Miként az megszokott, a történelem ismétli önmagát. A nagy nimbusz övezte előd, Jacques Delors után 12 évvel Romano Prodi, az Európai Bizottság jelenlegi elnöke (képünkön), is neves gazdasági szakértőket kért fel annak megvizsgálására, hogy az Európai Unió (EU) közelgő bővítése milyen változtatásokat tesz szükségessé a közösség három pilléren nyugvó gazdasági rendszerében: az egységes belső piacot érintő politikában, a Gazdasági és Pénzügyi Unióban (EMU), valamint az unió egészének költségvetésében.
NYOLC BÖLCS. A nyolc bölcsre többé-kevésbé ugyanaz a feladat vár, mint annak idején a – jelenleg az Európai Központi Bank vezetésében ülő – Tommaso Padoa-Schioppa irányította tanácsadói csapatra: vegyék górcső alá a közösségi szinten jelenleg létező összes gazdasági mechanizmust, és térképezzék fel, hogy azok mennyire helyénvalóak egy, a mostaninál jóval több tagot számláló Európai Unióban. Romano Prodi legkésőbb 2003 tavaszáig arra a kérdésre is választ vár a professzori testülettől, hogy “a növekedés, stabilitás és kohézió” fenntartása érdekében szükséges-e új eszközökkel bővíteni az EU gazdaságpolitikai repertoárját.
Gerasszimosz Tomasz, Pedro Solbes gazdasági és pénzügyi biztos szóvivője szerint a mostani helyzet nagymértékben hasonlatos ahhoz, amikor 1986-ban Spanyolország és Portugália csatlakozott az akkor még Európai Gazdasági Közösséghez (EGK). Az európai integráció akkoriban fontos mérföldkőhöz érkezett: a tagállamok 1985-ben fogadták el az egységes belső piac koncepcióját, amelynek életbe lépését 1992-re irányozták elő. A Közös Piac ugyanebben az évben döntött déli irányú kibővüléséről, amely az Ibériai-félsziget két, a közösségi átlagtól jócskán elmaradott fejlettségű országát csatolta az akkori tizekhez. A Delors által felkért tanácsadók munkája elsősorban azt célozta, hogy minél nagyobb koherencia legyen a két nagy projekt, a földrajzi terjeszkedés és a gazdasági integráció mélyülése között.
Most, tizenhat évvel később az EMU olajozott működésének biztosítása, illetve a minden korábbinál nagyobb létszámú – egyúttal gazdasági szempontból is nagyobb kihívást jelentő – keleti irányú bővítés kivitelezése az a két feladat, ami az unió gazdaságpolitikai arzenáljának felülvizsgálatára készteti az Európai Bizottságot. Mellesleg az André Sapir, a Brüsszeli Szabadegyetem gazdaságtan-professzora által irányított szakértői csoport nem is az egyetlen “dudás a csárdában”: az unió “alkotmányozó” testületén, az Európai Konventen belül ugyancsak vita folyik a gazdasági “kormányzás” reformjáról.
KATALIZÁTORHATÁS. Bár kétségtelen, hogy az új tagok nagy létszáma és fejlettségi színvonala kételyeket támaszt az iránt, vajon fenntarthatók-e az eddigi eredmények, azt Brüsszelben is elismerik, hogy az EU-nak a bővítés nélkül is újra kellene gondolnia gazdaságirányítási stratégiáját. Az ugyanis jelenlegi formájában mind a növekedés, mind a belső kohézió tekintetében alulteljesít. Ezért a tagországok küszöbön álló gyarapodása akár még katalizátora is lehet egy, a jelenleginél hatékonyabb rendszer létrehozásának.
A belső feszültségekre jó példa az euró tartópillérének tekintett stabilitási és növekedési paktum vesszőfutása. A tagállamokra szigorú költségvetési fegyelmet rákényszerítő egyezség módosítását a régi klubtagok közül is egyre többen szorgalmazzák, az új jövevények integrálása pedig akár elkerülhetetlenné is teheti ezt a lépést. “A bővítés új kérdéseket vet fel az Európai Központi Bank, a stabilitási és növekedési paktum irányításával és szabályozásával, a gazdaságpolitikai koordináció szükségességével és végrehajtásával kapcsolatban” – szögezi le az Európai Bizottság minap közzétett háttérdokumentuma.
Brüsszel másik aggodalma, hogy miként befolyásolja majd az egységes piac zavartalan működését 10 vagy még annál is több ország csatlakozása. A bizottságnak előreláthatóan egyre nagyobb nehézséget okoz majd az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad áramlásának biztosítása egy, a jelenleginél is sokkal nagyobb piacon. Mint Brüsszelben rámutatnak, a fő probléma az, hogy 10-12 új, különböző közigazgatási és jogi hagyományokkal rendelkező ország köti össze sorsát az EU-val. A bizottságnál arra számítanak, hogy emiatt fokozódó nyomás nehezedik majd a verseny-, a kereskedelem- és az adózási politikára.
