Forr a világ bús tengere, ó magyar – mondihatnánk a költővel és nem is lenne túlzás. Néhány hete azonban forr Közép-Európa “beltengere” is. S a forralásban a választási győzelemért vívott harcnak abszolút elsőbbséget biztosító Orbán-kormánynak (lásd státustörvény) meghatározó szerep jutott.
ÚJ FRONT. Most a miniszterelnök a forgatókönyv teljesen új oldalát ütötte fel. Az egyetlen olyan ügyben futtatta zátonyra a párbeszédet, amelyben a Visegrádi négyek egyetértettek! Budapest, Prága, Pozsony és Varsó március elsején arra készültek, hogy közösen emelik fel szavukat az Európai Unió ama diszkriminatív javaslata ellen, miszerint az újonnan belépőknek juttatott közvetlen mezőgazdasági támogatás tíz évig alacsonyabb lesz, mint a jelenlegi tagállamoké.
Ezt a tanácskozást robbantotta szét Orbán Viktor brüsszeli nyilatkozata, az úgynevezett Benes-dekrétumok és Csehország meg Szlovákia uniós felvételének kapcsolatáról. Pozsony és Prága erre válaszként bojkottálta az értekezletet, s utóbb Varsó is lemondta részvételét.
Emelkedjünk az érzelmi viharok fölé. Miről van szó? És miben van igaza Orbán Viktornak, illetve miben nincs?
Először is: tény, hogy a hitleri Németország elvesztette a második világháborút. Tény továbbá, hogy a nyugati hatalmak 1938-ban a Hitlerrel és Mussolinival kötött müncheni paktummal kiszolgáltatták a náciknak Csehszlovákiát. A köztársasági elnök, Eduard Benes száműzetésbe kényszerült.
A nácik veresége után Csehszlovákia értelemszerűen a győzők oldalára került, s Benes elégtételt követelt: a német lakosság kitelepítését. A nagyhatalmak potsdami értekezlete ezt a követelést jóváhagyta és zárónyilatkozatában kimondta: “Tudomásul veszik, hogy Németországba telepítik át azt a német lakosságot vagy egy rétegét, amely Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon maradt.” Ezt a még füstölgő romokkal teli és németellenes szenvedélyektől dúlt Európában Varsó, Prága és Budapest egyaránt végrehajtotta. Akkor nem számított legitim érvnek, hogy a kitelepítés gyakorlatában a kollektív bűnösség tarthatatlan elvét alkalmazták. A potsdami döntések alapján születtek meg a “Benes-dekrétumok”. Ezek később egy ponton túlléptek Potsdamon. Arra hivatkoztak, hogy a müncheni paktum logikája alapján született bécsi döntés nyomán Budapest “Hitler kezéből” kapta vissza a Trianonban elszakított felvidéki területek déli szegélyét, s így Magyarország is haszonélvezője volt Csehszlovákia szétdarabolásának. Ezen az alapon került sor az úgynevezett “lakosságcserére”, amely több százezer magyart deportált a kitelepített németek által üresen hagyott nyugat-csehországi területekre, vagy lökött át a visszaállított trianoni magyar határon.
A benesi dekrétumok azóta is a cseh és szlovák jogrend részét alkotják. Vita van arról, hogy ezek “halott” dokumentumok, vagy sem. Arról azonban nincs vita, hogy egy több mint fél évszázaddal későbbi Európában tarthatatlan a kollektív bűnösség elve. Orbán Viktornak igaza van abban, hogy ezt kimondta, miként abban is, hogy ezt előbb vagy utóbb nemzetközileg is tisztázni kell.
Nem volt viszont igaza abban, hogy ezt összekapcsolta az Európai Unió kibővítésével. Brüsszel hivatalos álláspontja az, hogy a benesi dekrétumok érvénytelenítése nem feltétele Prága és Varsó taggá válásának. Orbánnak ezt tudnia kellett.
ROSSZ TÁRSASÁGBAN. Ennél nagyobb baj is van. A Benes-dekrétumok ugyanis a német és osztrák belpolitikai harc részeivé is váltak. Németországban Bajorország ura és a középjobb jobbszárnyának képviselője, Stoiber kancellárjelölt kapcsolja öszsze az uniós csatlakozást a Benes-vitával. Schröder kancellár annyira nem, hogy márciusban prágai látogatásra készül. Ausztriában csak a szélsőjobb, Haider pártja vétózná meg Pozsony és Prága felvételét, ha előzőleg nem semmisítik meg a benesi dekrétumokat. Schüssel, a jobbközép Néppárt kancellárja két napja erősítette meg, hogy a vitának semmi köze az uniós csatlakozáshoz.
A miniszterelnök rossz társaságba került. Újra kívül sodródott az európai gondolkodás főáramlatán, és elszalasztott egy kínálkozó alkalmat a regionális feszültség enyhítésére. Egy fontos elvi kérdésben igaza volt. De rossz időben és rossz helyen. Nem érte meg.
