Gazdaság

Németország – Államapu nem szól bele

A gazdaság teljesítménye nem jó ajánlólevél az őszi parlamenti választásokon amúgy kedvező eséllyel induló szociáldemokraták számára.

Lárifári, a világgazdaságban egyértelműen recesszió van, mondjon bárki, bármit – közölte a minap egy tévéinterjúban Helmut Schmidt német ex-kancellár a tőle megszokott nyersességgel. Hivatali ideje alatt, a hetvenes évek folyamán az olajválság okozta sokkot kellett menedzselnie Schmidtnek, és bár szociáldemokrata politikusként annak idején nem sok jóra számíthatott az üzleti élet “kapitányaitól”, gazdasági kompetenciáját nem kérdőjelezte meg senki. Gerhard Schröder jelenlegi kancellár nehezebben ért szót a gazdasági elittel.

Németország – Államapu nem szól bele 1A MÉRCE. Első látásra azonban ellentmondásnak tűnik Schmidt helyzetértékelése és a jelenlegi kormányfő sokat emlegetett “nyugodt kéz” politikája. Schröder korábban ezzel a jelzős szerkezettel fogalmazta meg az állami beavatkozást igénylők számára, hogy a szövetségi kormány nem fog meggondolatlan lépéseket tenni a gazdaság lelassulásának megakadályozása érdekében. Pedig Németországban is 2002-ben választják újra a Bundestagot, és a szakmai, főként gazdasági témákkal 1998-ban győzedelmeskedő szociáldemokrata politikusnak nagy szüksége lenne arra, hogy a konjunktúra jeleit felmutathassa. Schrödert elsősorban a munkanélküliség izgathatja. A WirtschaftsWoche című gazdasági hetilap hétről hétre emlékezteti a kancellárt arra az ígéretére, hogy “a munkanélküliségi ráta alakulásán méreti meg magát” 2002-ben. A ciklus első éveiben tulajdonképpen minden jól alakult e téren, hiszen a gazdaság teljesítménye kielégítőnek volt mondható, a munkahelyek érdekében pedig a politika, a gazdaság és a szakszervezetek között megszületett szövetség (Bündnis für Arbeit) a munkanélküliek számának egyenletes visszaesését hozta. 2001-ben azonban megfordult a trend, és ha tényleg ez lenne az egyetlen tényező, ami az őszi választásokon számít, Berlinben már most meg lehetne kezdeni a kormányváltást. Erről azonban szó sincsen, és a kormányzó SPD-nek jó esélye van arra, hogy a választások után további négy évre kormányt alakítson majd, ám ez semmiképpen sem a gazdasági eredményekre vezethető vissza.

Sőt, a gazdasági szakértők egybehangzóan kritikusan ítélik meg a jelenlegi kormány gazdaságpolitikáját, a 2000-es eredményeket egyenesen kiábrándítónak nevezik. “A gazdasági mutatók gyengeségről tanúskodnak” – hangsúlyozta Manfred Kunz, a Bayerische Landesbank vezető közgazdásza egy decemberi budapesti előadásán. A bajor pénzintézet szakértője a negyedéves GDP-növekedési mutatókat vizsgálva arra a hasonlatra ragadtatta magát, hogy a német gazdaság százas tempóról a lakóövezetekben is csigalassúságúnak számító 10 kilométeres óránkénti sebességre kapcsolt vissza. Pedig a német gazdaság hagyományosan az Európai Unió motorja, s Berlinben – mellesleg azonkívül is – nehezen tudják elképzelni a tizenötök növekedését gyengélkedő Németország mellett.

Németország – Államapu nem szól bele 2Bár a németeknél sem felejtik el minden lehetséges és lehetetlen alkalommal szeptember 11-ét a fellendülés megtorpanásának egyik okaként felhoz-ni, valójában mindenki tisztában van azzal, hogy a terrortámadások csak rontottak az amúgy is kellemetlenül alakuló folyamatokon.

A berlini pénzügyminisztérium már a tavalyi év végére belátta, hogy nincs értelme a konjunktúra beindulására várni, ám az idén újra megpróbálja feltenni a rózsaszín szemüveget, mintha ez bármit is segítene. A hivatalos kormányzati prognózis 2002-re 1,3 százalékos növekedést lát reálisnak, míg az idézett szakértői tanács a tavalyi teljesítmény megismétlődését vetíti előre, vagyis csupán 0,6 százalékot vár.

KEMÉNYEN. Schröder viszont kemény maradt, s Hans Eichel pénzügyminiszterrel uniszónóban elhárított minden olyan próbálkozást, ami a kormányzat direkt beavatkozására irányult. Olyannyira, hogy a betervezett adócsökkentéseket sem voltak hajlandóak előrehozni.

Az ellenzék persze tutyimutyiságnak értékeli a visszafogottságnak beállított gazdaságpolitikát. A szokásos mindent opponáló alapállás mellett érveik is vannak, például a konjunktúra nyolcadát kitevő építőipar tartós válságára hívják fel a figyelmet. Azt persze nem tudni, miért állt keményen ellen a beavatkozást követelőknek a Schröder-kormány. Indok lehet, hogy állambácsi (német szóhasználattal “államapu”) már eleve kiköltekezett, de az is lehet, hogy valóban nem hisznek a mesterséges beavatkozás sikerében.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik