Unokatestvére, Nadir Hassan szerint Faisal M. Khalil egész élete egy küzdelem. A családjával is meg kellett vívnia a harcát, amikor úgy döntött, hogy nem az általuk kijelölt hölgyet veszi el odahaza, hanem az egyik magyar évfolyamtársát. “A letelepedési engedélyt is nehezen kapta meg, s amikor a munkahelyén létszámleépítés volt, természetesen a külföldieket bocsátották el először. Vállalkozni is azért kezdett, mert nem tudott tisztességes álláshoz jutni, pedig rendkívül szorgalmas ember. Mégis, ha újra kezdhetné, akkor is még egyszer végigcsinálná” – mondja az Iváncsán háziorvosként dolgozó Hassan.
Olyan előfordul, hogy valakinek az édesapja vagy a nagypapája hagyta el az országot, ő már az újhazában született, s úgy tér vissza külföldiként, ám a magyaráb Khalilnak igen csak vissza kell vezetnie a családfáját a régmúltba, hogy magyar ősét fellelje. A magyaráb kifejezés ugyanis egy magyar törzset jelöl, amelynek alapító tagjai a XVI. században kerültek el Afrikába. Ekkor török csapatok magyar katonákat is vittek magukkal janicsárként Szudánba, s közülük többen ott telepedtek le, gyermekeket nemzettek, az utódok pedig ma is számon tartják a származásukat. Khalil egy harminc évvel ezelőtti esemény révén jutott vissza az “óhazába”. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke 1970-ben Szudánba látogatott, s a magyarábokat is felkereste. A fogadására összeállított delegációt Faisal édesapja vezette, s Losonczi ösztöndíjat ajánlott fel, hogy a törzs tagjai Magyarországon tanulhassanak – ily módon került hazánkba Khalil.
PRÓBÁLKOZÁSOK. A diploma után a szudáni férfi hazautazott Afrikába, s az egyik miniszter farmján kezdett el dolgozni agrármérnökként. Két év múltán azonban – tartva magát menyasszonyának tett ígéretéhez – visszatért Magyarországra. Itt először a szakmájában helyezkedett el, majd amikor elvesztette állását, arab kapcsolataira építve külkereskedő lett egy magáncégnél. Ezt követően egy másik társsal vállalkozást hozott létre, amelynek révén kölcsönöket igyekeztek közvetíteni arab bankoktól magyar cégeknek. Nehezítette a helyzetet, hogy a vállalkozó az Öböl-háború idején nem kapott vízumot Dubaiba, de az egész végül is azért fulladt kudarcba, mert a reménybeli bankkölcsön-igénylők nemigen tudtak bankgaranciákat felmutatni. Khalil azonban állhatatosan próbálkozott, s az újabb profil, az Oroszországból behozott olaj forgalmazása már jó üzletnek bizonyult. Amikor azonban a társtulajdonos gyanússá kezdett válni számára, gyorsan döntött: kiszállt a buliból.
Faisal M. Khalil43 éves, a szudáni Vadi Halfában született. Magyarországon szerzett agrármérnöki diplomát 1986-ban. Két évig szülőhazájában dolgozott, majd visszatért.
1994-ben Pécsre költözött, s azóta bizsuval kereskedik. Felesége kórházi laboratóriumban dolgozik. Két kislányuk közül Fatima 10, Zelma pedig 8 esztendős.
Ekkor Debrecenből Pécsre költöztek, mert a felesége a dél-dunántúli város környékéről származik. Ott Thaiföldről importált bizsukkal kezdett kereskedni. Először csak az autóbusz-pályaudvarnál, egy bódéban kínálta a portékát, ám az csekély forgalmat hozott. Később már frekventáltabb helyen, a sétáló utcában bérelt üzletet. Igaz, ez a központtól távolabb eső részen volt, így ezt is feladta, mert tapasztalata szerint csupán az utca elején lehet kellő bevételt produkálni. Inkább lemondott tehát a saját üzlethelyiség előnyeiről, s egy standot állított fel a Király utca forgalmas részén, ahol egy alkalmazottja árusít. Ezt azonban csak átmeneti állapotnak tekinti, mert amint a felkapott részen felszabadul egy helyiség, ki szeretné bérelni.
VAN ALKU. “Vállalkozóként nincs főnököm, magam osztom be az időmet, szabadnak érzem magam” – szögezi le Faisal. Meglátása szerint a magyarok mentalitása nagyban különbözik az afrikaiakétól, mert szülőhazájában vásárláskor természetes az alkudozás, s az eladók is erőszakosabbak, a vevő után mennek, ugyanakkor sok üzletben leültetik, teával kínálják a betérőt. Mint mondja, honfitársainktól a nyugodtságot vette át, de az alkudozást nem hagyta abba. Amikor árut vesz, igyekszik a lehető legalacsonyabbra vinni az árat, különösen, hogy arab nagykereskedőktől is szokott beszerezni. “Sok kicsi sokra megy” – jellemzi kereskedői hitvallását, hozzátéve, hogy neki élményt jelent, ha vásárolnak tőle, nála nemcsak a pénz számít.
A vállalkozó kereskedelmi érzékét emeli ki a tunéziai Youssfi Raouf ajándéktárgy- és édességkereskedő is. Ő úgy véli, hogy Faisal remek érzékkel választja meg az árukészletét: “Nemcsak azt tudja, hogy mi az, amit az adott időszakban keresnek az emberek, hanem arra is ráérez, ami majd csak később lesz sláger.”
