Pénzügyi szakemberként Ön a Magyar Nemzeti Bank, vagy a neki jelentő nagy cégek hibájának tartja a 730 millió eurós tévedést a folyó fizetési mérleg adataiban?
– Mindenképpen nagy blamázsnak látom, hogy az üzleti körökben a legtekintélyesebb állami intézménynek tartott MNB ilyen hibát elkövet. Szerintem nem az a fontos, hogy melyik nagy cég szállított pontatlan adatokat. Ilyen esetekben ugyanis a jegybank felelőssége, hogy az adatok pontosságára ügyeljen – főképp, ha csak néhány tucat nagyobb céget kellett volna alaposabban ellenőrizni. Az ügy másik vetülete, hogy újra ráirányította a figyelmet a magyar gazdaság kiszolgáltatottságára.
– A választások légkörére nem kellene ügyelni?
– Számomra egyelőre a most folyó választási kampány sem tűnik durvábbnak, mint a korábbiak voltak. A szerepek azonban felcserélődtek: a jelenleg kormányon lévő erők nyilván másként élik meg ezt a versenyfutást, mint négy évvel ezelőtt, amikor ellenzéki pozícióból kellett ringbe szállniuk. Szerintem a politikának általában kéne kulturáltabbá válnia.
– Az Electro World műszaki áruház megnyitása tömegjelenetekbe torkollott. Egyedi esetnek tarja ezt?
– Ha valamilyen terméket a megszokott piaci árnál jóval olcsóbban kínálnak, akkor mindenütt a világon hosszú sorok állnak, nagy tömeg gyűlik össze. Amerikában – ha jól emlékszem – az Ikea áruház megnyitóján fordultak elő tömegjelenetek, de pár hónapja Londonban is meglepődve tapasztaltam, hányan szerettek volna jegyet venni a Harry Potter filmre. Magyarországon azonban azt látom komoly problémának, hogy az emberek egymást taposva, a másikra oda nem figyelve próbálják az áhított dolgokat megszerezni. Nem tudom, gondolt-e egyáltalán a cég ilyen tömegjelenetekre. Az érem másik oldala, hogy hatalmas marketing értéke van az eseményeknek.
– A Dunaferr-csoportot az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. vezetője – egyben az acélipari cég elnöke – állami tulajdonban tartaná. Jó megoldás ez?
– Én úgy gondolom, minden tulajdon jobb az államinál. Különösen az olyan tevékenységek esetén, amelyeket lehet a versenyszférában működtetni. Szerintem nemcsak a nemzetközi, hanem a hazai példák is megmutatták, hogy hosszabb távon növekszik a munkahelyek száma, s a bérek is emelkednek, ha tőkeerős befektető vehet kézbe egy vállalatot. Éppen ezért szociálpolitikai indokát sem látom a Dunaferr, vagy más hasonló cég állami tulajdonban tartásának.
– A General Electric európai központot adott át a minap, s ennek kapcsán a miniszterelnök Budapest regionális szerepének megerősítését szorgalmazta. Ön mint a régióban sokat utazó üzletember milyen esélyt ad a fővárosnak?
– Szerintem támogatandó törekvés, hogy minél több nemzetközi cég és intézmény hozza Budapestre európai tevékenységeinek központját. Az Amerikai Kereskedelmi Kamarának évek óta tartó programja is van már a nagy cégek központjainak ide csábítására. Egy-egy ilyen döntés azonban számos tényezőtől függ. Az objektív tényezőkön túl ilyen az életminőség, vagy a szórakozási lehetőség. Budapestnek jó adottságai vannak számos tekintetben. Nagy azonban a városok között a verseny, fontos lenne ezért tudatosabban fejleszteni adottságainkat.
– A Szibur csődje miatt lehetséges, hogy osztrák kézbe kerül a BorsodChem. Miként látja a jövőt?
– Nem tudom, hogyan fog végződni ez a történet, de annyi bizonyos: a vegyiparban a méret a versenyképesség egyik legfontosabb tényezője. Nemzetközi viszonylatban kicsinek számít a BorsodChem, márpedig az ilyen cégeknek két lehetősége van: vagy maguk konszolidálják a piacot, vagy őket konszolidálják.
