeljebb 4,5 százalékos inflációs célt Vojnits Tamás nem tartja elérhetőnek, mint ahogy Török Zoltán sem. A Raiffesen Értékpapír Rt. vezető elemzője úgy látja: egyes cikkcsoportok szeptemberi áremelkedésében már az importált infláció fölgyorsulása is tükröződik. “Ugyanakkor a szolgáltatások árszínvonalának stagnálása, egyelőre, nem látszik erősíteni azt a feltételezést, hogy a bérkiáramlás nyomást fejtene ki az inflációra” – fejtette ki kérdésünkre Török. Szerinte az, hogy az 2003. végi infláció egy-két tizeddel meghaladja az inflációs célt, nem vezet monetáris szigorításhoz, mivel az első félévben nem lehet ezt olyan bizonyossággal előre látni, hogy az MNB kemény lépésre szánja el magát.
Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke hétfői sajtótájékoztatója első számú témáját így jelölte meg: “A monetáris tanács döntése és a döntés háttere”. Az összegyűlt népes újságíró-sereglet azonban úgy tapasztalta: a monetáris tanács semmilyen döntést nem hozott. Az elnök voltaképpen a jegybanki álláspontot kívánta ismertetni az Európai Bizottság országjelentésének közlése után (Figyelő, 2002/41. szám), mint ahogy ezt tette vasárnap Medgyessy Péter kormányfő és – pár órával Járai előtt – László Csaba pénzügyminiszter is. Az Európai Unió (EU) szükségesnek látja az államháztartási deficit lefaragását, valamint a bérkiáramlás összhangjának megteremtését a termelékenység emelkedésével. A pénzügyminiszter nem felelt arra a kérdésre: vajon mennyi is lesz a hiány az idén, ám kész volt megerősíteni a miniszterelnök jövő évi, 4,5 százalékos mértékű hiányra tett ígéretét. Medgyessy egyébként két hete még csak 1 százalékpontnyi lefaragásról beszélt, márpedig a 4,5 százalékhoz több kellene. Hogy mi mennyi, az magából az országjelentésből sem könnyen hámozható ki. Az unió egyfelől átveszi a hivatalos előrejelzést – eszerint a hiány az előző kormány idején ígért 4,9 százalékkal szemben 5,5-6,0 százalék között alakul -, másfelől viszont arról értekezik, hogy a költségvetés közvetlen kereslete tavaly 2, az idén pedig további 3 százalékponttal dagad a GDP-hez viszonyítva, ami több mint 7 százaléknyi idei deficitet sejtet.
Akármennyi is az annyi, az EU érezhetően kész lenyelni az idei békát, ha az egyensúly állapota jövőre tényleg jobbra fordul. A magyar kormány és a jegybank fellélegezhet. És ezen az alapon indult meg a múlt hét végi, e hét eleji, alapjában véve békés hangú nyilatkozatsorozat.
ELTÉRŐ HANGSÚLYOK. A felhangok azért kissé különböznek. Medgyessy Péter szerint ha jövőre sikerül mérsékelni az állami szektor deficitjét, s a kormány folytatja a jegybank inflációs céljának a támogatását, lehetőség nyílik a kamatok csökkentésére. Hangsúlyozta azonban: nem egyoldalú lépést vár a jegybanktól, hanem olyan közös politikát, amelynek eredményeként a kamatok valóban hozzájárulnak a gazdaság élénkítéséhez.
László Csaba ígéretet tett az óvatos jövedelempolitikára, akár csak az átláthatóbb, az EU statisztikája szerint készülő költségvetési rendszerre – ennek érdekében már az idén módosítják, újólag, az államháztartási törvényt. A Gazdasági és Pénzügyi Unióhoz (EMU) való csatlakozás legkorábbi időpontját 2007-re tette, erre a pontos menetrendet a következő fél-háromnegyed évben dolgozzák ki. Fölhívta a figyelmet az országjelentésnek arra a passzusára, amely a jegybanki függetlenség uniós követelményeivel összhangban lévőnek találta a júliusi új jegybanktörvényt. Csakhogy emlékeznünk kell arra is, hogy annak idején éppen az EU nyomására enyhítették a kormány hatáskörére vonatkozó paszszust a törvényben (Figyelő, 2002/29. szám).
Az EU kétségkívül kedvezően ír a 2001 óta követett inflációs politikáról, arról például, hogy a sávszélesítés az infláció érzékelhető csökkenését eredményezte. Medgyessy a forint stabilizálódásáról – ami a 15 százalékos erősödés után következett be – most elismerően szólt.
Járai hangsúlyosan “4,5 százalék alatti” inflációról beszél, ami a 2003 decemberére megcélzott drágulást illeti. A kormány változatlanul 4,5 százalékot emleget. Járai szerint egyébként a forinterősödés nem zavarta meg a versenyképesség javulásának folyamatát, amit úgymond az bizonyít, hogy az első félévben a 15 legfontosabb külkereskedelmi partnerországba irányuló exportunk 7,4 százalékkal meghaladja ezen országok külpiaci keresletét (ami úgy jön ki, hogy a magyar export 4,4 százalékkal nőtt, a tizenötök összimportja pedig 3 százalékkal csökkent). Közben viszont Kádár Bélának, a monetáris tanács újabb hat évre kinevezett tagjának beszámolójából az derült ki, hogy az exportgyarapodás a két évvel korábbi 20 százalékkal szemben mintegy csupán 8 százalékos…
“Az infláció letörésében ma már egyre nagyobb a szerepe az MNB hitelességének, és egyre kisebb az árfolyam erősödésének” – mondta el egy kérdésre a jegybank elnöke. Alighanem ez az egyetértés mottója is lehetne.
