Nemrégiben egy nagyvállalatot elmaradt adó megfizetésével és mulasztási bírsággal sújtott az adóhatóság. A társaság évekkel ezelőtt saját részvényt juttatott vezető beosztású dolgozóinak, amelynek árfolyama – akkoriban a tőzsde még jól szerepelt – látványosan emelkedett, s így a cég menedzserei sokat kerestek az értékpapírokon. Az adóhatóság azonban úgy ítélte meg az ellenőrzéskor, hogy valójában burkolt munkajövedelemben részesültek a vezetők a részvényjuttatással, így nem 20 százaléknyi forrásadót, hanem az akkori személyijövedelem-adót kellett volna a megfizetniük. Az utólagos elmarasztalás-ra azért kerülhetett sor – állítják a szakértők -, mivel az adóhatóság egyre szigorúbban figyeli, hogy egy megkötött ügylet valós gazdasági tartalommal bír-e, avagy az adóelkerülést szolgálja. Éppen ezért a társaságoknak manapság kétszer is meg kell gondolniuk, milyen ügyletet kötnek. Mivel évről évre egyre kevesebb a “gumiszabály” és a trükközésre lehetőséget adó kiskapuk is sorra bezárulnak, mind érzékenyebbé válik egy cég életében, miként fizessen ügyletei után adót úgy, hogy a jogszabályoknak is megfeleljen, ugyanakkor a lehető legkisebb közterhet vegye a nyakába.
A feladvány megfejtését a társaságok egyre inkább adótanácsadóra bízzák. Ha pedig egy Magyarországon is jelenlévő multinacionális cégről, illetve olyan társaságról van szó, amelynek tevékenysége átnyúlik az országhatáron – ami még inkább bonyolítja a helyzetet -, akkor szinte biztos, hogy a szintén nemzetközi hálózattal rendelkező legnagyobb öt adótanácsadó, azaz a Big Five valamelyikét bízza meg ügyei intézésével. Ám a magyar piacra újonnan belépő nagy nemzetközi ügyfelek egyre kevésbé akadnak, a tanácsadó társaságok így egymástól próbálják elszipkázni a klienseket. Bár előfordul olyan is, hogy egy nagyobb tranzakció, mint például vállalatfelvásárlás, beruházás előtt a cég pályázatot ír ki az ügylet adózási kérdéseinek megválaszolására, ez a tanácsadók véleménye szerint nem túl gyakori, sokkal inkább működik a személyes meggyőzés. Horváthné Szabó Beáta, a PricewaterhouseCoopers Kft. (PwC) vezető menedzsere szerint az azonban biztosan nem fordulhat elő, hogy a nagy konkurensek adózási kulisszáiba ugyanaz a cég lásson bele. A néhány éve két tanácsadó cég összeolvadásából létrejött PwC kénytelen volt például megválni az összekerült két legnagyobb üdítőitalt forgalmazó cég egyikétől. Olyan multinacionális cégek azonban vannak, amelyeket a Big Five több tagja is magáénak vall. Az egy-egy cég vezetése részéről több helyről származó tanács iránti igényt Kajtár László, a KPMG Hungária Kft. partner-adótanácsadója azzal magyarázza, hogy a nagy társaságok igyekeznek üzleti kockázataikat szétteríteni, másrészt, ha egy jogszabály megítélésében nagy a bizonytalanság, a több forrásból származó értelmezés erősíti a céget az igazában. Akármi is legyen azonban a cég szándéka – állítják egybehangzóan a tanácsadók -, az biztos, hogy két szempontot vesz figyelembe, amikor kiválasztja a tanácsadót: a minőséget és az árat.
Gyakori esetekA befektetést követően felmerülő első kérdés, hogy a megtermelt jövedelmet milyen jogcímen utalják “haza” a multik honi leányai. Az eszköztár bőséges, mégis a leggyakrabban szóba jöhető lehetőség jogdíj, kamat, vagy menedzsment díj fizetése. Ahhoz azonban, hogy egy társaság például kamatot fizessen, előbb hitelt kell felvennie, illetve egy jogdíjfizetés előfeltétele azon jog használata, amelyért a jogdíjat fizetik. Ezért ezeket az ügyleteket – gondolva a jövőre – már a vállalkozás születésekor számításba kell venni. Sűrűn előkerülő, s az adóhatóság által gyakran feszegetett téma továbbá az elszámolóárak meghatározása. Egymással tulajdonosi kapcsolatban lévő vállalkozások az adójog rendszerében általában kapcsolt vállalkozásoknak minősülnek. Az ilyen vállalkozások közötti ügyletekben az adóhatóság többletjogosítványokat kap, vizsgálhatja ugyanis, hogy a kapcsolt felek közötti árak megfelelnek-e a piaci áraknak. Az árak piaci voltának alátámasztása is komoly többletterhet jelent a vállalkozások részére, ezért gyakran bíznak meg adótanácsadót a dokumentáció elkészítésével. A nagyobb vállalatoknál sokszor felmerülő igény a cégek által a vezetőknek, illetve a dolgozóknak nyújtott juttatások – például a különféle részvényprogramok vagy vállalati nyugdíjprogram – kidolgozása is. A kifizetett jövedelem mellett az sem mellékes egy vállalat számára, hogy ez milyen további terhekkel jár. Előfordulhat például, hogy ha egy magyarországi állásra két különböző állampolgárságú, de azonos felkészültségű menedzser pályázik, aszerint választanak a jelentkezők közül, hogy mely ország állampolgára után alacsonyabbak a járulékos terhek.
Néhány évvel ezelőtt egy egyéni vállalkozó azzal hívta fel az ötök egyikét, az Arthur Andersen Kft.-t (AA), hogy szeretne átalakulni kft.-vé, mert nagyon szépen alakult a tavalyi árbevétele – elérte a 3 millió forintot. Úgy gondolta – tette hozzá -, praktikus lenne, ha az újdonsült cég adótanácsadói és könyvelési munkáit egy helyen tudná elvégeztetni, s az AA-ra esett a választása. Ám amikor Alföldi Csaba, a társaság adótanácsadó részlegének partnere tájékoztatta az óradíjakról, a vállalkozó udvariasan elköszönt és letette a telefont. A Big Five tagjai ugyanis megkérik a szakértelem árát. Attól függően, hogy milyen bonyolult a megválaszolandó kérdés, milyen felkészültségű szakértő foglakozik a problémával, óránként 11 600 és 116 000 forint között mozog a tarifa. Előfordulhat, hogy egy probléma megoldása nagyon sok időt és energiát vesz igénybe. Bár a számlázás alapja az eltöltött idő, azonban a díjnak arányban kell állnia a szolgáltatás értékével, azaz nem fordulhat elő, hogy a tanácsért többet fizet az ügyfél, mint amennyit azzal nyerhet – húzza alá Békés Balázs a Deloitte & Touche Rt.-től (D&T).
Hajmeresztőnek tűnhet a sok esetben akár több tízmillió forintos tanácsadói díj, a szakemberek mégis állítják: számszerűsíthetően jobban járnak a cégek, ha a saját kútfejük helyett egy tanácsadóra bízzák adóügyleteik optimalizálását. Volt olyan külföldi ügyfél – említ egy konkrét esetet Répássy Csaba, az Ernst & Young Kft. (E&Y) partner-igazgatója -, amely Magyarországon akart beruházni 2,8 milliárd forint értékben, s cégüket bízta meg a tranzakció adózási ügyeinek lebonyolításával. A tanácsadó rögtön arra biztatta a társaságot, hogy emelje a beruházásra fordított összeget 3 milliárd forintra, a honi jogszabályok szerint ugyanis ebben az esetben tíz évig adómentességet élvezhet, vagyis ennyi idő alatt jóval több pénzt spórol meg a pluszként ráfordított 200 millió forintnál. (A gyakori esetekről lásd keretes írásunkat.)
Az ismétlődően felmerülő kérdésekre néhány választ mindenki ismer, minél jobb azonban az adótanácsadó, annál több és kifinomultabb megoldással rendelkezik. Jóllehet a tanácsadók egy-egy ötlet alkalmazásánál gyakran titoktartási nyilatkozatot íratnak alá az ügyfeleikkel, azok gyakran kiszivárognak. Amikor pedig ezek a megoldások széles körben elterjednek, válaszlépésként a jogszabályalkotó vagy az adóhatóság bezárja az kiskaput. A tanácsadó cégeknél éppen ezért – így a D&T-nél is – folyamatos a termékfejlesztés, azaz az újabb adóhatékony ötletek kidolgozása – mutat rá Békés Balázs.
Az adószabályok évenkénti változása is magával hozza minden év slágertémáját, az idén például a reprezentációs költségek elszámolását. A tapasztalat azonban inkább az – számolnak be tanácsadóknál -, hogy nem kampányszerűen jönnek az ügyfelek, a kapcsolat többnyire évekre szól. Ez szerintük azért előnyös mindkét fél számára, mert ismerve a cég múltbeli ügyeit és jövőbeni terveit, egy adott kérdésben még inkább testre szabott tanácsot tudnak adni.
Biztos megoldás persze nem létezik. A tanácsadónak az is feladata, hogy tájékoztassa az ügyfelet arról, hogy az egyes megoldásoknak milyen kockázata van, ha véletlenül az adóhatóság másképpen értelmezi az ügyletet. Abban ugyanis egyetértenek a tanácsadók, hogy a magyar adójogszabályok nem fogalmaznak egyértelműen. Éppen ezért akármilyen ötletet javasol is a tanácsadó, a döntést mindig az ügyfélnek kell meghoznia. Bár olyan szinte mindegyik társaságnál előfordult, hogy a későbbiekben az adóhatóság másképpen ítélte meg a helyzetet, az azonban még nem, hogy kártérítésért perelt volna az ügyfél. Biztos, ami biztos: a cégeknek van felelősségbiztosításuk.
Ha az adótanácsadó biztosra akar menni, az a célravezetőbb, ha a tervezett nagyobb ügyletet megelőzően a Pénzügyminisztériumtól (PM) feltételes adómegállapítást kér; ilyenkor a hatóság mondja meg, hogy a tranzakciónak milyen adóvonzata van. Ezzel a lehetőséggel Alföldi Csaba szerint egyre gyakrabban élnek a cégek, mivel a minisztériumi határozatot már nem bírálhatja felül az adóhatóság. A kérelem díjköteles, méghozzá az ügylet tárgyának 1 százaléka, de legalább 250 ezer, legfeljebb pedig 5 millió forint. Hiába fizeti meg a kérelmező azonban akár ez utóbbi, legmagasabb díjat a PM-nek, ha a társaság ezt követően valamilyen ok miatt akár hajszálnyit is változtatni kényszerül a konstrukción, már nem érvényes a “védettség”.
