Kabulban, az afgán fővárosban a férfiak levágják szakállukat, a nők arca előtűnik a fátyol alól. A semmiből előkerültek a rejtegetett tévékészülékek és parabola antennák. Egy szempillantás alatt eltűnni látszik minden, ami a tálibok ultra-fundamentalista iszlám rezsimje idején kötelező volt. És előkerül minden, amit tiltottak.
TÚL GYORS GYŐZELEM? A fordulat, a rezsim összeomlása, az afganisztáni üzbég és tadzsik törzsek által támogatott Északi Szövetség előretörése olyan gyors, váratlan és teljes volt, hogy a világ csak most kezdi felismerni a győzelem után is elkerülhetetlen harc kockázatait.
A legközvetlenebbet a győztesek szinte felderíthetetlenül bonyolult belső, törzsi ellentétei jelentik. Az Északi Szövetség tadzsik és üzbég szárnyát és azok vezetőit az utóbbi évtized orgyilkosságokkal tűzdelt viszonya, az együttműködés és a törzsi gyűlölet váltakozása bizonytalan és megbízhatatlan partnerré teszi.
A második kockázat az, hogy az afgán lakosság 43 százalékát kitevő pastu nemzetiség egymással is vetélkedő törzsei nem részesültek a győzelemben. Így máig rejtély, hogy a pastuk között milyen az aránya a bukás peremén álló tálibok támogatóinak, az Északi Szövetség üzbég és tadzsik törzseivel együttműködni hajlandó és a független pastu politikát követelő erőknek. Csak az bizonyos: a pastuk nélkül nem lehet valamennyire is stabil új kormányt alakítani.
Ennek a törzsi zűrzavarnak a talaján bontakozott ki a harmadik kockázat, amely már világpolitikai méretű. Kétséges, hogy az amerikai kívánságokat ezután elfogadja-e a megbízhatatlan Északi Szövetség. (Noha csapatai előtt az amerikai bombázások tisztították meg az utat.) Az engedetlenség látványos demonstrálása volt, hogy az északiak Washington határozott kérése ellenére bevonultak Kabulba. (Az amerikaiak azt igényelték, hogy az északiak álljanak meg a főváros előtt, hagyjanak időt a pastu részvétel megszervezésére, s így legitim kormány alakítására.)
A negyedik kockázat mögött az amerikai mellett orosz és pakisztáni érdekek is szerepet játszanak. A legsúlyosabb dilemma Pakisztáné, amely a tálib rendszer támogatója, sőt részben létrehozója volt, s ahol az egész háború alatt óriási fundamentalista nyomás nehezedett a kormányra. Most Pakisztánnak nemcsak azzal kell számolnia, hogy elveszíti afganisztáni befolyását. Szembe kell néznie a bizonytalan üzbég-tadzsik törzsi szövetség és a déli pastuk közötti feszültségek – netán polgárháború – lehetőségével is. Ez nemcsak Afganisztánt szakíthatja ketté, de megingathatja a pakisztáni államot is. A gyarmatosítás idején, 1897-ben meghúzott Durand-vonal lett Brit-India és Pakisztán határa. Ma is ez az afgán keleti határ, amelynek pakisztáni oldalán 20 milliónyi pastu él, több mint Afganisztánban. Szélsőséges esetben még egy szeparatista, önálló pastu államot követelő mozgalom fellobbanását sem lehet teljesen kizárni.
Az orosz kapcsolat már homályosabb. Szeptember 11-e óta látványos és világpolitikai fordulatot ígérő közeledés játszódik le Washington és Moszkva között. Ettől függetlenül azonban az Északi Szövetség csapataihoz két volt szovjet tagállam, Üzbegisztán és Tádzsikisztán területén keresztül orosz hadianyag áramlott. E támogatás nélkül az amerikai légi előkészítés ellenére sem tudta volna az afganisztáni üzbég és tadzsik törzsi erők szövetsége ilyen gyorsan lerohanni gyakorlatilag az egész országot. Nyílt kérdés, hogy Moszkva mit kér majd ezért a támogatásért, s igényei megzavarhatják-e a most kibontakozó Bush-Putyin-“nászutat”.
HAJTÓVADÁSZAT. Végül az ötödik kockázat: kézre kerítik-e Oszama bin Ladent és elpusztítják-e terrorszervezetét? A hajtóvadászat megindult. A siker esélye és a kudarc veszélye ma egyaránt nagyobb, mint bármikor. A terrorizmus elleni harc eddig a gyakorlatban egy iszlám állam ellen más államok által vívott “hagyományos”, sok civil áldozatot követelő háborúnak bizonyult. Ha a terrorista vezér most kicsúsznék a hálóból, akkor szervezetével csak egy másik iszlám államban kereshetne védelmet. Akkor pedig megmaradna a háború “állam az állam ellen” jellege. Az antiterrorista koalíció elveszítené néhány, már most is habozó mohamedán tagállamát, s a terrorizmus elleni nemzetközi küzdelem azzá válnék, amit mindenki tagad és fogadkozik, hogy el akar kerülni. Civilizációk konfliktusává.
