Olyan hullámokat keltett a világ legnagyobb vállalati csődje, az áramkereskedő Enron bukása, amelyek messze túlmutatnak egy konkrét cég összeomlásán. #<#Az eset tanulságait és várható következményeit számos megközelítésből - például politikai, iparági, vállalatvezetési, számviteli, könyvvizsgálati nézőpontból - lehet vizsgálni. A magyar részvénypiac jövőjéért aggódók és az abban még bízók számára természetesen az a legérdekesebb, miként hathat mindez a hazai tőzsdei vállalatokra és a kisbefektetők helyzetére.
HÁTRÁNYBÓL ELŐNY. Az egyik legkényesebb kérdés, melyet az Enron-csőd felvetett, az az Egyesült Államokban az utóbbi években rendkívül elterjedt “kreatív könyvelés” és alternatív pénzügyi beszámolók készítésének problémája volt. Amerikában ugyanis a fúziós hullám és az informatikai forradalom nyomán számos költségelemet (átszervezés, leépítés, eszközleírás egyszeri költségei, goodwill amortizáció, fúziós és tanácsadási költségek) vettek ki a vállalatok a hagyományos eredménykimutatás kereteiből, s mutattak be így “pro forma” eredménykimutatást tevékenységükről. Magyarországon ez a gyakorlat a tőzsdén jegyzett vállalatok között nem igazán terjedt el (bár az IT-telekom szektor képviselői közül a 2000-2001-es év fordulóján a Matáv, a Synergon és a Graphisoft egyaránt jelentős eszközleírásokat hajtottak végre, kitisztítva mérlegüket a valós piaci értékénél magasabb áron nyilvántartott befektetésektől és eszközöktől). Ez a relatív alulfejlettségünkből fakadó előny az elkövetkező időkben nagyon fontos erénye is lehet a magyar vállalatoknak, hiszen az általuk kimutatott jövedelmek valós pénznek számítanak. A magyar tőzsdei vállalatok a nemzetközi számviteli jelentéskészítés várható szigorításaiból így akár “győztesen” is kikerülhetnek, mivel eredményeikre a szigorúbb beszámoló-készítési elvek alkalmazása vélhetőleg nem jár majd számottevő negatív hatással.
Az Enron esetében a menedzsment úgy keresett 100 millió dolláros nagyságrendű pénzeket opciós részvényeik eladásával, hogy – a cég eredmény-kimutatását gyakorlatilag “meghamisítva” – valótlan adatokat tárt a nyilvánosság elé. Mindezt nem könnyű bizonyítani. A kisrészvényesek érdekei az Enron-ügy kapcsán súlyosan sérültek. Ez a kérdéskör sajnos élesen – és sokak számára fájón – a hazai tőzsdei élet szereplőit is érinti. A magánemberek elfordulása a tőzsdétől egyebek közt azzal is magyarázható, hogy a nagy külföldi pénzügyi invesztorok távozása után a profik “magukra hagyták” őket, kiszolgáltatva a kisbefektetői érdekekre vajmi kevés figyelmet szentelő “hiénéknak”. A törvényi szabályozás hiányosságait és a naiv kisbefektetői bizalmat a keletről érkezők (Szibur-BorsodChem) ugyanúgy kihasználták, mint a nyugati nagyvállalatok (RWE, Bayernwerk: áramszolgáltató részvények), vagy a hazai pénzügyi befektetők (Wallis: Graboplast, Arago: Zalakerámia, Pick). Sőt, a BÁV újraállamosítása során az államot képviselő Magyar Fejlesztési Bank is kijátszotta őket azzal, hogy számukra csak a töredékét kínálta annak az értéknek, melyet a korábbi főtulajdonos Aragónak volt hajlandó fizetni.
Ezeket az anomáliákat az új tőkepiaci törvény jó részt orvosolta. A jogszabályalkotók azonban egyértelműen elkéstek az új regulákkal. A tőzsdéről az elmúlt két évben számos részvényt kivezettek, korábban likvid, független nagy blue chip-ek pedig kisforgalmú alvópapírokká váltak egy-egy nagytulajdonos megjelenését követően. Az egykor sokszínű pesti parkett mára lényegében négy részvény piacává vált; a többi papír sem forgalomban, sem árfolyammozgásban nem képvisel olyan értéket, mely a pénzügyi befektetők érdeklődését felkeltené.
REMÉNY. Az említett amerikai menedzsment-kisrészvényes konfliktus így a hazai piacon inkább mint nagyrészvényes-kisrészvényes probléma jelentkezik, a még kitartó kisbefektetők lehetőségei pedig meglehetősen behatároltak. Az utóbbi időben jelentősen megszigorított felügyeleti intézkedések és a modern tőkepiaci követelményeket a korábbinál lényegesen jobban kielégítő új tőkepiaci törvény azonban az utolsó órában még megmenthetik a még jelen lévő hazai részvényeket. S közülük azok, melyek túlélik e “vérzivataros” időszakot, a nem is olyan távoli jövőben talán megerősödve képviselhetik majd a magyar vállalati szektort egy várhatóan integrált nagy európai részvénypiacon.
