A fogyasztói társadalomban, amelyben Fortuna istenasszony kegyéből élhetünk, a vállalatok tevékenységében kitüntetett szerepet tölt be a reklám, a propaganda#<#, a marketing, a promóció és még sok hasonló nyalánkság. Egyetlen céljuk: bevegyük a maszlagot és megvegyünk mindent, amit elénk tálalnak. Az eme hasznos tevékenységről szóló számos tankönyv, szakmunka, értekezés, tanulmány után most egy rendhagyó, sőt szentségtörő könyvvel gazdagíthatjuk könyvtárunkat. Műfaját tarthatjuk persziflázsnak, paródiának, gúnyiratnak avagy karikatúrának. Ezt a tiszteletreméltó szakmáról szóló művet szerzője, a tapasztalt francia író, újságíró, reklámszakember, Frédéric Beigbeder a nem túl fantáziadús 1999 Ft (francia eredetiben 99 francs) címmel ékesítette, és regénynek nevezi. Az (ál)regény főszereplője pedig Octave Parango, egy rutinos és cinikus marketinges - a szerző alteregója -, akinek több szálon futó mozgalmas és kalandos története bepillantást enged a marketing manipulációk világába, feltárva a kulisszák mögötti titkokat, rejtélyeket. Ha egyáltalán vannak ilyenek.
Szórakoztató, ugyanakkor, közönséges, sőt útszéli, trágár kifejezésekkel bőven teletűzdelt regény ez, stílusa a modern irodalom ismerőit aligha fogja megbotránkoztatni. Hősének titulusa: copywriter, így hívják manapság a közírókat, akik 30 másodperc alatt (reklám) forgatókönyveket és plakátszövegeket szülnek. Az ő feladata meggyőzni a fogyasztókat, hogy azt a terméket válasszák ki, amelyik a leggyorsabban kopik. A dolga tehát az: kitalálni egy új ötletet, amellyel egy újabb felesleges terméket dughatnak a szegény háziasszony kosarába. Monsieur Parangónak – érthetően – nincs nagy véleménye erről a csalafinta világról, sőt azt pokolnak is tartja, ezért ott is akarja hagyni. Minden tette arra irányul, hogy kirúgassa magát a cégtől, amely éppen egy csodálatos joghurttal kívánja boldogítani a jobb sorsot érdemlő fogyasztókat.
Szerzőnk állítja: napjainkra a reklámszakemberek veszélyes, számító, kérlelhetetlen üzletemberekké váltak. Ez az eredetileg vicces tevékenység ma már egész életünket uralja: pénzeli a tévét, diktál a sajtónak, uralja a sportot, átformálja a társadalmat. A reklám és a marketing a demokrácia perverziója: a zenekar vezényli a karmestert. A politikát a közvélemény-kutatások alakítják, a nézettségi adatok a tévéműsort, meg ezt: mi legyen a film vége. A reklám polipként minden hatalmat magához ragadott. A hirdetők által a reklámra fordított óriási összegekért pedig minden eladó – főleg a lelketek!
Ha e kiragadott megjegyzések alapján az olvasó csupán egy reklámot bíráló unalmas, szokványos könyvnek tartaná szerzőnk regényét; alaposan tévedne. Mert hogy e cinikus, néha talán túl szigorú, de hiteles kritika s egyben helyzetkép szellemes és kellemes olvasmány is. Túlzásoktól nem visszariadó botránykönyv ez a javából. Ezért is ajánljuk, olvassák el mindazok, akiket illet. Nem tudható, mit szólnak hozzá a hivatásos ítészek. Valószínűleg semmit. A magyar adófizető azonban eltűnődhet azon a riasztó tényen, hogy szerzőnk nyugtalanító példái többnyire azoktól a multiktól származnak, amelyek már nálunk is sikeresen megtelepedtek, és reklámjaik tömkelegével színesítik a szürke tévéműsorokat.
Akkor most milyen is a világunk? Nem túl csábító, hiszen Bill Gates személyes vagyona annyi, mint Portugália GDP-je, míg 2,8 milliárd ember napi 2 dollárnál kevesebből él. S merre tartunk? Az országok helyét hamarosan a cégek veszik át, és nem a nemzetek állampolgárai leszünk, hanem márkák lakói: Microsoftiában vagy McDonaldslandben fogunk élni – olvassuk. Nevethetünk vagy sírhatunk is ezeken a jóslatokon, de talán érdemes rajtuk elgondolkozni.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
