Napjainkban elengedhetetlen, hogy egy érdeklődésre számot tartó gazdasági szakkönyv kiadósan foglalkozzon korunk talán legjelentősebb és egyben legvitatottabb folyamatával, a globalizációval. Nincs ez másképpen Hoványi Gábor Globális kihívások – menedzsmentválaszok című munkájában sem. Egyébiránt teljességgel indokoltan, hiszen a globalizáció valamennyi kísérőjelenségének közvetlen hatása van a vállalatvezetők tevékenységére.
CÉGTÍPUSOK. Szerzőnk – a szervezés- és vezetéstudomány művelője – fejtegetései során abból indul ki, hogy a világméretű gazdasági fejlődés sajátosságai (mint az informatikai robbanás, a műszaki haladás, az egyéni mobilitás kiszélesedése, s nem utolsósorban az anyagi javak és szolgáltatások országhatárokon túllépő szabad mozgása) olyan vállalattípusok kialakítására vezettek, amelyek képesek és alkalmasak a globális esélyek ki- és felhasználására. Ezeknek a globalizációs küszöböt áttörő óriásvállalatoknak szülőhelye az Egyesült Államok, Japán és az Európai Unió nyugati régiója. Hozzájuk kapcsolódik a globalizációt egyelőre inkább csak befogadó országokban, régiókban uralkodó másik vállalattípus: a közép- és kisvállalatoké. Következésképpen a mi égtájainkon – és persze Földünk számos fejlődésben elmaradt vidékén – éppen ezek a közép- és kisvállalatok érdemlik ki megkülönböztetett figyelmünket.
Hoványi eszmefuttatásainak középpontjában a globális kihívásokra válaszként adható jellegzetes menedzsment-koncepciók állnak. Éspedig elsősorban az “óriások” számára alkalmazhatók, méghozzá dicsérendő bőségben. Nagyjából húszféle közül választhatnánk. Szerepel közöttük például pénzügy-, projekt-, kockázat-, logisztikaközpontú koncepció is. Persze nem árt, ha ismerjük ezeket, ámbár a számunkra, illetve a kis- és középvállalatok számára hasznosabb koncepciók választéka jóval szerényebb. Viszont – erről szólva – nem hagyhatunk említés nélkül néhány lényegbevágó megállapítást. Legfőképpen e vállalatok három típusának helyes megkülönböztetését. Így a “bolygóvállalatot”, amelynek egész tevékenysége egyetlen óriásvállalat kiszolgálására összpontosul, beszállítóként, szolgáltatóként. Következik a “beszállítóvállalat”, amely különböző méretű, eltérő iparághoz tartozó cégek keresletét, igényeit igyekszik kielégíteni. Végül pedig a széles körű, sokféle tevékenységet folytató kis- és középvállalat. Mindezeknek közös előnye – és egyúttal talponmaradásuk feltétele – a gyors alkalmazkodóképesség az állandóan változó igényekhez. Ugyanakkor látnunk kell, hogy önállóságukat korlátozhatja szükségszerű kötöttségük nagy és erős partnereikhez.
Rövid kis írása végén a rencenzens felveti azt az őt régóta foglalkoztató és talán meghökkentő kérdést: vajon mi a haszna az ilyen és hasonló szakkönyveknek? Jelen esetben a megnyugtató választ az is nehezíti, hogy szerzőnk, az ég tudja miért, megspórolta a bevezetőt, amelyben elmondhatta volna: kinek szánta és milyen céllal írta művét. S emellett hiányolható a fő következtetéseket tartalmazó összefoglaló, ám leginkább az e meglehetősen vaskos dolgozatban kifejtettek hazai hasznosításának bemutatása.
VÁLASZKERESÉS. Ezért azután meg kell elégednünk a számos menedzserkoncepció megismerésével, és eltűnődhetünk rajta: akad-e olyan hazai vállalatvezető, aki bokros teendői mellett időt szakít rá, hogy e könyvben elmélyedve kiválassza a számára legelőnyösebb koncepciót. Persze e sorok írójának okvetetlenkedése ellenére is elismerés illeti Hoványi Gábor könyvét, mert “a globalizáció kihívásai közepette minden koncepcionális és technikai segítséget meg kell ragadniok mind a nagy-, mind a kis- és középvállalatok vezetőinek, hogy megtalálják ezekre a helyes válaszokat”. Bízzunk benne!
