Amikor szeptember 11-én reggel váratlanul megremegtek 24. emeleti irodám Brooklyn-hídra néző ablakai a Wall Street keleti végén, akkor még nem gondoltam, hogy az ezt okozó robbanás és következményei az év eleje óta a visszaesés szélén táncoló amerikai gazdaságot egyértelműen átlökik a recesszióba, s ennek tovagyűrűző hatásai még a magyar gazdaság kivételesen ütemes fejlődésének mértékét is csökkenteni fogják.
Annak ellenére azonban, hogy az időközben eltelt hetekben ezek a hatások egyre világosabban érzékelhetőek, az amerikai gazdasági visszaesés sem mélynek, sem pedig tartósnak nem ígérkezik. Ellentétben ugyanis például Japánnal, az Egyesült Államokban nem szerkezeti problémák, hanem elsősorban lélektani tényezők (a gazdasági szereplők jövőbe vetett bizalmának csökkenése) fordítják átmenetileg negatív tartományba a gazdasági növekedés ütemét. E mögött persze ott van a kilencvenes évek második felében túlfutott informatikai beruházások miatt elkerülhetetlen időszakos vállalati beruházási fogyókúra, majd ennek megtorpanása nyomán a túlértékelt részvények árfolyam-korrekciója, de a fogyasztói költekezésben kifejeződő bizalom szeptemberig még ellensúlyozni tudta mindezen negatív hatásokat. A terrorista támadás sem közvetlen pusztításával rendítette meg átmeneti időre az Egyesült Államok gazdaságát (bár a rombolás mérete valószínűleg még a kitervelők várakozásait is felülmúlta), hanem lélektani hatásán keresztül.
FELLENDÜLÉS JÖVŐRE? Számos tényező szól amellett, hogy a visszaesést legkésőbb egy év múlva újra fellendülés fogja felváltani az Egyesült Államokban. A monetáris enyhítés már az év elején elkezdődött, s azóta folyamatosan tart. Természete miatt ennek hatása legalább féléves késleltetéssel szokott jelentkezni, tehát éppen mostantól várható. Az év elején elhatározott adó-visszatérítés csekkjeit is augusztus-szeptember folyamán kézbesítették az adófizetőknek, ez tehát majd ezután adhat lökést a lakossági vásárlásoknak. A terroristák elleni világméretű küzdelemre szánt erőforrások ugrásszerű növelésének hatása szét fog terjedni számos szektorban. Eközben persze az üzletmenet biztonságának költségei változó mértékben megemelkednek a különböző ágazatokban, aminek következtében lezajlik majd egy átrendeződés ezek relatív versenyképességében. (A tőzsdei árfolyamok most zajló gyors átrendeződése a befektetők erre vonatkozó várakozásait tükrözi.) Az emiatt szükségessé váló (fizikai és adat-) biztonsági célú vásárlások várhatóan lendületet adnak majd (ha nem is az idén, de jövőre mindenképpen) a már második éve halasztott információtechnológiai beruházásoknak, ami már az újabb fellendülés mozgatója lesz.
OFFENZÍV REAKCIÓ. Mi következik mindebből a magyar gazdaságra nézve? Az amerikai visszaesés a német gazdaságot is átmeneti recesszióba húzhatja, s ez beszűkíti exportlehetőségeinket, ami már tükröződik is a hazai ipari termelés növekedési ütemének látványos csökkenésében, ez pedig a vállalati beruházási szándékokat is erőteljesen lefékezi. Szerencsére mindez nem jár együtt a külső egyensúly romlásával, ezért a nyolcvanas és kilencvenes évek kényszerszülte reagálásával szemben (amely ilyenkor az eladósodás növekedésének veszélyétől tartva először a beruházási célú állami kiadásokat faragta le), most lehetőség van arra, hogy – hasonlóan például az amerikai kormányzathoz is – offenzív módon reagáljon a magyar gazdaságpolitika. Nem nyakló nélkül, de olyan beruházási célú állami kiadások bővítésével ellensúlyozza a vállalati beruházások visszafogottságát, amelyek nemcsak átmenetileg bővítik az összes keresletet a magyar gazdaságban, de – főleg az infrastrukturális szűk keresztmetszetek feloldása révén – egy tartósan magasabb szintű fejlődést is lehetővé tesznek majd.
Egyes hazai és nemzetközi gazdasági elemzők továbbra is a húszéves recepthez ragaszkodnának, s a költségvetési és fizetési mérlegdeficitek megugrásával és az eladósodás (ami a jelenlegi körülmények között szerencsére már csupán egy szánalmas szalmabábu) rémképével ijesztgetnek. Ezzel a nézettel szemben két alapvető szakmai érvet szeretnék szembeszegezni. Az egyik az, hogy a forint ingadozási árfolyamának kiszélesítése óta egy torzítatlan piaci jelzőrendszer működik a magyar gazdaságban arra vonatkozóan, hogy a magyar fizetési mérleg finanszírozási pozíciója veszélyben van-e. Amennyiben a pénzpiaci szereplők megítélése szerint a veszély erősödik, akkor a forint árfolyama azonnal tartósan gyengülni fog, ami egyébként bizonyos mértékig egy automatikus korrekciós folyamatot is elindít, hiszen prémiummal jutalmazza az exportőröket, s drágítja az importot. Komoly veszély esetén ez a korrekciós mechanizmus ugyan önmagában nem feltétlenül lenne elégséges az egyensúly helyreállításához, de az kétségtelen, hogy soha korábban ilyen megbízható piaci előrejelző rendszer nem működött e tekintetben Magyarországon, s ez a rendszer egyelőre semmiféle veszélyt nem jelez! A másik fontos szakmai érvem a magyar államháztartási mérleg jelenlegi (mintegy a GDP 3,5 százalékát kitevő) hiányának megítélése a pótlólagos keresletteremtés szempontjából. Egy leegyszerűsített vélekedés szerint (amit az IMF és a Világbank hivatalos megnyilatkozásai is gyakran tükröznek), egy állami költségvetés névleges pozíciójának lehetőleg egyensúlyban kell lennie, vagy legfeljebb a GDP 1-2 százalékát meg nem haladó deficit lehet elfogadható, mert az ezt meghaladó mérték előfeltételezésük szerint infláció-gerjesztő hatással jár.
DEFICIT ÉS INFLÁCIÓ. Csakhogy a nem inflációgerjesztő deficit mértékét nem lehet az éppen aktuális infláció szintjétől függetlenül meghatározni egy jelentős kamatfizetési kötelezettséget is teljesítő – mint például a mai magyar – költségvetés esetében. A GDP mintegy 5 százalékát kitevő idei nominális kamatfizetésnek legalább a 80 százaléka, vagyis körülbelül a GDP 4 százalékát kitevő összeg ugyanis eleve nem teremt pótlólagos (reál)jövedelmet, csupán az állam hitelezőit kárpótolja azért, mert követelésük az év során mintegy 9 százalékkal leértékelődött az infláció következtében. Ily módon a potenciálisan inflációnövelő keresletteremtés szempontjából a 3,5 százalékos névleges deficit valójában inkább enyhe restrikciós hatással jár. Természetesen egy csökkenő inflációs pályán haladva ez a hatás folyamatosan csökken, ezért már pusztán emiatt is folyamatosan csökkenteni kell a nominális deficit arányát a további években, de az idei és a jövő évre vonatkozóan ez az államháztartási pozíció nem tekinthető expanzívnak. A GDP körülbelül 1 százalékának megfelelő mértékű pótlólagos, infrastrukturális és lakásépítési beruházásokat ösztönző csomag józan közgazdasági megfontolások szerint, inflációnövelő hatás veszélye nélkül belefér az idei költségvetésbe. Amennyiben pedig megalapozottak azok a várakozások, hogy az idén a tervezetten felül akár 100-200 milliárd forintot kitevő többletbevétele is származhat a költségvetésnek, éppen ilyen beruházási kiadásnövelő lépéseket szükséges szorgalmaznunk, ellenkező esetben a költségvetés pozíciójavulása kifejezetten a gazdasági növekedés ütemének visszaesését fogja felerősíteni.
