Garantált-e, hogy veszteségek nélkül túlélik a tőzsdeválságot, vagy váltani kell, esetleg megbarátkozni a kevesebb hasznot hozó, ám kockázat- és recessziótűrő megtakarítási formákkal, netán alaposan bevásárolni olcsó papírokból a később jelentkező profit reményében?
Borús kedd, fekete szerda, fényes csütörtök. De mi lesz pénteken? Az elmúlt hét tőzsdei hullámvasútján fel- és lefelé szánkázó befektetők újból leckét kaphattak abból, hogy a kilencvenes évek töretlen börzei fejlődése véget ért, aki tehát arról lemaradt, lehet, hogy egy életre kimaradt a nagy áremelkedésből. Az árfolyam-buborék kipukkanása után recesszió közelébe süllyedő amerikai gazdaság hiába kezd kilábalni a válságból, s Európa hiába tartja magát, a meghatározó tőzsdéken mintha hosszú időre mégiscsak a bizonytalanság maradna az egyetlen biztos pont. A szeptember 11-i merénylet, egy-egy Enron nagyságú vállalat csődje vagy éppen a WorldCom mértékű milliárd dolláros könyvelési csalások nyilvánosságra kerülése – az ok szinte egyre megy, ám a következmény mindig az árak lassú vagy viharos ütemű lemorzsolódása. A péntekek szinte előrejelezhetetlenek, az árfolyam-emelkedés csak átmeneti, a medve mindig “beletenyerel”…
Az elmúlt héten éppen a napvilágra került könyvelési csalások sorozata érte el azt a kritikus tömeget Amerikában, amely végül is a részvényárak beszakadásához vezetett. A befektetők bizalma megrendült a cégekben, a vezetőikben és az általuk szolgáltatott adatokban, nagyok és kicsik lázas eladásokba kezdtek. A klasszikus tőzsdeindex, a Dow Jones ugyan a fekete szerdát követő napon az 1987-es nagy krach utáni történetének legnagyobb egyszeri áremelkedését produkálta, ám a 6,4 százalékos ugrás aligha feledtette a befektetőkkel az előző nap 4,2 százalékos zuhanását és az elmúlt hetek siralmas visszaeséseit. Hiába emelkedett egyetlen napon 5 százalékkal a technológiai papírokat tömörítő Nasdaq vagy a Standard & Poors 500-as indexe, a piacon a medve maradt az úr. Az irányadó tőzsdemutatók éves szinten 18-20 százalékkal állnak alacsonyabban, a Nasdaq 70-75 százalékkal süllyedt a két és fél évvel ezelőtti csúcsa alá, és könnyen lehet, hogy az egyre többet támadott amerikai pénzügyminiszternek sem lesz igaza, aki tavaly szeptemberben a biztos nyereség ígéretével biztatta vásárlásra a befektetőket. Elképzelhető, hogy az indexek a Világkereskedelmi Központ elleni merénylet évfordulójának idején alacsonyabban állnak majd, mint közvetlenül a támadás utáni napon.
VONZÓ RÉSZVÉNYÁRAK. Budapest egy ideig valamiféle távoli, biztonságos kikötőnek látszott, legalábbis Amerikából szemlélve. Habár az utóbbi hónapokban a Budapesti Értéktőzsde irányadó indexe sem szerepelt valami fényesen – a választások második fordulóját követő idei, 8861 pontos csúcsához képest lassan, de biztosan estek az árak -, éves összevetésben még mindig tartotta magát. A tengerentúli mutatókkal szemben legalább a tavaly ilyenkor mért szintje fölött járt. Egészen múlt szerdáig. Akkor egyetlen nap alatt az orosz válság fekete napjai óta a legkomolyabb, 6,4 százalékos zuhanást élték meg a befektetők. Pletser Tamás, az Erste Bank Befektetési Rt. szakértője szerint először a múlt szerdán lehetett érezni erőteljes eladói nyomást, a magyar piac ugyanis már olyan szintre süllyed, amelyen megkezdődtek a kényszereladások. Az elemző szerint a mostani árszinten már érdemes beszállni a budapesti részvénypiacra, ám csak azoknak, akik nem néhány hónapban, hanem legalább fél-egyéves időtávban szeretnének az állampapírokhoz vagy a bankbetétekhez képest nagyobb hozamot elérni. Szerinte a blue-chip vállalatok papírjainak vétele szép reményekkel kecsegtethet – a Matáv, az OTP, vagy a Mol részvényei most kifejezetten olcsónak számítanak -, de még a dollárgyengüléstől szenvedő gyógyszergyárakban, az Egisben vagy a Richterben is van fantázia.
TÚLTELJESÍTŐ ÁLLAMPAPÍROK. A fejlett befektetői kultúrájú Egyesült Államokban az emberek ezekben a napokban újra felfedezték a nagy biztonságot kínáló jó öreg állampapírokat, rekordsebességgel áramlott a pénz ezekbe az eszközökbe, vagy az ilyen befektetéseket kezelő alapokba. Egyre többen idézik ráadásul a London Business School három kutatója által jegyzett tanulmányt. Ez rácáfol a brókerek által oly gyakran hangoztatott “ökölszabályra”, amely szerint 20 éves időtávot tekintve a részvénybefektetések hozama átlagosan 7-8 százalékponttal felülmúlta az állampapírokét. A tudósok – kissé kiterjesztve a vizsgált területet – 16 ország 100 évre visszamenő adatait összevetve arra jutottak, hogy jó esetben is legfeljebb 5-6 százalékpont a nyereség. Magyarországon persze egyelőre a befektetőknek nem volt egybefüggő száz évük ennek kipróbálására, ám az elmúlt tíz esztendő máris sokaknak elég volt arra, hogy ne próbálkozzanak a részvényekkel, bár 1992 júliusában a bux még csupán 920 ponton állt. A szakemberek szerint ráadásul most egyáltalán nem kell rossz hozamra számítani az állampapírpiacon sem.
A jegybank 50 bázispontos kamatemelése utáni héten a diszkontkincstárjegy-aukciókon kialakult hozamok 30-50 bázisponttal is meghaladták a két héttel azelőtti adatokat, és a hosszabb lejáratokon bekövetkezett enyhe hozamcsökkenés is inkább a külföldi intézményi befektetők tranzakcióival magyarázható. A Reuters által megkérdezett elemzők ráadásul arra számítanak, hogy a 12 hónapos diszkontkincstárjegy hozama az év végén 9,18 százalékra emelkedik, ez 47 bázisponttal van felette a korábbi várakozásoknak. A 3 éves államkötvény esetében még nagyobb, 53 bázispontos hozamemelkedést várnak a szakemberek, és 8,62 százalékra teszik az év végi adatot. Durucz György, az Erste Bank Befektetési Rt. vagyonkezelője a pénzüket néhány hónapra, legfeljebb egy évre befektetőknek azt ajánlja, hogy a rövidebb futamidejű állampapírokat vásárolják. Az egy-másfél évvel a lejáratuk előtti – 2003 és 2004-es – állampapírok ugyanis kissé “kiugranak” a hozamgörbéből, s a 2005-ben lejárók is a “messzebbre tekintő” megtakarítók számára tekinthetők célpontnak.
ALAPDILEMMÁK. Érdemes az amerikai alapkezelőkre figyelni, akik vélhetően már ráébredtek, hogy az ottani olcsó részvényárak mellett érdemes bevásárolni. Erre utal a Dow Jonesnak és az S&P-nek a már említett múlt csütörtöki látványos emelkedése. A történeti tapasztalatok szerint a kockáztató kedv ilyen helyzetben meghozhatja gyümölcsét. A szakemberek az 1987-es esztendőre emlékeztetnek, amikor az S&P indexkörbe tartozó részvények krach előtti vásárlása 5 éves távlatban évi 6 százalékos, 10 éves időhorizonton pedig 9 százalékos hozamot eredményezett, akik viszont a poklok legmélyén vettek papírt, azok 14,5, illetve 13,2 százalékos profitot könyvelhettek el minden egyes esztendőben. De amíg az Egyesült Államokban a közgondolkodásban a befektetési alapok többnyire egyet jelentenek a részvényalapokkal, addig utóbbiak itthon mindössze 6 százalékát képviselik az összes alap nettó eszközértékének. Így aztán a tőkepiacok mostani vad mozgásai összességében alig érintik a hazai alapok életét. “Az egyéb típusú befektetési alapok épphogy a biztonságos menedéket jelentik a megtakarítók számára, komolyabb pénzkivonásokat nem is tapasztaltunk az elmúlt napokban” – összegzi a hazai helyzetet Fatér Gyula, a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége (Bamosz) elnöke.
A részvényalapok háza táján viszont itthon is hasonló kérdések kerülnek a fókuszba, mint a részvénypiacot illetően: vajon elérték-e már a tőzsdeindexek mélypontjukat vagy további csökkenésnek nézünk elébe. Bár ilyen felvetésre a börzéken sosincs biztos válasz, láthatóan az alapkezelők sem estek kétségbe a rossz tőzsdei hangulatot látván. Sőt, megtapasztalva az április óta 26 százalékot zuhanó BUX mélyrepülését, úgy gondolják, épp itt az ideje a vásárlásnak. “Rövid távon nem tudni, hova tartanak éppen az árak, de az biztos, hogy lényegesen olcsóbban lehet ma részvényt venni, mint néhány hónappal ezelőtt. A mi cégünk konzervatív filozófiát vall, tehát nagyon óvatosak vagyunk, ám a mostani árfolyamok mellett emeljük a részvényarányokat” – mondja Bilibók Botond, a ConCorde Alapkezelő operatív igazgatója, aki úgy véli, ilyen árak mellett már a kisbefektetőknek is érdemes lehet kockáztatni. Szintén a vásárlás mellett szól, hogy itthon lényegesen kisebb rizikóról beszélhetünk, hiszen – ellentétben az amerikai vállalatokéval – a hazai cégek teljesítménye nem csökkent. Dacára annak, hogy nem vonhatjuk ki magunkat a tengerentúli események hatása alól, optimizmusra ad okot, hogy az itthoni 3 százalék körüli gazdasági növekedés nem engedte olyan mélyre zuhanni a részvényárakat, mint a 1,5 százalékos bővülést produkáló amerikai gazdaság. “Mindenki csupán a csökkenő árfolyamokat nézi, holott a fundamentumokra is kellene figyelni” – állítja Nagy Zoltán, az Europool Befektetési Alapkezelő Rt. befektetési igazgatója. A részvényalapoknak egyébként is némi biztonságot ad, hogy 10-15 részvény szerepel bennük egyidejűleg, s ennyi cég csak igazán szélsőséges helyzetben kerülhet egyszerre végveszélybe. A napi árfolyamhullámzások viszont kétségtelenül benne vannak a pakliban, az eredmények pedig – hasonlóan egy egyszerű részvényvásárlás profitjához – csak 5-10 esztendő távlatában jelentkezhetnek a részvényalapoknál is. Az óvatosabbak számára ugyanakkor arra is kínálkozik lehetőség, hogy kevésbé rizikós alapot válasszanak maguknak, egy adott részvényalap tájékoztatójából ugyanis kiderül, hogy a befektetett vagyon mekkora része fekszik részvényekben (ez ma a Bamosz ajánlása alapján 50 és 100 százalék között mozoghat), s mekkora a hányada a biztonságosabbnak tekintett papíroknak, például a diszkontkincstárjegyeknek.
A részvényalapokban kezelt vagyon egyébként az elmúlt fél esztendőben igen látványosan, közel 50 százalékkal gyarapodott, ám Fatér Gyula szerint a látszat erősen csal. Nem a kisbefektetők merítettek maguknak az eddiginél nagyobb bátorságot, hanem a nyugdíjalapok eddigi direkt részvényvásárlásaik helyett inkább részvényalapokba szálltak be. Mindenesetre egyik megkérdezett szakember sem nyilatkozott pesszimistán a részvényalapok jövőjét illetően, jóslatokra viszont nem szívesen vállalkoztak volna. A legkonkrétabban Nagy Zoltán fogalmazott, aki szerint az elkövetkező másfél évben látványos árfolyam-emelkedésre lehet számítani, különösen a kelet-európai régióban.
KOCKÁZATOSABB KÖTVÉNYALAPOK.A szakemberek szerint a kötvényalapok piaca is kellemes fél esztendőnek nézhet elébe, tehát azok is bízhatnak némi profitban, akik nem kedvelik igazán a részvénypiaci izgalmakat. Itt is megfigyelhetők azonban új fejlemények. A kötvényalapok hagyományosan a kevés kockázatot hordozó, a betétekénél viszont érezhetően magasabb hozammal kecsegtető eszközök, ám – mint kiderült – rizikójukat eddig a ténylegesnél enyhébbnek ítélte a szakma. Az elmúlt félév rácáfolt a kvázi zérus kockázatra, bebizonyítva, hogy már csekély hozamemelkedés is számottevő árfolyamcsökkenést idézhet elő – 10 éves állampapír esetében például 1 százalékos hozamnövekedés 4-5 százalékkal apasztotta a kurzust. Unikális jelenségnek számít az is – csupán az orosz válság idején volt rá példa -, hogy az állampapír-index (MAX) tavasztól napjainkig mintegy 1,5 százalékot veszített értékéből. A csökkenés azonban várhatóan nem veszélyezteti e megtakarítási forma domináns pozícióját – az alapokban landoló összes pénz 70 százalékát jelenleg valamilyen kötvényalapban tartják a befektetők. A szakemberek szerint mostanság – az államkötvények olcsósága okán – indokolt lehet újabb összeggel beszállni kötvényalapokba. További érv a vásárlás mellett, hogy az elmúlt fél esztendőben valamennyi alapkezelőnek jobb teljesítményt sikerült felmutatnia a benchmarknak számító MAX-nál. “Az elmúlt húsz évben az amerikai befektetési alapkezelők többségének nem sikerült a benchmarkot megverniük” – mondja büszkén Bilibók Botond, aki a “csoportos győzelmet” azzal magyarázza, hogy idén az állam alapvetően hosszú lejáratú, kockázatosabb papírokból finanszírozta magát, míg az alapkezelők – jóval óvatosabb politikát folytatva – rövidebb futamidejű, kisebb kockázatú kötvényeket vásároltak. Az elmúlt időszak három legmagasabb hozamú kötvényalapjának, a ConCorde Fedezetinek, az OTP Optimának és a Budapest Állampapír kötvényalapnak is ez volt a titka.
Arra végképp nem látnak okot a szakemberek, hogy a mostani tőzsdei helyzetben a pénzpiaci alapokról lebeszéljék a befektetőket, ez ugyanis egy igazán biztonságos megtakarítási forma. Nem is igazi befektetésről van szó, sokkal inkább az átmenetileg felszabaduló pénzösszegek számára “kiépült” parkolópályáról, de gyakran – a tőzsdéket övező bizonytalanság okán – a részvényekből kivont összegek is itt landolnak. Igazi rövid távra szóló eszközökről van szó, melyek szerény hozama még mindig jobb választás, mint idő előtt kiszállni egy hosszabb futamidejű papírból, hiszen azt csak komoly veszteségeken árán lehet megtenni. A pénzpiaci alapok kedveltségét mutatja egyébként, hogy nettó eszközértékük az elmúlt félévben mintegy 25 százalékkal emelkedett.
VERSENGŐ BETÉTI PIAC. A tőzsdei viharok közepette hasonlóképpen vonzóvá válhatnak itthon a bankbetétek és a különféle banki megtakarítási konstrukciók, főleg a már említett alapkamat-emelést követően. A pénzintézeti szakemberek véleménye abban megoszlik, hogy a jegybank részéről várható-e további kamatszigorítás, abban viszont szinte mindenki egyetért, hogy a kereskedelmi bankok saját termékeik feltételeit mindenképpen vonzóbbá teszik a következő hetekben, hónapokban.
Kiss Attila, az Inter-Európa Bank (IEB) befektetési üzletágvezetője gyakorlatilag változatlan hozamokra számít az év végéig. Az infláció mértéke ugyanis – a piacon általános vélekedés szerint – a júniusi, főleg az élelmiszerárak alakulása miatt rekordmélységű 4,8 százalékos szintről fokozatosan 5,3-5,5 százalékra romlik. A jegybank – Kiss Attila szerint – az év végéig még további 25-30 bázispontos kamatemelést hajthat végre. A legutolsó kamatnövelést különben a piac már jórészt előre beárazta, így a hozamok ezt követően nem nőttek jelentősen. Másrészről az már a mostani kamatemelés után is látszott, hogy az állampapírpiac rögvest hozamemelkedéssel reagál a változásokra, márpedig a kereskedelmi bankok kénytelenek saját forrásszerző akcióiknál a piaci hozamok változását érvényesíteni. Kiss Attila szerint már most érződik, hogy megélénkült a betéti termékek piaca, számos pénzintézet akciós kamatot hirdetett, amelyet legfeljebb akkor csökkentenek majd, ha az állampapírpiacon is legalább 0,5-1 százaléknál nagyobb mértékű hozamváltozás következik be. Tény, hogy több helyütt is éppen most tekintik át a kamatkondícióikat, betéti és hiteloldalon egyaránt, többen pedig – így például a Citibank, a Daewoo Bank vagy éppen a Budapest Bank – máris kamatemelést jelentettek be.
Terjeszkedési céljait követve jelenleg három bank is kiemelkedően jó kamatot kínál: a különböző termékek összehasonlítását lehetővé tevő (a költségek levonása után megmaradó, “nettó” kamatot kifejező) Egységes Banki Kamatmutató (EBKM) alapján az Erste 8,82 százalékot, a K&H 8,25-öt, az IEB pedig 8,00 százalékot ígér. A nem akciós betéteknél a bankok kissé fukarabbak, 6-7 százalékot ígérnek, bár itt is lehet találni kivételeket, a Raiffeisen például 500 ezer forint fölött 8,5 százalékot is hajlandó fizetni 6 hónapos lekötésre.
Most mibe fektessünk?Miként érdemes átrendezni befektetési portfóliónkat, amikor döntéseinket stabil hazai gazdasági környezet és bizonytalan nemzetközi tőzsdei háttér határozza meg egyidejűleg? Az alábbiakban három szakember javaslatát olvashatják, akik 5 millió forintnyi szabad pénzösszeget feltételezve kockázatkerülő, illetve kockázatkedvelő befektetőkre szabták tanácsaikat, különböző időhorizontokkal kalkulálva.
TÓTH GYULA,
Inter-Európa Bank Rt.
“Az elmúlt hetekben tapasztalt nagy részvénypiaci volatilitás miatt a konzervatív portfólióba a legrövidebb időszakra mindössze 30 százaléknyi részvényvásárlást javaslok, hosszabb távon azonban, a hazai papírok fundamentális alulértékeltsége miatt, arányuk növelése célszerű. A portfólió stabilabb részét éves lejáratú diszkontkincstárjegyekkel (DKJ) tölteném fel, amit a kamatkörnyezet stabilizálódása, illetve hosszabb távon valószínűsíthetően csökkenő trendje indokol. Az agresszív portfóliókat illetően sem árt az óvatosság: tekintettel a bizonytalan tőkepiaci környezetre, a legrövidebb időtávra nem lenne szerencsés a 40 százalékos részvényarány túllépése. A magyar hozamgörbe, a javuló inflációs várakozások ellenére, a kétéves szakaszig emelkedő képet mutat, ezért jelenleg az éves lejáratú kincstárjegy, valamint egy 3 éves futamidejű, viszonylag kockázatosabb kötvény tűnik kedvező befektetésnek.”
TRIPPON MARIANN, CIB Értékpapír Rt.
“Teljes bizalomvesztés jellemezte az elmúlt időszakban a nemzetközi részvénypiacokat, és nagyon nehéz a rövid távú folyamatokat előre jelezni. Ezért nemcsak a kockázatkerülő befektetőknek, de a bátrabbaknak is az tanácsolható, hogy kevés részvény kerüljön a rövid távra készülő portfóliókba. A részvénypiacok – és ezen belül régiónk – középtávú kilátásaival kapcsolatban azonban némileg optimisták lehetünk, ezért hosszabb távra a kockázattűrő befektetőknek nagyobb arányú részvény, illetve részvénybe fektető alap részjegyének vásárlását javaslom, hiszen fundamentálisan a jelenlegi árszinteken már mindenképpen vonzóak a magyar papírok. A következő egy év során várakozásaim szerint az európai részvénypiacok teljesítménye felülmúlhatja az Egyesült Államok tőzsdéit, ezért a nagyobb kockázatot is vállaló befektetőket arra buzdítanám, hogy megtakarításaik egy részét európai részvényekbe fektessék.”
KEVI ZOLTÁN, Raiffeisen Értékpapír Rt.
“A makrogazdasági mutatók alapján bízom a magyar gazdaság kedvező helyzetének stabilizálódásában, s az elkövetkező fél évben nem tartok valószínűnek újabb jegybanki kamatcsökkentést. Rövid távon nem számíthatunk a hazai részvénypiac negatív befektetői megítélésének javulására, ám a mostani részvényárfolyamok fundamentális szempontból rendkívül vonzóak, így féléves befektetési időtávban gondolkodva már megfontolandó a részvényvásárlás, a magyar és a nemzetközi piacokon egyaránt. Konzervatív, kockázatkerülő befektetők számára a bizonytalan tőke- és részvénypiaci környezetben, a rizikó megosztása érdekében, az ingatlanalapba való befektetés is javasolható. A bizonytalan részvény- és kötvénypiac miatt az általam ajánlott portfólióban, különösen rövid távon, viszonylag magas a likvid eszközök aránya; ezeket a pénzpiaci alap reprezentálja.”
Nemcsics Róbert, a K&H Bank lakossági termékfejlesztési vezetője szerint a megtakarítók kihasználják ezeket a kamatakciókat, hiszen egy egymillió forintos betét 3, illetve 6 hónapos lekötésénél néhány százalékpontos különbség fontos lehet azon konzervatív befektetők számára, akik a klasszikus folyószámlákkal szemben keresnek alternatívát. Ezeken a konstrukciókon a mostani inflációs szint mellett reálkamat is van, amelynek egy részét persze év végéig, a pénzromlás erősödő üteme erodálhatja. A szakember szerint a most kialakuló magasabb kamatszint legalább az év végéig stabilizálódik, további emelésre csak egy újabb jegybanki lépést követően lehet számítani, mint ahogyan a kamatok újabb csökkentésére is csak akkor, ha a központi bank fordít a trenden.
INGATLANALAPOK LENDÜLETBEN. A tőzsdei hullámverésektől nyugodtabb vizekre evezve sokan fektették pénzüket az elmúlt félévben nyílt végű ingatlanbefektetési alapokba is: ezek kezelt vagyona mintegy 40 százalékkal növekedett. A teljes képhez persze hozzátartozik, hogy egyelőre mindössze 3 ilyen alap van itthon, s a piacnyitás alig két évvel ezelőtt történt meg, így aztán még van hova nőni. Az ingatlanalapok helyzetét leginkább a magyar gazdaság állapota, illetve perspektívái befolyásolják, hiszen ingatlanok vétele, eladása, bérbeadása – legyen szó ipari vagy lakóingatlanokról – csak egy prosperáló gazdaság szereplői között lehetséges. Az ingatlanpiac sajátosságaiból fakadóan a szakemberek e befektetéstípust azoknak ajánlják, akik legalább egy évig itt tudják tartani a pénzüket. Az Európa Ingatlan Alap például jelenleg mintegy 13 százalékos hozamot mutat ki egy évre visszamenőleg, a Reálszisztéma Ingatlanalap pedig 11 százalékot. S bár általában kicsiny kockázatról beszélhetünk, komoly eltérések lehetnek alap és alap között. Az Európa például konzervatív üzletpolitikát követ, amit Buda Sándor igazgató szerint a hosszú távra, 10 évre bérbe adott üzemek, irodák biztosíthatnak. Növelhetik viszont a kockázatokat a spekulatív vásárlások, amikor az alapkezelők egy olcsón vett ingatlan áremelkedésében és nyereséges értékesítésében bíznak. (A tájékoztató füzetek segíthetnek a befektetőknek a kockázatok megítélésében és a testre szabott alap kiválasztásában.)
A tőzsde körüli bizonytalanságok a jelzálogpiacba is hozhatnak némi élénkülést, hiszen kevés magánszemély adta eddig a fejét jelzáloglevél vásárlására. A Földhitel- és Jelzálogbank (FHB) értékpapírjainak túlnyomó részét még a nyilvános kibocsátásokon is intézményi befektetők jegyezték le. A bank eddig piacra dobott 45 milliárd forintnyi jelzáloglevelének mintegy kétharmadát kínálta nyilvánosan, magánvásárlóhoz viszont eddig e papíroknak is csak 2-3 százaléka került, azaz mintegy 750 millió forintnyi jelzáloglevél van privát kézben. (Az OTP Jelzálogbank és a HVB Jelzálogbank egyelőre csak zárt körben bocsát ki jelzáloglevelet.)
JELZÁLOGOS ELŐNYÖK. A konstrukció leginkább az állampapírokra hajaz, ám azoknál két szempontból is előnyösebb – kamata magasabb, ugyanakkor tőkeszámlára helyezhető, azaz adóhitel igényelhető rá -, mégis kevés a vállalkozó kedvű befektető. Egyrészt az FHB nem csinál túl nagy hírverést a kibocsátásai körül, másrészt úgy tűnik, a magyar invesztorok, a fix kamatozású papíroknál nagyon is ragaszkodnak a rövid távhoz, 5,5-6 évre nem szívesen kötik le magukat. Pedig érdemes lenne a hosszabb lejárathoz is hozzászokniuk, hiszen az FHB úgy fél év múlva 10 éves papírokkal is előrukkol. Emellett pedig azt is hasznos lehet végiggondolni, hogy e papírok akkor járnak majd le, amikor Magyarország várhatóan már tagja lesz az Európai Uniónak, illetve az Európai Pénzügyi Uniónak, és nem csak az akkori magyar befektetéseknél, hanem uniós papíroknál is nagyobb hozamot nyújtanak majd.
Tény ugyanakkor, ha valaki egyszer jelzáloglevelet vesz, attól a lejárata előtt nemigen szabadulhat. Habár az a tőzsdén adható-vehető, a piaca egyáltalán nem likvid, és ez a hírek szerint nem csupán magyar sajátosság: szerte a világon aki vásárolt belőle, az ragaszkodik is hozzá. Eladni tehát senki sem szándékozik, következésképpen venni csak jegyzési időszakban lehet.
Az FHB-t a magánbefektetők kis száma egyelőre nem keseríti el, de egy-két éven belül szeretné az Európában szokásos arányt produkálni. Máshol sem érnek e papírok jegyzésében a magánszemélyek az intézményi befektetők nyomába, ám a nyilvános kibocsátások 5-10 százaléka azért csak magánháztartásokban landol. Ezen hányad elérése érdekében az FHB a jövőben felvilágosító munkába kezd, s azt már most sem győzi hangsúlyozni, hogy a levelek az állampapíroknál semmivel sem kockázatosabbak. Erre a német rendszernél is szigorúbb biztonsági követelmények adnak garanciát. A rizikó akkor sem lesz nagyobb, ha változik a bank tulajdonosa – hangsúlyozzák az FHB-nál. S ha netán be is bukna a pénzintézet, a jelzáloglevelek akkor sem vesznek el, a jogszabályok szerint az állomány más intézményhez kerül. A bank a népszerűsítés érdekében még egy dolgot tehet: újabb jelzálogleveleket dob piacra. Az FHB a következő – a jövő évre is átnyúló – időszakban ilyet bőven tervez, zárt és nyilvános körben összesen 70 milliárd forintnyi jelzáloglevél kibocsátására van jelenleg engedélye.
