Magyarország a 31. helyről a 33. pozícióra csúszott vissza a Transparency International korrupciós listáján. Ön szerint mennyire korrupt ez az ország?
– Szerintem nem annyira, mint ahogy a kettővel lerontott helyezésből gondolni lehet. Hosszú távon biztos, hogy javul a helyzet, mert az embereknek, köztük a politikusoknak is számolniuk kell azzal, hogy minden korrupciós ügy kiderülhet. Úgy gondolom, az említett listán elfoglalt hely csak az inga kilengését jelenti, s inkább az elmúlt hónapok választások miatti felfűtöttsége okozza, s nem tartós jelenség. Évekkel ezelőtt, amikor a Tocsik-ügy kirobbant, sajtóközleményben kellett kinyilvánítanunk, hogy a menedzsment tanácsadói szakma nem korrupt. Ma azonban ilyesmi fel sem merül.
– A külföldi befektetők a korrupciót is figyelembe veszik, amikor döntenek arról, melyik országban jelennek meg. Romolhat-e most Magyarország megítélése?
– Egy befektetői döntés meghozatala ennél sokkal összetettebb folyamat. Kína az 59., Oroszország a 71. helyen szerepel a listán, mégis mindenki favorizálja őket, mert nagy piacok, azután utólag kiderül, milyen nehéz is ott tevékenykedni. A befektetések szempontjából inkább azt tartom bajnak, hogy nem készültünk fel a változásra, arra, hogy hosszból bessz is lehet. Tavaly az egész világon csökkent a közvetlen külföldi tőkebefektetés, emiatt nagyobb a verseny. A kedvezmények tehát önmagukban nem vonzzák ide a befektetőket, ennél többet kell kitalálni, hasonlóan ahhoz, ahogy a fogyasztói piacon sem elegendő a boldoguláshoz az alacsony ár.
– Külföldi lapok nyomán a hazaiak is azzal vannak tele, milyen sokat keresnek kint a menedzserek, s név szerint közlik, kinek mennyi a jövedelme. Magyar topmenedzserek fizetéséről azonban nem lehet információhoz jutni.
– Amerikában azért nyilvános az első számú vezetők jövedelme, mert ez szinte marketingeszköz: minél többet tud fizetni egy cég, annál jobban megy neki. Ráadásul azokat a vállalatokat tőzsdén jegyzik. Alacsonyabb szinteken azonban ott sem szokás közölni a fizetést, Nyugat-Európa sok országában pedig nem nyilvánosak a csúcsvezetői jövedelmek sem. Az itthoni gyakorlat is az utóbbihoz áll közel, ráadásul nálunk a politikai élet sem olyan konszolidált, az érintettek félnek a kipellengérezéstől. Ezért a nagy magyar vállalatok topmenedzsereinek a jövedelmét még a tanácsadók is csak egészen speciális esetben ismerhetik meg. Én személy szerint annak örülnék, ha lenne legalább ötszáz ember, aki évi 100 millió forint fölött keres, mert ez azt jelentené, hogy elértük az Európai Unió szintjét, és a mi jövedelmünk is jóval magasabb lenne, mint most.
– Állami cégek távozó vezetői több tízmillió forintos végkielégítéseket vesznek fel. Legutóbb például a Magyar Televíziótól megválók dagadó zsebéről olvashattunk részleteket.
– Ha egy állami vállalat jó vezetőt akar szerződtetni, a piaci árat kell fizetnie, de az állami szférában külföldön is alacsonyabbak a jövedelmek, mint a magánszektorban. Az összehasonlítás mindenesetre nem egyszerű, mert például az állami szektorban dolgozók sokféle kedvezményt kapnak és a munkaidejük is rövidebb. Nálunk külön nehézséget okoz, hogy a KSH adatai nem összehasonlíthatóak a privát szférában végzett fizetési felmérések számaival. Szükség lenne egy egységes nemzeti besorolási táblára, de ilyen ma nincs. A magas állami végkielégítéseknek éppen az az alapja, hogy hamis információk terjedtek el a magánszféra fizetéseiről. Ha figyelembe vesszük, hogy egy átlagos magyar magáncégnél évi 10-20 millió forintot keres egy vezető és 6-12 havi végkielégítés jár, akkor látható, hogy 5-20 millió forintot kaphat távozáskor. Ennél több tehát állami cégnél is sok.
