Újabb két fejezetet zárt le az Európai Unió és Magyarország tárgyalódelegációja. Mit gondol, van esély a 2004-es csatlakozásra?
– Két kevésbé fontos fejezetről van szó, ám most mégis úgy tűnik, hogy az EU által megjelölt időpontban, vagyis 2004-ben valóban teljes jogú taggá válhat Magyarország. Szem előtt kell tartani azonban, hogy politikai döntésről van szó. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a közhangulat megváltozik az uniós tagországokban, akkor az kihatással lehet a menetrendre is.
– Mit jelent az Ön szemszögéből – hiszen egy japán cég magyarországi vezetője – a csatlakozás ténye?
– Az idelátogató japánok felé már hosszú ideje azt a nézetet képviselem, hogy a magyar gazdaság már évekkel ezelőtt integrálódott az unióba. A Panasonic magyar leányvállalata számára csak belső strukturális változást hoz az ország EU-tagsága, vélhetően erősebben fogunk kötődni az európai központokhoz.
– A bérek, illetve azok vásárlóerejének növekedése is hozhat pozitív változásokat egy szórakoztató elektronikával foglalkozó cégnek.
– Egyrészt nem hiszek abban, hogy az EU-tagság önmagában óriási jövedelemnövekedéssel járna. A versenyszférában bizonyosan nem kerül sor erre, mert ezzel a versenyképességüket vesztenék el a vállalkozások. Ami pedig a közszférában valóban bekövetkezett béremeléseket illeti, abból a szórakoztató elektronikai piac nem profitált. A Panasonic 15 százalékkal növelte forgalmát, de az összforgalom 13 százalékkal esett vissza.
– Globálisan nehéz helyzetben vannak a médiavállalkozások is. A legegészségesebbnek tűnő Bertelsmann élén mégis változás történt. A távozó Thomas Middelhoff az internetre tett, vélhetően ez volt bukásának fő oka. Mi a véleménye az internetről, mint szórakoztató platformról?
– Nem olyan régen váltották le a Vivendi elnökét is, s ezáltal más megközelítésből is lehet kezelni a kérdést. Számomra ezek a személycserék azt jelentik, hogy Európában a tulajdonosi kontroll valószínűleg jobban, de mindenesetre másképpen működik, mint a tengerentúlon. A Bertelsmann esetében többről van szó, mint az internetről és a digitális tartalomról. A tulajdonosoknak el kellett dönteniük, hogy hajlandóak-e lemondani a vállalat ellenőrzéséről egy alapvetően bizonytalan jövő érdekében. Amíg a média- és telekommunikációs cégek helyzete ennyire labilis, addig valóban túl nagy rizikót jelent mindent az internetre és a digitális tartalomra tenni.
– A most zajló Sziget Fesztiválon főként hagyományos a tartalom. Jár-e a szigetre, és egyáltalán mi a véleménye róla?
– A Sziget Fesztivál 400 ezres látogatószámával olyan eseménnyé nőtte ki magát, amelyet én sem hagyhatok ki. Az idén voltam először kint, s amit láttam, az tetszett, az egész profizmusa benyomást gyakorolt rám. Az mindenképpen jó üzletre utal, hogy hét év alatt megtízszereződött a látogatószám és a jegyár is.
– Elképzelhető, hogy jövőre a Panasonic is megjelenik a szigeten?
– Komolyan foglalkozunk a kérdéssel…
– A Forma-1-en azonban már az idén is jelen vannak, hiszen a Toyota istállót szponzorálják.
– A Panasonic régi partnere a Toyota, jelentős beszállítójuk vagyunk, s ezért kézenfekvőnek tűnt, hogy támogassuk a Forma-1-es aktivitásukat. Ám ebben az esetben nem csupán imázsépítésről van szó. A Toyota deklaráltan a világ első autógyártójává akar válni, a Matsushitát – a Panasonic anyavállalatát – pedig a legkonzervatívabb japán cégek között tartják számon. A száguldó cirkuszban való részvétel azt húzza alá, hogy új szelek fújnak nálunk is, mi is elsők akarunk lenni.
– És az országnak megéri, súlyos adómilliókkal támogatni egy ilyen profitorientált rendezvényt?
– Meggyőződésem szerint igen, mert óriási reklám és turistacsalogató ez a rendezvény. Pontos választ akkor lehetne adni a kérdésére, ha a cirkusz kivonulna Magyarországról, akkor ugyanis kiderülne, mekkora bevételt is jelent valójában a nemzetgazdaság számára ez a futam.
