Felfalja-e a kishal a nagyhalat – ez a kérdés foglalkoztatja már két hete a tőkepiacok iránt érdeklődő közönséget. A székesfehérvári Karsai Holding, egy magánkézben levő műanyagipari cég ugyanis akkor jelentette be, hogy 10 százalékot meghaladó tulajdonrészt szerzett a tőzsdén jegyzett Pannonplastban. Felemásra sikeredett a székesfehérváriak múlt pénteki tájékoztatója is: éppen a kulcskérdésre nem kapott senki választ. A Karsai Béla tulajdonában álló Karsai Holding ugyanis szakmai befektetőként kíván megjelenni a Pannonplastban, míg a számos pénzügyi befektető kezében lévő és a menedzsment által tíz éve irányított Pannonplast vezetői továbbra is csak pénzügyi befektetőként hajlandók tekinteni a székesfehérvári magáncégre. Érthető tehát, hogy a műanyagiparban működő két társaság viszonya nem a legharmonikusabb.
Az ügylet érdekessége, hogy a tőzsdei cégben részesedést szerző Karsai Holding saját tőkéje és üzemi eredménye az idei első kilenc havi adatok alapján kevesebb mint a harmada, 2000-es árbevétele pedig alig több mint negyede a Pannonplast megfelelő számainak (lásd a táblázatot). Az árbevételt tekintve nem sokkal jobbak az arányok az idei első háromnegyedévben sem. Míg azonban 2000-ben a Karsai Holding nyeresége a Pannonplasténak még a tizedét sem érte el, az idei első kilenc hónapban már a saját tőkéhez viszonyítva valamivel jobb rátát mutatott ki, mint a tőzsdei társaság. Igaz, a saját tőkében is megmutatkozó 1:3 aránytól az üzemi szintű eredmény aránya sem tér el számottevően.
Koncepciója ettől függetlenül van Karsai Bélának, s részletekbe menően ki is fejtette, milyen változtatásokat tartana fontosnak a Pannonplastnál. Az újságíróknak és intézményi befektetőknek szóló előadásból kiderült, hogy a Karsai Holding részvényesként túlzottnak tarja a Pannonplast saját tőkéjéhez viszonyított eladósodottságát, csökkenteni szeretné a tervezett és a folyamatban lévő beruházásokat, valamint céljának tekinti a laposabb szervezeti piramis kiépítését is. Azt azonban, hogy mekkora lenne a cég ideális hitelállománya, illetve, milyen beruházásokat kellene visszafogni és mekkora megtakarítás lenne elérhető a két műanyagipari cégcsoport együttműködése révén, ezt Karsai Béla konkrét kérdésekre válaszolva sem tudta, vagy nem akarta elárulni. Nem vált világossá az sem, hogy Karsaiék milyen formában képzelik el a két cég együttműködését.
Az eladósodottság paradox probléma Karsai számára, hiszen a nevét viselő holding hitelek nélkül nem tudott volna két-számjegyű részesedést szerezni a Pannonplastban. Az eddigi részvényvásárlások összegeként egymilliárd forintot jelölt meg, hozzátéve, hogy ehhez igénybe vették a Karsai Holdingot finanszírozó bankok folyószámlahiteleit. Az a tény azonban láthatóan nem zavarja Karsait, hogy jelenleg a két cég eladósodottsági mutatói nagyságrendileg azonosak. Az elnök-vezérigazgató azzal érvel, hogy egy magáncégnél a növekedés érdekében megengedhető ennyi tartozás.
GarázscégbőlAz építész végzettségű Karsai Béla 1988-ban egy kis építőipari céget hagyott ott, hogy saját fröccsöntő üzemet alapítson. A mai szóhasználattal garázsvállalkozásnak titulált kisipari műhely a nyolcvanas évek végén borospalackokhoz gyártott műanyag dugókat, Lada gépkocsik sebességváltójára pedig “díszgombokat”. A rendszerváltás időszakára jellemző első vállalatgründolási lázban Karsai – a bankok mainál lazább hitelezési gyakorlatának köszönhetően tetemes eladósodást vállalva – nagy kapacitású és az akkori kisipari viszonyokhoz képest korszerű gépparkot állított üzembe. Az ügylet kockázatát jelzi, hogy a vállalkozó viszszaemlékezései szerint az akkori áron egyenként 6,5 millió forintba kerülő négy gép megvásárlásakor még nem rendelkezett az azok kapacitásait akár részlegesen lekötő megrendelésekkel sem. Fedezetként csak már meglévő tevékenységének árbevétele, maguk a gépek, illetve a család ingatlanjai szolgáltak. Karsai Béla úgy fogalmaz, hogy 19-re húzott lapot, s bejött: néhány héten belül ugyanis megjelent nála a Pharmavitot akkor megalapító Somody Imre, akinek a pezsgőtabletták csomagolásához éppen műanyag kapszulákra volt szüksége. A négy korszerű gépnek köszönhetően Karsai vállalni tudta a beszállítói szerződést, így jött létre az azóta már más profillal működő veresegyházi Karsai-gyár, ami megalapozta a cégcsoport működését. Értesüléseink szerint a sikerekhez egy 1993/1994-ben elnyert, a cég seregélyesi üzemének felépítéséhez kapott állami támogatás is hozzájárult. A rendkívül kitartó, és jó üzletember hírében álló Karsai Béla 1997 és 2000 között cégfelvásárlásokkal 11 vállalatból álló, az idén már közel 10 milliárdos árbevételt hozó cégcsoportot épített ki.
A piac nem hisz abban, hogy Karsai önállóan képes lehet Pannonplast-részesedésének számottevő további növelésére, hiszen holdingja 2001-re jóval 1 milliárd forint alatti adózott eredményt tervez. Az ellenséges felvásárlásnak gátat szab továbbá a tőzsdei cég alapszabálya, miszerint egy részvényes maximum 12,5 százalékkal szavazhat a közgyűlésen. Ezért jelenleg azon áll vagy bukik Karsai terve – átvenni a Pannonplast irányítását -, hogy talál-e szövetségeseket a célpont társaságot tíz éve irányító, s mindeddig a befektetők bizalmát élvező menedzsment leváltásához.
Egyes elemzők szerint valójában fordított felvásárlásról, illetve fúzióról van szó. Ezt az is alátámasztja, hogy a korábbi években néhány cégfelvásárlást végrehajtó Karsai következetesen együttműködésről, közös munkáról beszél, s egyértelművé tette, hogy kész lenne – cégeinek egy részét apportálva – megemelni a Pannonplast alaptőkéjét. A részvénycserével megvalósítandó fúzió gondolatát sem vetette el. Azt azonban leszögezte, hogy ebben az esetben sem kívánná 32 százalék fölé emelni részesedését, s teljes egészében felvásárolni, illetve a tőzsdéről kivezetni a céget. A jelenlegi cégméretek nagyságrendileg alátámasztják az egyharmad-kétharmados arányt a fenti konstrukció megvalósulása esetén. Kérdés persze, a részvényesek hozzájárulnak-e ahhoz, hogy egy szakmai befektető ekkora tulajdoni hányadhoz jusson a Pannonplastban.
