Temesfői István, a Globus elnöke mindig tud valamilyen meglepetéssel szolgálni – így kommentálta Fórián Zoltán, a Rabobank elemzője a magyar cég és a belgiumi Pinguin-csoport tartósítóipari cégvásárlásokra kötött stratégiai szövetségét. Miközben a hazai konzerv- és tartósítóipari cégek többsége még mindig a három évvel ezelőtti orosz válság következményeit nyögi, a Globus a Bestfoodsszal kötött stratégiai paktuma, valamint egy német bankban, a Deutsche Investitions und Entwicklungsgesellschaftban (DEG) 2000 végén végrehajtott tőkeemelése után most a Pinguin-csoporttal szövögeti terjeszkedési terveit.
A cégpáros idei első célpontja Lengyelország: a fagyasztott termékek piacán évi 35 ezer tonnás termeléssel, 12 százalékos piaci részesedéssel a harmadik helyen álló, 1992-ben az osztrák F.J. Elsner által alapított (majd adósság fejében részben a Raiffeisen Banknak átadott) varsói Elsner Productot vették meg. A befektetők első lépésként azonos hányadban összesen 51 százalék tulajdonhoz jutnak az Elsnerben, de opciós jogot szereztek arra, hogy egy éven belül a fennmaradó 49 százalékot is megvásárolják. Az ügylet végén a mai feltételek szerint a Globusnak 70, a Pinguinnek pedig 30 százalékos tulajdonrésze lesz a varsói feldolgozóban.
FELÉRTÉKELŐDÉS. Jókor döntött a Globus a lengyelországi mirelitszegmens megcélzásáról, hiszen az uniós tagság közeledtével minden bizonnyal felértékelődik a legnépesebb csatlakozó ország piaca. Nem véletlen, hogy a multinacionális tartósítóipari birodalom, a francia székhelyű Bonduelle is megvetette a lábát az országban, bízva az ottani életszínvonal fokozatos emelkedésében. A javuló életminőséggel ugyanis a konzervek helyett egyre népszerűbbekké válnak a hűtött áruk, s különösen a zöldségek és gyümölcsök zamatát megőrző gyorsfagyasztott termékek.
A két éve tartó, időről időre vámkivetési adok-kapokba torkolló magyar-lengyel agrárkereskedelmi vita fényében különösen értékes, hogy a Globus – újsütetű stratégiai szövetségesével – “bevásárolta magát” a lengyel piacra. Temesfői István elismeri, hogy igen jutányosan, szinte szimbolikus összegért jutnak az Elsnerher, de a versenyképesség érdekében vállalniuk kell a mintegy 3 millió eurós technológiai fejlesztést. A tervek szerint az Elsner 33 millió eurós éves forgalmát néhány éven belül 50 milliósra bővítik. (A vérmes reményeket az is táplálja, hogy a fagyasztott zöldség, gyümölcs és készétel iránt térségünkben még az Európai Unióban tapasztalt évi 7-8 százaléknál is gyorsabban nő a kereslet.) A cég forgalmának 80 százalékát exportálja majd, főleg az unióba, miközben egy Kalinyingrád közelében lévő üzem rááll az oroszországi kivitelre is.
A magyar-belga akvizíció is jelzi, hogy Lengyelországban az átmeneti privatizációs stop után ismét bővül a megvételre felajánlott cégek köre. A tavaly őszi választások után tapasztalható lassulás abból adódott, hogy a kidolgozott programok az új baloldali kormány számára nem voltak elfogadhatóak, a cégek értékesítésére új terveket kellett készíteni. “A privatizációs bevételek 2002-ben és az elkövetkező néhány esztendőben évi 6 milliárd zloty, azaz mintegy 1,5 milliárd dollár körül mozognak majd” – nyilatkozta a minap Wieslaw Kaczmarek, a varsói kormány kincstárügyi minisztere. Idén áprilisig a privatizációból származó 674 millió zlotys bevétel a tervezett összegnek mindössze 10 százalékát teszi ki. Főként azért, mert a lengyel piac két legjelentősebb olajfinomító cége, a PKN Orlen és a Rafineria Gdanska értékesítésére egyelőre nem került sor. A varsói kormány a PKN esetében sem a kizárólagos tárgyalási jogot elnyerő Mollal, sem pedig az osztrák OMV-val nem tudott megegyezni. A Rafineria Gdanska értékesítése még az idei privatizációs tervek között szerepel. Egyelőre azonban nem tudni, hogy a Rotch Energies konzorciummal kútba esett kizárólagos tárgyalások után van-e újra esélye a Molnak arra, hogy a cégben részesedést szerezzen. A másik lehetőség, hogy a kormány a két lengyel olajcég összevonásáról dönt, s egyelőre állami tulajdonban tartja azokat.
Az energetikai szektorban is várható, hogy néhány vállalat már ebben az évben magánkézbe kerül: a tervek között szerepel a varsói székhelyű energiaszolgáltató cég, a Stoen és a G8 erőműcsoport részvényeinek értékesítése. Június végére ígérték a kormány döntését arról, kivel kíván kizárólagos tárgyalásokat folytatni a Stoen részvényeinek értékesítéséről. A jelentkezők között olyan nemzetközi holdingok szerepelnek, mint az EdF International, az Electrabel International Holding, illetve az RWE Plus.
FelpörgőbenA felgyorsuló privatizációs folyamat révén évi 1,5 milliárd dollár kerülhet a lengyel államkasszába. A magánszektor aránya a GNP mostani 65 százalékáról 2005-re 85 százalékra emelkedhet. Íme a kínálat néhány eleme:
OLAJIPAR.
Az idei tervek között szerepel a Mol által már egyszer “megpályázott” Rafineria Gdanska olajfinomító cég értékesítése.
ENERGETIKA. Még ebben az évben várható a Stoen energiaszolgáltató cég és a G8 erőműcsoport részvényeinek értékesítése – a pályázók között nagy európai multik találhatók.
ÉLELMISZERIPAR. A tartósítóiparban a magyar Globus és a belgiumi Pinguin-csoport a minap vette meg az Elsner Product nevű céget. További lehetőségek várhatók.
GYÓGYSZERIPAR. Miközben zajlik az ágazat konszolidációja, lényegében kész ténynek tekinthető, hogy a Polfa Grodzisk gyógyszeripari cég többségi pakettjét 50 millió dollárért a Richter Gedeon veszi meg.
KOHÁSZAT. A szektor szerkezetátalakítási programja az ország uniós csatlakozásának egyik feltétele. A cél az, hogy a kohók 2006-ig tartósan rentábilissá és privatizálhatóvá váljanak.
BANKSZEKTOR. Már csak két bank van állami tulajdonban: a PKO BP takarékpénztár és a BGZ agrárhitel-intézet. E pénzintézetekre vonatkozó, még 2002-ben megvalósuló privatizációs stratégia előnyben részesítené a kisbefektetőket a stratégiai beruházókkal szemben. Mindkét bankban megmaradna azonban az állam többségi tulajdona.
ÚJ MEGKÖZELÍTÉS. A kabinet a privatizációt a cégek újjászervezésére és életben tartására akarja használni, nem pedig – miként Kaczmarek fogalmazott – az előző kormány “pénzszerzésre szakosodott privatizációs módszerét” kívánják követni. Az előző kormány privatizációs stratégiáját illető kritikát részben alátámasztja a gyógyszeripari magánosítás eredményeit öszszegző számvevőszéki jelentés is. Eszerint a külföldi befektetők “nem osztották meg a lengyel vállalatokkal fejlesztési eredményeiket”, és “az elhibázott kormányzati politika következtében a belföldi gyártású gyógyszerek kiszorulnak a piacról”. A gyógyszeripar válságát konszolidációval és újabb privatizációval igyekeznek megoldani Varsóban. A szektor három legjelentősebb vállalatát – a Polfa Tarchomin, a Polfa Warszawa és a Polfa Pabianice cégeket – egy versenyképes holdinggá vonnák öszsze.
Más privatizációs döntések is küszöbön állnak az ágazatban, s ezeknek magyar vonatkozása is van. Ezek egyike a Polfa Grodzisk gyógyszeripari cég értékesítése, amelyet a Richter Gedeon készül megvenni. A magyar céget tavaly szeptember elején három pályázó közül választották ki. A Richter az azóta napvilágot látott jelentések szerint a szükséges tőkeemeléssel együtt mintegy 200 millió zlotyt (50 millió dollárt) ajánlott a társaság többségi csomagjáért. A szeptember óta húzódó tárgyalások legkényesebb pontja az úgynevezett “szociális csomag”, amely egyebek mellett a foglalkoztatási garanciákat tartalmazza.
“A könnyű és gyors eredményeket hozó privatizáció korszaka lezárult Lengyelországban” – mondta Wieslaw Kaczmarek. A hadiipar, a kohászat vagy a bányászat privatizációját komoly szerkezetátalakítási programok előzik majd meg, amelyek rövid távon nem bevételeket hoznak a kormánynak, hanem kiadásokkal járnak. A kohászat restrukturálása az ország uniós csatlakozásának is fontos feltétele, hiszen amíg a 14 – a lengyel acéltermelés nagyobb hányadát előállító – kohászati üzem átalakítási programját az Európai Bizottság által megbízott tanácsadó cég megfelelőnek nem ítéli, addig Lengyelország nem tudja lezárni a versenypolitikai fejezetet. Az átalakítások révén a kohóknak 2006-ig tartósan rentábilissá kellene válniuk, az ágazat egészének állami támogatás nélkül is életképesen kell működnie.
Nem kis fejtörést okoz a kormánynak, hogy mi módon privatizálja a piacon megközelítőleg 10 százalékos részesedéssel bíró, még állami kézben maradt két pénzintézetet – a takarékpénztárt (PKO BP) és a mezőgazdasági bankot (BGZ). A nemrégiben felvázolt kormánystratégia előnyben részesítené a kisbefektetőket a stratégiai beruházókkal szemben. “Jelenleg is folyik, s várhatóan jövőre ér véget a PKO BP átalakítási programja” – nyilatkozta Wieslaw Kaczmarek. Az értékesítés nyílt pályázat formájában történne, vagyis stratégiai befektető bevonása nélkül. Ugyanez a terv a BGZ esetében is. Míg a lengyel takarékpénztár jövőbeni feladata továbbra is a kisbefektetők és a kisvállalkozások kiszolgálása lenne, addig a BGZ a “regionális politikára” szakosodna, vagyis a különböző támogatási eszközökkel foglalkozna a jövőben. Az államkincstár tervei szerint azonban mindkét bankban megmaradna az állam többségi tulajdona.
BEVÉTELIGÉNY. A privatizációs kedv nem véletlenül erősödött fel Lengyelországban. Mivel az új kormány óriási költségvetési hiánnyal vette át az államkasszát elődjétől, a kiadások csökkentése mellett elengedhetetlenné vált a bevételek növelése is. Bár a mostani privatizációs ügyletek nem ígérnek akkora bevételeket, mint amekkorák 1998 és 2002 között befolytak, így is enyhíthetnek a büdzsének immár a GDP 5 százalékát meghaladó hiányán. A cél a privatizációval azonban nyilvánvalóan nemcsak a bevételszerzés, hanem az eddig veszteséges cégek és ágazatok rentábilissá tétele, amivel tetemes kiadásoktól kímélhetik meg az államkasszát. Ha a tervek sikeresek lesznek, és végre a költségvetés is egyensúlyba kerül, akkor újabb akadály hárulhat el az ország uniós csatlakozása elől.
