Nesze semmi, fogd meg jól – így reagált Molnár Tamás, a Kárpótlási Jegytulajdonosok Érdekvédelmi Egyesületének (KJÉE) szóvivője László Csaba múlt pénteki bejelentésére, miszerint egy gyűjtő céget ajánlanak fel kárpótlásul a jegytulajdonosoknak. A konstrukciónak az egyesület szerint egyetlen pozitív vonása azért van, nevezetesen: tiszteletben tartja a törvény szellemét. A kárpótlási jegyek korábbi bevonása alkalmával ugyanis különbséget tettek az alanyi kárpótoltak és a tőzsdén vásárolt jegyek birtokosai között, noha ez a speciális értékpapír bemutatóra szól, így mindegyike azonos jogokkal ruházza fel tulajdonosát. A törvény értelmében lejáratuk sincs, a jegyek életútját mégis csak 1994-ig határozták meg, amikor is azok kamatozása 1742 forintnál véget ért. Azóta pedig a névérték töredékén, a tőzsdén lehetett adni-venni e papírokat.
ÍGÉRET. A legutolsó csere során 2000-ben az Antenna Hungária Rt. részvényeit lehetett jegyezni, kizárólag az alanyi jogon kárpótoltaknak. És bár az Orbán-kormány még 1999 júliusában úgy döntött, hogy 2001 júniusáig javaslatot kell tennie a kárpótlási folyamat befejezésére, semmi sem történt. A probléma politikai lehetőségeit ügyesen kihasználva László Csaba – akkor még csak pénzügyminiszter-jelöltként – a választások előtt azt ígérte, hogy augusztus végéig javaslatot tesznek a jegyek bevonására.
Noha a koncepció kidolgozása csupán egy hónapot csúszott, a kárpótoltak, megismervén a múlt pénteki döntést, úgy nyilatkoztak: kár volt ennyit várni, mert csak látszatmegoldás született. A kormány ugyanis azzal a tervezettel állt elő, hogy a már meglévő, állami tulajdonú Forrás Vagyonkezelési és Befektetési Rt.-be apportálja az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. tulajdonában lévő kisebbségi és néhány többségi üzleti részesedését (lásd a táblázatot), illetve néhány ingatlant. A Forrást bevezetnék a tőzsdére, a jegytulajdonosok pedig ennek a cégnek a részvényeire cserélhetnék jegyeiket. A javaslat szépséghibája a KJÉE szerint az, hogy a megnevezett üzletrészek többsége olyan cégekhez tartozik, amelyeket a magyar állam az elmúlt 12 évben nem tudott privatizálni. Ennél a megoldási javaslatnál már 1998-ban lényegesen életképesebb koncepciót dolgozott ki az ÁPV Rt. akkori vezetése, mely szerint az államnak kötelessége lett volna úgy bevonni a jegyeket, hogy azokért minőségi vagyont kínáljanak, zártvégű alapok létrehozásával. Ez pedig a mostani javaslatról nem mondható el. A Forrás Rt. 18 milliárdos tervezett vagyonából mindössze 2,5 milliárdnyi részvény forog a tőzsdén, a többi nehezen értékelhető, többnyire kisebb társaságokban fennálló tulajdonrész.
KÖDÖS JÖVŐ. A kormány a jelek szerint eltökéltnek tűnik a javaslatot illetően, igaz a csere lebonyolításához további egyeztetéseket tartanak szükségesnek. A Forrás Rt. tőzsdei bevezetését már az idén elképzelhetőnek tartja a pénzügyminiszter, s a csere közvetlenül a parkettre lépés után megindulhatna. A KJÉE azonban attól tart, hogy a Forrás révén a kárpótlási jegyek tulajdonosai pusztán forgalomképtelen értékpapírhoz juthatnának, ezért csak a töredékük kéri majd a cserét. Lesz viszont egy kör, amelyik jól járhat: azok, akik az elmúlt 3-4 évben kisebb-nagyobb fellángolásokkal a tőzsdén gyűjtötték a jegyeket, s ezek együttesen már komolyabb beleszólást engednének a Forrás Rt. gazdálkodásába.
A labda most a vagyonkezelő térfelén pattog, amelynek szakemberei elvégzik az egyik legkényesebb feladatot, az apportálandó részesedések értékelését, majd pedig kidolgozzák a csere részleteit. A jegyek kálváriája azonban még sokáig folytatódhat, e lejárat nélküli értékpapírok cseréjéhez például csak törvénymódosítással lehetne végső határidőt szabni.
