Nem szűnnek azok a pletykák, miszerint a kormányra készülő szocialista párt miniszterelnök-jelöltje Erős Jánost szeretné a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) élére állítani. A hírt először a Figyelő internetes kiadása szellőztette meg, hozzátéve, hogy már a koalíciós partner szabad demokraták is beleegyeztek, vagyis “lenyelték a békát”. Az érintett mindehhez a sajtónak – sokatmondóan – csak annyit fűzött hozzá, hogy “hivatalosan” még senki sem kereste meg, de ha felkérést kap a posztra, megváltoznak a dolgok az állami tulajdonban lévő pénzintézetnél. A hír megjelenésekor még könnyen azt lehetett hinni, hogy vagy Medgyessy Péter kívánja ezzel a kiszivárogtatással megszondáztatni a közvéleményt, vagy pedig éppen az Erős-ellenes párt-, és szakmai csoportok szeretnék így megakadályozni a kinevezést. A Figyelőnek azonban a szocialista párthoz közelálló források immár azt mondják, hogy a miniszterelnök-jelölt az ellenkezések dacára “konokul ragaszkodik” a jelöléshez, ami legalábbis azt jelzi: nem a jobboldal “provokációjáról” van szó. A színfalak mögötti alkudozásnak a nyilvánosság előtt is hallatszó zajai pedig azt mutatják: Erős János esetleges kinevezése legalább akkora vihart fog kavarni, mint a bankár szakmai karrierje.
KORAI BÚCSÚ. A most alig negyvenéves szakember rövid pályafutása alatt tündöklést és bukást is gyorsított ütemben produkált: a csúcson, az ország második legnagyobb bankjának vezéreként 1997-ben a bokszfenomén Kovács “Kokó” Istvánt “ütötte ki” a Magyar Hírlap “Év emberének” választásán, a mélypont pedig alig két évre rá következett be, miután a Kereskedelmi és Hitelbanktól (K&H) történő kényszerű távozása óta az utóbbi néhány évet a bankszakmából kissé kiközösítve, parkolópályán töltötte. Egy Hold utcai irodában, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) épületének háta mögött, a genfi székhelyű privátbank, a Discount Bank and Trust Company “mezei” budapesti képviselője volt egészen mostanáig. Két éve még a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökválasztásán is a harmadik helyre szorult, nem sokkal utána a kamara banki szekciójának éléről is távozott.
Erős csillaga igencsak fiatalon emelkedett magasra: az MNB New York-i irodáját vezető édesapa révén amerikai és svájci tanulmányokat folytató fiatalember, az egyetem után a jegybankba, a legendás elnök, Fekete János szárnyai alá került, majd 1990-től 1995-ig – K&H-hoz történő kinevezéséig – az akkor még részben állami tulajdonban lévő Általános Értékforgalmi Bankot (ÁÉB) vezette. A pénzintézet Erős regnálása alatt hamar tőkehiányos állapotba került, végül pedig teljes tőkéjét elveszítette. Az akkori Állami Bankfelügyelet ennek nyomán megállapította, hogy a bankot tulajdonképpen be kellene zárni. Végül 1996-ban még úgy is az orosz Gazprom-csoport milliárdjaira volt szükség a talpra állításához, hogy új pozíciójában Erős is igyekezett “fű alatt konszolidálni” a bankot: a K&H egymilliárd forintnyi kétes követelést vásárolt az ÁÉB-től.
Néhány évvel később, 1999-ben a K&H éléről volt kénytelen távozni, miután az akkorra már állami kézből ír-belga tulajdonba került bank az előző évben gigantikus, 4,4 milliárd forintos mínuszt halmozott fel, ráadásul a “balsors” még évekig folytatódott. Erős távozása után egy mini-postabanknyi “bukta” állt össze: 1999-ben 7,6, 2000-ben pedig további 1,1 milliárd forintos hiány termett annál a pénzintézetnél, amelyet korábban az egyik legfényesebb stafírungot kapta: mintegy 74 milliárd forint jutott számára az állami bankkonszolidáció idején. Szintén a Postabank-történetre emlékeztető módon, a vezérigazgató távozása után, a pénzügyi felügyelet határozatban kötelezte a bankot “az 1998-ban bekövetkezett üzleti veszteségek okainak feltárására, valamint az okozott kárért való felelősség megállapítása érdekében vizsgálat lefolytatására”, továbbá arra, hogy a felelősökkel szemben megteendő intézkedésekről 2000. február 29-ig összefoglaló jelentést küldjön vissza. A szokatlanul kemény felügyeleti határozatot egyébként – a K&H közlése szerint – a bank betartotta, de annak tartalmát, bizalmas volta miatt, nem közölték a Figyelővel.
A felügyelet – szintén Erős János regnálásához kapcsolódóan – különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanúja miatt büntetőeljárást kezdeményezett a K&H brókercégének irányítója ellen. A leányvállalatnál a vezetők – mint arról az Élet és Irodalom cikksorozatban beszámolt (A romlás virágai, 1999/22. és 23. szám) – 1997-ben speciális, hozamgaranciás vagyonkezelési szerződésekkel több százmillió forintos kárt okoztak az általuk vezetett cégnek, ezeknek a szerződéseknek pedig a bank felső vezetői, köztük Erős is, a haszonélvezői voltak. A brókercég 270 százalékos árfolyamon vette meg a banki vezetők dolgozói részvényeit – amelyeket egyébként azok fél áron, bankhitelből vásárolhatták meg a privatizációkor -, majd az ebből származó összeget 35 százalékos fix hozam mellett forgatta számukra.
MEDGYESSY EMBERE. “Övön aluli ütés” – így minősítette kommentárjában a pénzügyi körökben mérvadónak számító internetes újság, a Portfolio.hu Erős esetleges kinevezését az MFB élére, hozzátéve, hogy “ennél drámaibb lépés csak Princz Gábor előhúzása lehetett volna”. Az újságírói túlzásokat leszámítva az kétségtelen, hogy a bankszakmában sokan osztják ezt a véleményt – az amúgy tehetséges ember hírében álló – Erősről, hozzátéve: kinevezése az MFB élére nem illene bele a Medgyessy által meghirdetett programba, amely szerint csak feddhetetlen embereket emelnek pozícióba. Bármennyire érintetlen ugyanis az előbb részletezett ügyeket eljárás nélkül átvészelő Erős János a szó formai értelmében, a szakmában tartja magát a vélekedés, hogy a K&H új tulajdonosai nem akartak botrányt, s ezért ajánlottak az eljárásban nem gyanúsított, de kétes hírbe került Erősnek békés elvonulást.
Medgyessy azonban a hírek szerint hajthatatlan, rossznyelvek szerint azért, mert a bankár tanácsokkal – és a feltételezések szerint pénzzel is – segítette az új kormányfő kampányát. Kétségtelen, hogy Erős János a miniszterelnök-jelölt legszűkebb baráti köréhez tartozik, s üzleti kapcsolatban is álltak. Medgyessy tanácsadó cége és felesége mellett Erős János is társtulajdonosa a tiszapüspöki Aranykorona Mezőgazdasági Rt.-nek.
A bankár ráadásul egy alkalommal már köszönhette posztját a politikusnak: a K&H eladásakor, 1997-ben a Medgyessy irányítása alatt álló Pénzügyminisztérium (PM) és a Surányi György vezette MNB ugyan megállapodott abban, hogy a meghívásos pályázaton három vevőjelölt indulhat, ám a pályázat kihirdetését megelőző éjszakán a PM “meggondolta” magát, és reggel, a meghívottak listájának felolvasásakor – az MNB-t kész helyzet elé állítva – már csak két pályázó neve hangzott el. Ejtették a lehetséges vevők közül azt az ING-t, amely a K&H előzetes átvizsgálását követően nem rejtette véka alá, hogy a maga részéről a bank jövőjét csak az akkori vezérigazgató nélkül tudja elképzelni. Medgyessy akkor hitt Erősben.
